A 2012-es nyári olimpia rendezését megszerezni szándékozó kilenc város közül Rio de Janeiro, Havanna, Lipcse és Isztambul pályázatát a NOB szemlebizottsága már tavaly az irattárba helyezte, Párizst, Londont, Madridot, New Yorkot és Moszkvát azonban egyaránt alkalmasnak találta a feladatra. Mégpedig nagyjából ebben a sorrendben, a minden részletre kiterjedő elemzések – többek között a gazdasági háttérre, létesítményekre, közlekedésre, szálláskapacitásra, biztonságra vonatkozóan – alapján úgy nézett ki, hogy Párizs és London szoros versenyben van, ám ebben egyértelműen a franciáknál az előny. A szemlebizottság azonban csak az észrevételeit fogalmazhatta meg, ami a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tegnapi, szingapúri ülésén nem kötötte a szavazásra jogosult NOB-tagok kezét.
Mielőtt azonban a döntő percekre sor került volna a Raffles Kongresszusi Központban, még minden város kapott egy-egy órát, amelyből 45 percben mutathatták be pályázatukat, majd a maradék 15 percet a NOB-tagok esetleges kérdéseinek megválaszolására fordították.
A sorsolás alapján Párizs, New York, Moszkva, London s végül Madrid próbálhatta még egyszer meggyőzni a szavazókat. A franciák csapata Jacques Chirac köztársasági elnökkel megerősítve és Luc Besson most is zseniálisan megkomponált alkotásával, az amerikaiak Hillary Rodham Clinton szenátorral, korábbi First Ladyvel és egy inkább show-jellegű filmmel. Az oroszokkal ugyan Vlagyimir Putyin elnök nem jött el, de videoüzenetében közel három percen át angolul méltatta a moszkvai olimpia előnyeit, és ez önmagában is történelmi léptékű tett volt. Orosz államvezető ugyanis most először szólalt meg angolul a széles nyilvánosság előtt. London részéről Anna hercegnő hozta el Erzsébet királynő üdvözletét, azzal, hogy őfelsége reméli, valamennyi olimpikont viszontláthatja 2012-ben, a Buckingham-palotában. Majd a britek a franciákéhoz fogható zseniális filmmel rukkoltak ki, amelyben a földgolyónk különböző pontjain élő kisgyerekek kaptak kedvet a sporthoz, televízión követve egy olimpiát, s lettek maguk is olimpiai bajnokok. De London még ezt az alkotást is megfejelte, mert Lord Sebastian Coe, a pályázat vezetője, a kétszeres olimpiai bajnok középtávfutó egészen zseniális mondatszövéssel hívta fel arra a szavazók figyelmét: a döntést azon az alapon kell meghozni, hogy melyik az a város, amelyik a legjobban képes hirdetni az olimpia eszméjét, melyik az a város, amelyik úgy képes megrendezni a játékokat, hogy a lehető legtöbb fiatalt hódítsa viszsza a különféle tevékenységektől. Többen is megjegyezték, hogy ez a beszéd többet ért a legszebben vágott filmbetéteknél is.
A spanyolok Zsófia királynét és José Luís Rodríguez Zapatero miniszterelnököt is csatasorba állítva próbálták kihasználni, hogy ötödikként mutathatták be pályázatukat, azaz igyekeztek a döntéseknél mindig oly fontos utolsó benyomást a lehető legjobbá varázsolni. Ami sikerült is nekik, hatásos produkcióval rukkoltak elő, kihangsúlyozva, hogy a sportolók többségének csupán 600 métert kellene gyalogolnia a falutól a fő helyszínekig.
Tegnap azonban Szingapúr volt a fő helyszín, ahonnan a szavazás első három körét a televízión keresztül figyelhette a világ. S azt láthatta, hogy a papírformának megfelelően előbb Moszkva, majd New York, harmadikként pedig Madrid esett ki a versenyből. A végső, Párizs–London párharc után azonban elmaradt a gyors eredményhirdetés, Jacques Rogge, a NOB elnöke háromnegyed órás szünet után – ami alatt a NOB-tagok nem érintkezhettek a külvilággal – bontotta ki az ilyenkor megszokott ceremóniával a borítékot, s jelentette be, hogy 2012-ben London rendezheti meg az olimpiát. A brit főváros az első, amelyik harmadszor lesz házigazda: korábban 1908-ban és 1948-ban adott otthont a nyári játékoknak.
