A Nézőpont Intézet immár második alkalommal vizsgálta meg az Európai Unió intézményeiben a jogállamiság helyzetét. A 15 beazonosított konkrét ügy nem vet jó fényt Brüsszelre, amely éppen most készül a tagállamok elleni jelentéseinek publikálására. Míg Brüsszel mások szemében keresi a szálkát, ideje felhívni a figyelmet egy méretes gerendára.
Az Európai Bizottság hatodik alkalommal mutatja be a jogállamiság elveire hivatkozva a tagállamokat szelektíven bíráló jelentését. Bár Brüsszel igyekszik hangsúlyozni az eljárás jóhiszeműségét, valójában ezek a jelentések csupán a politikai nyomásgyakorlás eszközei. Nem véletlen, hogy a jelentés jogalapja a kezdetektől vitatott. Az EU intézményeinek a szerződések szerint nincs a tagállamokat politikai alapon ellenőrző és szankcionáló feladata, a bizottság jogállamisági jelentése mégis hivatkozási alapjává vált számos, Magyarországnak járó uniós forrást visszatartó döntésnek.
Arra, hogy politikai eszközként használják a jogállamisági jelentéseket, az országriportokat átható kettős mérce az egyik legegyértelműbb bizonyíték.
A bizottság tavaly vizsgált először egyes, bővítés előtt álló országokat – míg Albánia, Montenegró, Észak-Macedónia és Szerbia kapott hideget-meleget a bizottságtól, Ukrajna jogállamisági vizsgálatát nem tartotta fontosnak Brüsszel. Egyértelmű, hogy a háborúban álló országról készülő jelentés nem szolgálta volna a Kijev EU-s felvételét sürgető politikai célokat.
A brüsszeli jogállamisági jelentés igazi kettős mércéje azonban nem is ezekben a példákban mutatkozik meg. A tagállamokat ostorozó jelentéseivel elvonja a figyelmet arról, hogy valójában az uniós intézményrendszer küszködik rendszerszintű kihívásokkal a jogállamiság terén. A Nézőpont Intézet immáron a második alkalommal mutatta be Brüsszelben jelentését az EU intézményeinek jogállamiság helyzetéről, ami 15 pontban szemlélteti az uniós intézmények képmutatását.
Az Európai Unió mai vezetése túlterjeszkedik hatáskörén, kettős mércéjével árt a jogbiztonságnak, következmények nélkül hagyja a korrupciós botrányokat és átláthatatlanul finanszírozza az NGO-k siserehadát.
A teljesség igénye nélkül elég csak néhány esetet említeni ahhoz, hogy súlyos kérdések merüljenek fel Brüsszel jogállamiságával kapcsolatban.