Szkeptikus együttlét

Az Eurobarométer (az Európai Bizottság közvélemény-kutató intézete) legújabb felmérése szerint az unió állampolgárainak bizalma az unió intézményeiben (Európai Parlament, Bizottság) az utóbbi fél évben csökkent, de az intézmények iránti növekvő pesszimizmus ellenére a huszonöt ország állampolgárainak többsége (54 százalék) az uniós tagságot pozitív dolognak tartja. Ez az átlag azonban az egyes országok közötti igen nagy különbségek eredője, leglelkesebbek a luxemburgiak, a hollandok és a belgák, ezekben az országokban a lakosság több mint hetven százaléka jó dolognak tartja az uniót, míg legszkeptikusabbak az angolok és az osztrákok, ahol csak minden harmadik ember gondolja így. Az elmúlt fél évben mindenütt csökkent az unió iránti lelkesedés, leginkább az osztrákoknál és az újonnan csatlakozottak egy részénél, közöttük Magyarországon. Általában elmondható, hogy a régebbi tagországok, az Egyesült Királyságot kivéve, az EU-t lényegesen kedvezőbbnek ítélik, mint az újonnan csatlakozottak.
Magyarország a feltett tíz kérdésből két alkalommal került az első helyre. Mi bízunk leginkább az unió intézményeiben és mi támogatjuk leginkább az európai alkotmányt. Valószínűleg az Osztrák–Magyar Monarchia emlékének is köszönhetően ugyancsak átlag felett „teljesítettünk” a közös védelmi és külpolitikát illetően. E kérdésekben azonban az európai országok általában „összezárnak”; 77 százalék támogatja a közös védelmi és biztonsági és 67 százalék a közös külpolitikát. Még az e tekintetben legszkeptikusabb angolok esetében is a többség az együttműködés mellett van.
Ugyanakkor az európaiak nem látnak különösebb perspektívát maguk előtt, közel kétharmaduk úgy ítéli meg, hogy a következő tizenkét hónapban élethelyzetük általában nem változik, vagy rosszabb lesz, és csak egyharmad reménykedik javulásban. E tekintetben az utóbbi tíz évben gyors gazdasági növekedést megélő írek és svédek járnak az élen, ahol minden második válaszoló élethelyzete javulását várja, míg a legpesszimistábbak a portugálok, a görögök és a magyarok, valószínűleg nem minden alap nélkül.
Ennél lényegesen sötétebb kép bontakozik ki a munkanélküliség megítélésében. Legtöbben azt mondják, hogy a helyzet rosszabbodik, jó esetben változatlan lesz, és csak minden ötödik megkérdezett szerint várható javulás. Nem véletlen, hogy a megkérdezettek legfontosabb problémának a munkanélküliséget tekintik, amely toronymagasan vezet a többi probléma, például a gazdasági helyzet, a bűnözés, az infláció, vagy az egészségügyi ellátás előtt.
A gondokat részben az unió bővítésének tulajdoníthatják, legalábbis ez derül ki abból, hogy a régebbi tizenöt tagország közvéleményének többsége elutasítja az unió további bővítését, míg az új tagok nagylelkűnek mutatkoznak a további bővítéssel szemben. Az Európai Gazdasági Közösséget 1957-ben megalapító hat eredeti országban például csak a megkérdezettek 41 százaléka van a további bővítés mellett, különösen alacsony ez az arány a ténylegesen alapító két országban, Franciaországban és Németországban, ahol csak minden harmadik megkérdezett ért ezzel egyet. Öszszességében a régi tagországokban a lakosságnak csak kevesebb mint a fele (45 százalék) támogatja a bővítést, míg az újonnan csatlakozott országokban négy megkérdezettből három támogatja azt. Nagy az ellenkezés a török tagsággal szemben, ahol még az új tagországok közül is csak a magyarok és a lengyelek esetében került többségbe az igenlő válasz.
Az Eurobarométer, korábbi botrányokból okulva, igazán kényes problémákra nem kérdez rá, az eddigiekből is látható azonban, hogy van néhány olyan kérdés (például a további bővítés és a török tagság), ahol a lakosság és a politikai elit véleménye nagymértékben különbözik, és ez lehet az az ok, amely miatt, bár az európaiak alapvetően együtt kívánnak működni, mégsem bíznak igazán az unió intézményeiben.