Azt lehetett sejteni, hogy London kiélezett versenyben nyert, s így is volt, a britek 54:50-re győztek! A szavazás részleteinek nyilvánosságra kerülésekor mindenképpen a meglepetés erejével hatott, hogy London valamennyi fordulóban megelőzte Párizst, ám ezzel együtt is a második fordulóban a következő körben búcsúzó Madrid gyűjtötte be a legtöbb szavazatot, szám szerint harminckettőt. Az első körben 97-en, a másodikban 100-an, a harmadikban 103-an, a negyedikben 104-en voksoltak, a procedúra előrehaladtával ugyanis a kiesők képviselői is bekapcsolódhattak a szavazásba.
A döntéshozók között ott volt Schmitt Pál és Aján Tamás is, s ha azt vesszük, hogy az oroszoknak is csak három NOB-tagjuk van, eléggé jól voltunk reprezentálva. Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke a következőket mondta az „eredményhirdetés” végeztével:
„Ha kalapból húztuk volna ki a rendezőt, akkor sem tudtunk volna tévedni, a városok bármelyike képes lenne megrendezni a 2012-es játékokat. Itt természetesen nagyon nehéz a vesztesek, különösen a párizsiak helyzete, elvégre ez az a verseny, amelyben csak aranyérmes van, az ezüstérem nem jelent túl nagy rangot. Ám Sebastian Coe valami egészen csodálatos, lelke mélyéből jövő, s múltja okán tőle igazán hiteles beszédet tartott, amellyel úgymond elért mindanynyiunkat. A fiatalság visszahódítása, a sport és az olimpia szeretetének minél jobb kiterjesztése valóban olyan közös érdek, amelynek ilyen szuggesztív kifejtése alighanem London oldalára billentett néhány bizonytalan szavazót. Amellett, hogy a világ egyik legerősebb gazdasága a garancia arra, hogy hét év múlva egy újabb fantasztikus olimpiával gazdagodik a világ.”
Ezzel egyetértve, az ugyancsak a Coe-beszéd hatása alá került Aján Tamás, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség elnöke a következőket szögezte le:
„London győzelme tiszta és igazságos versenyben született meg: magam is az angolok pályázatát támogattam, miután ez tűnt a leginkább egységesnek, ez ígérte a legtöbbet a résztvevő országok számára. Kissé meglepett, hogy Madrid végül a harmadik körben búcsúzott, elvégre Juan Antonio Samaranch, a NOB volt elnöke minden tekintélyét latba vetve próbált lobbizni a spanyol főváros mellett, márpedig neki még mindig óriási befolyása van a szervezeten belül. Viszont úgy látszik, az a háttéralku, amelyről egyre többet hallani – vagyis hogy London és Madrid megállapodott, hogy aki előbb kiesik, az igyekszik a másik felé terelni a szavazótáborát –, meghozta a gyümölcsét.”
Azt, hogy így történt, a londoni Trafalgar téren több tízezres tömeg fogadta hatalmas üdvrivalgással. II. Erzsébet a „legmelegebb üdvözletét” küldte Sebastian Coe-nak. „Igazán kimagasló eredményt értek el, amikor felülmúlták ezt a nagyszerű mezőnyt. Legmelegebb gratulációmat küldöm önnek és a London 2012 pályázati bizottság valamennyi tagjának, hogy sikerre vitték az Egyesült Királyság kandidálását” – közölte a szigetország uralkodója.
Ugyanakkor a négy elbukott városban érthetően nagy volt a csalódottság, különösen a párizsi városháza előtt összegyűlt tömegben. A párizsiak többsége az utolsó pillanatig meg volt győződve arról, hogy két sikertelen – az 1992-es és a 2008-as játékokért zajló – pályázat után ezúttal a papírforma igazolódik, és a hónapok óta favoritnak számító francia kandidálás lesz a befutó.
No persze a britek tudják a legjobban, hogy a derbi napján kell futni.
Tervek és tények
Versenyközpontok: három lesz, az egyik – az Olimpiai park – a város keleti részén, további kettő a Temze partján és a város centrumában. Az Olimpiai parkban lenne a falu, a 80 ezres olimpiai stadion, s összesen tizenkét sportág küzdelmeinek helyszíne. A Temzén, illetve annak partján (10-15 km-re a falutól) további tizennégy sportág versenyeit bonyolítanák le, a városközpont (13-16 km-re a falutól) hat sportág viadalainak adna otthont. A teniszversenyek „természetesen” Wimbledonban zajlanának. A vitorlázás küzdelmeit a 238 km-re található Weymouthban rendeznék.
Olimpiai falu: új építésű házak az olimpiai stadion tőszomszédságában 17 320 férőhellyel (ebből 7860 kétágyas szoba).
Anyagi háttér: 3,8 milliárd dollár a szervezésre, 15,8 milliárd infrastruktúrára, kormánygaranciával.
Vendéglátás: 40 330 központi fekvésű hotelszoba, 50 kilométeres körzetben további 103 ezer szoba.
