Flamenco helyett idióta félvigyor

Bizonyos vélemények szerint ott kezdett elhomályosulni az ember látása, amikor a nagy földrajzi felfedezések révén az ember már nem elsősorban felfelé tekintett, hanem szanaszét. Nem vertikálisan, hanem egyre inkább horizontálisan akarta birtokba venni a világot. A szanaszét nézés persze időről időre megjelenik a nagy korfordulók táján az emberi civilizációkban. Az európai kultúra szellemi-lelki talaját jelentő kereszténység is javarészt a progresszív, értékkereső, értékteremtő szanaszét nézés eredményeként jött létre. A mi korunk is hasonlít a hellenizmus korára. A tradicionális kulturális teljesítmények: vallások, filozófiák, művészeti produktumok átlépik a föld határát, ahol egy viszonylagosan zártabb közösségben létrejöttek, érlelődtek, s eljutnak távoli tájakra, ahol híveket, követőket találnak. Mint a hegyi patakok, igyekeznek valamilyen nagy közös új világlátás, életérzés, kulturális nyelv és filozófia tengerébe. Csakhogy nem mindegy, az egységesülés milyen szinten jön létre. Nem mindegy, mi vész el az egyediségből, mi értődik ki az ősi hagyományból az összhang érdekében. Az sem mindegy, hogy ebben a folyamatban mit képviselnek a különböző szinteken mozgó kultúraközvetítők. Tovább forgácsolják mindazt, ami ma még széttöredezettnek látszik, vagy az egység felé törekszenek. S hogy az egységet milyen szinten vagy szint alatt képzelik el. Nagyon nehéz ebből a szempontból minősíteni azt az európai és különösen a közép-európai gondolkodástól idegen attitűdöt, amelyet az RTL Klubon például A világ 7 csodája című burleszkműsor képvisel. A magyar média sztárjai: színészek, műsorvezetők, egy bokszoló és egy valóságshow-sztárból lett rapper-műsorvezető két napig tanulgatnak Granadában egy flamencotáncosnőtől egy évtizedek alatt elsajátítható tradicionális táncot, hogy aztán a város főterén égessék magukat a helybéliek előtt a szerencsétlenkedésükkel. A kérdés ez: a tradíció, az áldozat, a munka, a tudás semmibevétele – az arcokon idióta félvigyorral – akkor most tovább tördelés, vagy a démoni egység megvalósítása, miszerint minden távoli hagyomány egyformán hülyeség, mert nem értünk hozzá, mert nem szántuk rá az életünket? Mert nekünk így is megéri?
A flamenco lényegéről az autentikus helyszínre utaztatott stábtól csupán annyit tudunk meg, hogy az egykor vándorló cigányok életérzése, és vagy felébred valakiben, vagy nem. A duende szót dehogy merik használni a készítők. Pedig aki látta Saura két flamencofilmjét a nyolcvanas években, kiselőadást tudna róla tartani, sőt még a plazacicák is, akik Duende márkájú parfümöt használnak. Nem világos tehát, milyen nézőrétegnek készült ez a műsor. Akit mindez szórakoztatna, annak már az életérzés szó is túl sok.
(A világ 7 csodája, RTL Klub – július 23., 19.30)