Azt hiszem, jó döntés volt – mondta Eileen Collins parancsnok, amikor a Discoveryt májusban visszavitték a szerelőcsarnokba, hogy a külső, nagy hajtóanyagtartályt kicseréljék a szigorúbb biztonsági intézkedéseknek jobban megfelelő példánnyal. Az új tartály fűtésrendszere, hőtervezése olyan, hogy a lehető legjobban megakadályozza a szuperhideg hajtóanyag betöltése utáni külső jégképződést, valamint a szigetelőanyag darabjainak leválását. A technikai javítások mellett a Columbia tragédiáját vizsgáló bizottság (CAIB) nemcsak a NASA-t bírálta keményen, hanem reformintézkedésekre is kötelezte az űrhivatalt: az „ahány műszaki mulasztás, annyi baleset” helyére a „csökkentsd a kockázatot” elmélete lépett. Egyúttal kötelezték a NASA vezetőit, hogy fokozottabban vegyék figyelembe a mérnökök, technikusok esetlegesen ellentmondó véleményeit, amelyeket eddig – sok esetben – meg sem hallgattak.
Az új mérési-ellenőrző rendszer legfőbb céljaként a „fürgébb adatszerzést” jelölte meg John Muratore, a Shuttle System mérnök-menedzsere, vagyis az űrhajósoknak és a földi személyzetnek minél hamarabb tudomást kell szerezniük „a repülést veszélyeztető gondokról”. A jobb megfigyelhetőség érdekében a NASA lemondott az éjszakai indításokról, ezzel szemben viszont új kamerákat helyeztek el az indítóállvány közelében. Ezek a kamerák egészen a nagy hajtóanyagtartály leválásáig, azaz a start utáni nyolcadik percig követik az emelkedő űrrepülőgépet.
Ha a veszélyesnek ítélt hiba a Föld körüli pályán következik be, akkor két űrhajós léphet ki a világűrbe az új javító szerszámkészlettel, és adott esetben a sérült hely szigetelését is el tudják majd végezni. A mostani 12 napos repülés alatt három alkalommal tartanak űrsétát az amerikai Stephen Robinson és a japán Nogucsi Szoicsi részvételével. A kéttagú brigád mindenképpen elvégez egy tesztjavítást a világűrben, és a munkadarabot vissza is hozzák a Földre, hogy az eljárás és technika sikerességét – vagy sikertelenségét –, tapasztalatát, az esetleges változtatások szükségességét kiértékelhessék. A kanadai építésű robotkart kétszeresére hosszabbították meg, hogy kamerával és lézertechnikával milliméterről milliméterre átvizsgálhassák az űrrepülőgép eddig még optikai eszközökkel is hozzáférhetetlennek ítélt részeit. Ebben a munkában az ISS személyzete is fotózással segítséget tud nyújtani a Discovery űrhajósainak a két jármű összekapcsolása előtt.
Az ISS egyfajta mentőszigetet is jelent a bajba jutott űrrepülőknek, mert a tartalékgép megérkezéséig kikötve maradhat az űrállomáson, és a bővített létszámú személyzet – a sok jó ember kis helyen is elfér jelszó jegyében – igen szorosan, de biztonságban várhatja meg a mentést.
„Az űrrepülésnek mindig lesz kockázata, de ezt a rizikót most a minimálisra csökkentettük” – jelentette ki Wayne Hale, a Shuttle-program helyettes vezetője. „Ha nem tudjuk a hibát kijavítani, a személyzet mentési esélyei jónak mondhatók.” A kijelentést alátámasztja, hogy a 2010-ben „nyugdíjba vonuló” űrrepülőgépek addig sem végezhetnek önálló programot, feladatuk a Nemzetközi Űrállomás továbbépítésére és annak ellátására korlátozódik.
Az STS–114 jelzésű misszió az ISS program LF–1 repülése. (Logistics Flight–1-es ellátórepülés). A külső Control Moment Gyroscopok (mechanikus helyzetszabályozók) közül az egyik hibásat kicserélik majd. A Discovery a Raffaello modult (űrlaboratóriumot) és az External Stowage Platform 2-es számú egységét (az ISS egyik építőelemét) viszi fel az űrállomásra.
A menetrend (magyar idő szerint)
Start: július 13., 20.51.
Összekapcsolás: július 15., 17.27.
Három űrséta: július 17., 19. és 21.
Szétkapcsolás: július 23., 14.23.
Leszállás: július 25., 16.01.
Űrrepülési idő: 283 óra 10 perc.
