Napi sajtószemle

The Washington Post
Az amerikai főváros liberális lapja főszerepet játszik a Valerie Plame CIA-ügynök felfedése kapcsán kibontakozó botrányban, s ezt tegnapi számában újabb cikkel alá is támasztotta. Az ügyben újságírókat vádolnak azzal, hogy egy szövetségi ügynök „leleplezésével” bűntettet követtek el, ám minden jel arra mutat, hogy Karl Rove tanácsadó révén a Fehér Ház szerepet játszott a „Watergate óta egyik legjelentősebb” kiszivárogtatásban. A lap állítását azzal támasztja alá, hogy a Bush elnök újraválasztási kampányában jelentős szerepet játszó Rove immár öt alkalommal találkozott az ügyet vizsgáló szövetségi ügyészekkel, akiknek elmondta, hogy futtában beszélt Plame-ről két újságíróval, köztük azzal, aki végül felfedte a CIA-ügynököt. Plame-t azután „buktatták le” az amerikai médiában, hogy férje, Joseph C. Wilson korábbi diplomata felrótta a Fehér Háznak: jelentésével ellentétes értelmű információval próbálta meg alátámasztani az iraki háborút. Wilson 2002-ben magánemberként utazott Nigerbe, hogy ismeretségei révén adatokat szerezzen az akkori iraki rezsim állítólagos afrikai uránbeszerzési kísérletéről, ám arra a következtetésre jutott, hogy a feltételezés nem állja meg a helyét. Hiába tette meg azonban jelentését, Bush 2003. januári, az Irak elleni háború megindítása mellett érvelő beszédében mégis úgy fogalmazott, hogy „a brit kormány szerint nemrégiben Szaddám Huszein kísérletet tett arra, hogy Afrikából urániumot szerezzen be”.


The Observer
A londoni robbantások óta álláspontjában kissé elmozdult baloldali brit lap szerzője kommentárjában azt feszegeti, hogy vajon a nyugati világban élő, egyébként kulturált mozlimok a terrortámadások kapcsán miért beszélnek az iraki és afganisztáni háborúk áldozatairól, és miért hisznek olyan „összeesküvési elméletekben”, hogy a robbantásokat az amerikaiak vagy az izraeliek követték el. A lap szerint az idegengyűlöleten és a rasszizmuson túl ezek a gondolatok egyszerű önbecsapáson alapulnak: kényelmetlen igazság ugyanis, hogy az iszlámnak számos olyan eleme van, mely hasznos a militánsok számára. Mindez azt eredményezi, hogy az iszlám szerves eleme annak a fenyegetésnek, ami manapság bennünket ér – írja a szerző, aki szerint ezt az állítást nehéz kimondania egy nem mozlimnak anélkül, hogy ezzel sebezhetővé ne tenné magát az iszlamofób vádakkal szemben. Az állítás mindenesetre igaz, és ezzel szembe kell nézni, nem pedig szőnyeg alá seperni a politikai korrektség seprűjével.