Európa-szerte ismert eset Ursula von der Le­yen eltitkolt üzenetváltása a Pfizer vezérigazgatójával a vakcinabeszerzésekről, illetve a Magyarország jogállamiságát rendszeresen kritizáló volt igazságügyi biztos, Didier Reynders pénzmosó lottóbotránya. Kevésbé ismert összeférhetetlenségi ügy azonban, hogy 

Hasonló karrierutat járt be Věra Jourová, az értékekért és az átláthatóságért felelős volt alelnök, aki egy, a kabinetjét több alkalommal megjáró szervezetnél, a Globsecnél fogadott el pozíciót. Jutta Urpilainen, a nemzetközi partnerségekért felelős egykori biztos mandátuma után egy olyan szervezetnél helyezkedett el, ami a mai napig részesedik abból a 4,5 millió euró támogatásból, amit éppen Urpilainen biztos felügyelete alá tartozó főigazgatóság juttatott a szervezetnek. Fel kell tennünk a kérdést: 

Brüsszel uniós közpénzből kitömött, politikai célokra idomított propagandahálózatának egy jeles megtestesítőjéről, a European Movement Internationalról (EMI) is érdemes említést tenni. Ez egy büszkén föderalista szervezet, amely küzd az Európai Parlamentben a nemzetek feletti „európai alkotmányért”, s a több millió euróból gazdálkodó szervezet költségvetésének 90 százaléka EU-s támogatásokból származik.

A 2024-es EP-választások során az EMI kommunikációs partnere volt az uniónak, és a bizottságtól támogatást kapott, hogy interjúbeszélgetéseket szervezzen a választásokon való részvétel ösztönzése szándékával. Az uniós támogatásból megszervezett beszélgetésekre a szervezet azonban csak zöld-, szocialista, liberális és néppárti képviselőket tartott fontosnak meghívni – a jobboldali nézőpontot nem jelenítette meg az EU által finanszírozott kampánytevékenysége során. Ez különösen annak a ténynek a fényében kifogásolható, hogy 

 akinek a pártja szintén megmérette magát a választásokon. Ezek után költői a kérdés: nem tekinthetők-e az Európai Bizottság efféle pénzosztásai az EU központosítását propagáló, bújtatott kampányfinanszírozásnak?

Nemcsak hogy saját, egyirányú politikai céljaikra juttatják az uniós közpénzeket, de még annak az elvi lehetősége is fennáll, hogy a számukra nem tetsző európai politikai pártok létéről is a pártatlanság mindössze látszatával rendelkező testületek dönthessenek. Ismert ez a helyzet a baloldali nagykoalíciók által kormányzott tagállamokban, mint például a betiltás árnyékában élő németországi AfD esetében, vagy a választási részvételtől eltiltott francia Marine Le Pen ügye kapcsán. Hírekből kevésbé ismert, hogy 

 Amennyiben elindulna egy ilyen eljárás, az EP egyik baloldali pártja alapítványának a tagja részt vehetne egy olyan döntésben, ami akár egy jobboldali párt betiltását is eredményezhetné. Anna Paczesniak többször nyilatkozott arról, hogy mind a Fidesz, mind a lengyel PiS sérti az EU értékeit. Feltehetjük a kérdést: 

A „függetlenség” és „pártatlanság” jogállami elvei kapcsán először talán a bíróságok, így az EU esetében az Európai Unió Bírósága (EUB) juthat eszünkbe. Az EUB aktivista működésében azonban éppen ezek az értékek kérdőjeleződnek meg. Alelnökének 2024 októberében azt a német származású Thomas von Danwitzet választották meg, aki egy erősen politikai irányultságú elemzőintézet, az Institute für Europäische Politik kuratóriumának tagja. Az említett szervezet például a Nyílt Társadalom finanszírozásával megrendezett eseménysorozaton a „demokrácia és a jogállamiság magyarországi lebontásának következményeivel kapcsolatban” kívánt nagyobb tudatosságot ébreszteni a német társadalomban. Adott a kérdés: 

Valójában nem kell megválaszolni a fenti költői kérdéseket, elég belegondolni abba, hogy milyen európai visszhangja lett volna a felsorolt ügyeknek, ha azoknak csak egy része Magyarországon történne meg.

A szerző a Nézőpont Intézet elemzője