A vörösberényi református erődtemplom

Rejtőzködő Magyarország

Balatonalmádi a százéves vízparti telepből, Káptalanfüredből és a középkori Vörösberényből egyesített, 1989 óta városi rangú helység. A Veszprémbe vezető országút mentén kialakult Vörösberény falu – ősi nevén: Szárberény – az Árpád-házi királyok idején a veszprémvölgyi apácák birtoka volt. Neve 1109-ben szerepel első ízben okiratban, s már ekkor 54 házat számolnak össze a községben. Temploma – amely a dombtetőn álló, fallal kerített református egyházzal azonos – Szent István király uralkodása alatt (1000–1038) épült.
Ez az első templom 22 méter hosszú, nyújtott téglalap alaprajzú kőépület volt, a hajóval azonos szélességű szentéllyel és nyugati toronnyal. Hasonló szerkezetű és formájú épülettel találkoztunk Alsódörgicsén (Magyar Nemzet, 2003. július 5.). A XII. században a hajót és a szentélyt dél felé kétszeres szélességűvé bővítették, a megnövekedett fesztávot egy középpillérrel támasztva alá. Ezeket a román kori falrészleteket az 1966. évi kutatáskor tárták fel, s a rá következő évben elvégzett helyreállítás során a keleti végfal vakolatán jól láthatóan jelezték. (A műemlék építéstörténeti adatait Pamer Nóra régész ismertetőjéből merítettük.)
A harmadik bővítési periódus már a gótika korára esik. Az 1300-as években előbbre hozzák a diadalívet, így megnagyobbítva a szentélyt. A kis román kori ablakok helyébe tágasabb, csúcsíves ablakokat nyitnak. Szintén a déli oldalhoz valamikor a XV. században ragasztották a négyszögletes, sarkain haránttámpilléres tornyot, és ezzel befejeződik a középkori átépítések története. Vörösberény 1567-ben került török kézre, a falu népét és anyagi javait nagy veszteség érte. A meghódolt, magára hagyott lakosság az új vallásban keresett vigaszt: 1618-ban már református lelkésze van a községnek. Abból, hogy a protestánsok használatba vették a régi templomot, az következik, hogy az túlélte a háborúskodást. A kisebb-nagyobb javítások nem is alakították át az – időközben többször is gazdát cserélt – épület szerkezetét, csupán a templombelső liturgikus berendezése és dekorációja változott. 1700 táján a visszatért katolikusok barokk sekrestyét toldottak a szentély keleti végéhez, amelyet azután a reformátusok lebontottak. A toronyból a hajóba nyíló bejárat magasságát csökkentették, a csúcsív befalazott mezejére felfestették a renoválás befejeztének dátumát: 1789. szeptember 9.
A templomot jellegzetes vörös kőből készült fal veszi körül, amelyen két oromzatos kapun keresztül lehet bejutni a kertbe. A falazat ugyan védelmi célból épült, de nem a középkorban, hanem a XVIII. században, egy 1748-ban kelt jegyzőkönyv szerint a „katolikusok ellen”. A déli kapuzat faragott kőkerete mindazonáltal tisztán késő gótikus alakzatot mutat.
Balatonalmádi-Vörösberényben ma és holnap rendezik a néhány éve lokálpatrióták által kezdeményezett „káposztáskertek ünnepét”, amellyel falujuk régi, híres gazdálkodási-táplálkozási hagyományára emlékeznek – gazdag kulturális és kulináris programmal.