A vasárnapi brit főváros látszatra megszokott arcát mutatja. A Heathrow repülőtéren nem nyüzsögnek a rendőrök, a turistaforgalom az ilyenkor megszokott. Előfordul, hogy a tömött sorok miatt fél órát is kell várni az útlevél-ellenőrzésnél, de különleges biztonsági intézkedéseket nem tapasztal az utazó.
A városközpontba vezető hoszszú metróúton sem jelzi semmi, hogy a július 7-i merényletsorozat új fejezetet nyitott a brit terrorizmusellenes harc történetében. Mindössze egy női hang figyelmezteti a szerelvény utasait, amennyiben gazdátlan csomagot látnak, haladéktalanul jelentsék a metró biztonsági szolgálatának.
A lelkekben végzett pusztítást a King’s Cross állomásnál összegyűlt rengeteg virágcsokor, zászló és felirat jelzi a legszemléletesebben. Nem túlzás azt állítani, hogy London lakói személyes gyászként élik meg az ötvenöt ember életét kioltó támadást. A metrófeljáró melletti alkalmi emlékparkban turisták és helybeliek emlékeznek folyamatosan az áldozatokra. Szívszorító látvány a Londonban élő bangladesi közösség transzparense. „Az iszlám nemet mond az ártatlanok meggyilkolására, veletek vagyunk!” Ahány nemzet, annyi üzenet. Békésen megfér egymás mellett a skót Celtic labdarúgócsapat szurkolóinak részvétnyilvánítása a japán turistákéval. Vannak, akik megfogják egymás kezét, és csendesen imádkoznak, mások aláírásukkal szentesítik az erőszakot elítélő emlékkönyvet, amely mögött egyébként hosszú-hosszú sor kígyózik.
Londonban alighanem mindenki a terrortámadásra gondol, amikor a metró felé veszi az útját. Az egyik aluljáróban villanyújságon futó felirat adja hírül a hét végi, öt áldozatot követelő törökországi robbantást. Az emberek döbbenten olvassák a híradást, és lehorgasztott fejjel indulnak a dolgukra. Tíz napja tudják, hogy a terror bárkit, bárhol utolér. A King’s Cross egyik búcsúüzenetével szólva azonban korántsem biztos, hogy a történtek elbizonytalanítják őket. Az ismeretlen szerzőtől származó táblán ugyanis ez az üzenet olvasható: „Nem lehet megtörni bennünket.” Ezzel Londonban alighanem sokan azonosulnak manapság.
A Scotland Yard szombat este közzétette azt a kimerevített képkockát, amelyen a négy elkövető, nagy hátizsákokkal a hátán, éppen belép a Londontól északra fekvő Luton vasútállomásának bejáratán – írta az MTI. Az állóképen a négy merénylő egymás mögött halad; az alig 18 éves Hasib Hussain éppen belép az állomás épületébe, mögötte a jamaicai születésű Lindsay Jamal halad, és valamivel hátrébb Mohammad Sidique Khan, valamint Shazad Tanweer látható. Londonban a merénylők elváltak egymástól, ám Hussain kénytelen volt visszafordulni, mert a hálózatnak azt a vonalát, amelyen utazni akart, műszaki okokból egy időre lezárták. A gyanú szerint ezért szállt az autóbuszra, amelyet akkorra már a korábbi robbanások miatt eltérítettek megszabott útvonalától.
Eközben a pakisztáni biztonsági szervek igyekeznek feltárni, hogy a robbantássorozat három pakisztáni származású elkövetője miért és hol járt Pakisztánban a múlt évben, illetve az idei esztendő elején.
Veszélyben a spanyol al-Kaidás. Pénteken meg akarták lincselni társai castellóni börtönében Abu Dahdahot, akit a madridi vasútrobbantásokkal gyanúsítanak. A szíriai származású, de már spanyol állampolgár Dahdahnak eltört az orrcsontja és alsó állkapcsa, s egyik fogát is kiverték. Abu Dahdah ellen bírósági eljárás folyik Spanyolországban: ha a bíróság jóváhagyja, főbüntetésként 74 337 évi börtön vár rá. A legfőbb vád szerint Abu Dahdah az al-Kaida spanyolországi sejtjének vezetője, és ő hangolta össze a 2001. szeptember 11-i merényleteket. Abu Dahdah ezenkívül kapcsolatban állt a tavalyi madridi merényletek egyik fő résztvevőjével, Dzsamál Zougammal. Emellett egy rendőrségi hír szerint a madridi merénylet egyik elkövetője Dzsamál Ahmidan, „a Kínai” számítógépének egyik szövegében utalást találtak a támadás egyik céljára. Ebben a „Kínai” kijelentette, hogy nem csak azért követték el a robbantásokat, hogy kivonják a spanyol csapatokat Irakból, meg akarták buktatni az akkori spanyol kormányfőt, José María Aznart is. (S. T.)
