Korforduló képekben

A Fekete Doboz és a Magyar Televízió szerkesztői, operatőrei archív filmfelvételeikkel a tizenhét évvel ezelőtti magyar történelmi események kevésbé ismert, olykor drámai pillanataiba engednek bepillantást. A korabeli, sokszor rejtett kamerákkal rögzített képek 1988-tól 1990-ig hűen tükrözik azokat a feszült helyzeteket, amelyek a kádári rendőri hatalom és a rendszerrel egyre elégedetlenebb magyar tömegek között kialakult. A korszak baloldali történészei által meghatározott kedvenc szófordulatnak, a „puha diktatúrának” ellentmondanak azok a képsorok, amelyek megörökítették a tüntetők elleni durva rendőri beavatkozásokat, a gumibotozást, az ütlegelést és az őrizetbe vételt.
A DVD-re írt képsorok csaknem ötven percben, négy részben követik Magyarország rendszerváltás előtti két évének erősen válogatott történéseit. A szerkesztő-rendező Elbert Márta valószínűleg szimbolikus jelentőségűnek tartotta in medias res felidézni a csepeli Lenin-szobor eltávolítását darukkal, ami egy rendszer végét és egy új rendszer kezdetét is jelentette.
Lenyűgöző az 1988. március 15-i tízezres tüntetés a Petőfi-szobornál. Ilyen meg- mozdulást akkor harminckét éve, 1956 óta nem látott Budapest népe. Ez a szabadság kivívásának kezdetét jelentette. S valóban: májusban a bős–nagymarosi vízlépcső megépítése ellen tüntetett a Duna Kör, 1988. június 16-án Nagy Imre kivégzésének harmincadik évfordulójára emlékezett az ellenzék a Magyar Televízió Szabadság téri székháza előtt. Itt hallhatjuk, amint asszonyok kiabálnak a rohamrendőröknek: ne bántsanak bennünket, gyerekekkel vagyunk!
A dokumentumfilm a többi között felidézi az 1988. október 23-i Váci utcai tüntetést, majd Pozsgay Imre rádiónyilatkozatát, ahol először hangzik el nyilvánosság előtt: 1956 népfelkelés volt. Döbbenetes látni a százezres tömegdemonstrációt az erdélyi falurombolás ellen. De ebben az összeállításban tanúi lehetünk Nagy Imre és mártírtársai kihantolásának és újratemetésének, a Dunagate néven ismertté vált belügyminisztériumi lehallgatási iratok megsemmisítésének, Prágában a fideszesek, Deutsch Tamásék szimpátiatüntetésének, a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásoknak, az első szabad választásoknak és az MDF-kormány parlamenti eskütételének, amelynek közvetítését a Magyar Televízió akkori vezetése egy labdarúgómeccs miatt félbeszakította.
Egyszóval hasznos történelmi ismeretet ad ez a filmdokumentum a középiskolásoknak és az egyetemistáknak a múltról. Hiszen a filmben találkozhatunk a ma politizáló rendszerváltókkal, Orbán Viktorral, Kövér Lászlóval, Magyar Bálinttal, Tölgyessy Péterrel, Mécs Imrével és Sólyom Lászlóval.
Mégis hiányérzetünk van, mert féloldalasra sikerült a félmúlt bemutatása. Úgy látszik, mintha csak a demokratikus ellenzék, a későbbi SZDSZ készítette volna elő a rendszerváltást. Hol vannak a lakitelekiek? Egyetlen képsorban sem láthatjuk a sátorverés színhelyét, ahonnan az igazi, rendszerellenes tömegmozgalom elindult. Nem láthatjuk Lezsák Sándort, Csoóri Sándort, Bíró Zoltánt, Csengey Dénest, és sorolhatnám tovább a legnagyobb ellenzéki erő vezetőit. De a Fidesszel is mostohán bántak a film készítői. A Batthyány-mécses előtti tüntetést, amelyen Orbán Viktor és számos Fidesz-vezető is részt vett, s a rendőrök e megemlékezést szétverték, egy képsorra sem méltatták. Aztán Orbán Viktor megszólalását az 1989. június 16-i újratemetésen hallhatjuk, de a szovjet csapatok kivonulását követelő részt már nem. Akkor egy ország visszafojtott lélegzettel hallgatta ezt. Vajon miért szerkesztették ki? Tudjuk, ott volt a Fekete Doboz Prágában is, ahol Deutsch Tamást a társai a tömegből a magasba emelték. Erről sincs egy kép sem. A történelmi pártok mintha nem is léteztek volna. Pedig ők is részesei voltak a rendszerváltásnak.
(Rendszerváltás képekben, Magyarország 1988–1990. Fekete Doboz Alapítvány – Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2005.)