Menetel a szélsőbal

Ugyan a német államelnök még nem foglalt állást az előre hozott parlamenti választás engedélyezéséről, de a pártokat ez nem zavarja, teljes odaadással készülnek a szeptemberi erőpróbára. A kortes időszak eddigi fő hangadója a szélsőbaloldal. A szocialista PDS, valamint a Munka és Szociális Igazságosság Választási Alternatívájának (WASG) közössége a közvélemény-kutatások szerint mint az ország harmadik politikai ereje vonulhat be a Bundestagba, maga mögé utasítva mind a Zöldeket, mind a liberális FDP-t.
Előretörését elsődlegesen Oskar Lafontaine-nek, a volt szociáldemokrata pártelnöknek köszönheti, akinek populista jelszavai elérték tervezett hatásukat. A demokratikus pártok számára nem csak az okoz gondot, hogy a WASG–PDS-szövetség tőlük szipkázza el az elégedetlen polgárokat. Aggódva figyelik azt a jelenséget, hogy a szélsőjobboldali NDP szimpatizánsai is fokozodó érdeklődést tanúsítanak az ő ideológiájukhoz hasonlító jelmondatok iránt: a vörös–zöld koalíció becsapja a választókat; a kancellár az őrültekházából politizál; a parlamentnek alternatívára lesz szüksége. A szélsőséges táborok azonos ideológiájának mindenben megfelel Lafontaine kijelentése: „Az állam köteles védeni polgárait és megakadályozni, hogy családapák és asszonyok munkanélkülivé váljanak azért, mert alacsony bérért dolgozó idegenek elveszik munkahelyeiket!” A hajdani SPD-frontharcos azt a nemzetiszocialista rendszerben használt „idegen munkás” (Fremdarbeiter) kifejezést használta, amellyel a hitleri időszakban az elfoglalt területekről a Harmadik Birodalomba deportáltakat illették, kényszermunkásként foglalkoztatva őket a hadiiparban és a földművelésben.
Legutóbb Észak-Rajna-Vesztfáliában a WASG – első nekifutásra – a szavazatok 2,2 százalékát szerezte meg, a PDS mindössze 0,9 százalékig jutott. Közösen – szövetségi szinten – 11 százalékos eredményről álmodoznak.