Nem először jelentjük ki, hogy érthetetlen, miért kell nekünk, háborúellenes országnak megszenvednünk egy erőszakos nagyhatalom – ez Ukrajna – és egy végtelenül erőszakos és lejáratott unió, azaz az EU parancsait elfogadnunk, s azt, hogy maffiaföldrésszé tegyék Európát? Nincs hihető válasz. S őszintén szólva a helyzet lényegében évek óta nem is változik. Az egyetlen, amiben reménykedhetünk, ám még arra is sokáig kell várni, hogy valamiféle isteni beavatkozás folytán egyszer csak vége lesz ennek a lehetetlen és méltatlan világháborús helyzetnek is, és akkor születnek majd történelmi regények meg filmek, valamint egyéb okoskodások is, amelyek kicsit talán segíteni tudnak a homályt elűzni, s ahogy már a történelemben lenni szokott, fény derül néhány titokra, továbbá néhány „miértre” is választ kapunk, de aligha mindegyikre.

Bár, mint tudjuk, a téma az utcán hever, de ha hagyjuk, akkor ott is marad, nem veszi fel senki. Pedig néhány titkot fel kellene oldani, például azt, hogy milyen körülmények között jöhetett létre az a helyzet, ami talán ezt az egész katyvaszt elindította, hogy mintegy nyolc amerikai „minisztert” küldtek Ukrajna vezetésére az Egyesült Államokból a Majdan idején.

Egy „független” országba, szigorúan a demokrácia jegyében. Nos, azt igencsak érdemes lenne elbeszélni, hogy miként történhetett ilyesmi? Csak nem a demokráciát védték ezzel? Meglehet, s a demokrácia el is érkezett, mint látjuk.

Eleddig a jelenlegi helyzet számomra egyetlen tanulsága az, hogy a káoszszakértők kiválóan dolgoznak szerte a világon, a dollárok meg nem gurulnak, hanem repülnek. Az kényelmesebb. Európa fura urai meg egyrészt gazdasági és erkölcsi válságba sodorták Európát, amely ma már messze nem a „büszke nő”, hanem a hülye liba, csak nem kellene a libákat megsértenem, bocsánatot is kérek tőlük. A migránsinváziót viszont tilos lenne megbocsátani azoknak, akik a fejünkre hozták. Az megbocsáthatatlan. Lassan meg is értettük, azért kellett annyi elterelő „hadműveletet” beiktatni életünkbe, nehogy még többen rájöjjenek, mit tettek a „büszke nővel”, a vén Európával. Nyakunkra hozták a népvándorlást, kultúránk mindennapos megsemmisítésének kísérletét. Amely sajnos bevált. Az iszlám mindmáig hódít, Európa tehetségtelen bűnözői meg virítanak és dirigálnak. A földrész, azaz kontinensünk közben ezer sebből vérzik, mi meg itt vagyunk a harmadik világháború küszöbén. Függetlenség? Az micsoda, kérem szépen?

A szerző újságíró