Van néhány tuti tipp

Két aktivista a Világkereskedelmi Szervezetet képviselve előadásokat tart szerte a világban, televíziós műsorokban tűnnek fel, s szinte senki nem veszi észre, hogy amit tesznek, előadnak, az vicc, maró gúny, amely éppen a hallgatóság, a bólogató diplomaták, szakértők ellen irányul. Érdekes téma szimpla feldolgozásban.

Sokféleképpen lehet tiltakozni a globalizáció, a multinacionális cégek, a harmadik világ még szegényebbé tétele és kihasználása ellen: hatalmas koncertekkel, erőszakos tüntetésekkel, sínekhez láncolással, néma felvonulásokkal. Más módját választotta ennek egy bizonyos RTMark nevezetű csoport, akik elsősorban a médiát használják minderre, akik művészek, aktivisták, csalók is egyben. Akcióikat rendszeresen dokumentálják, hihetetlen kitalációjukról, olykor elmebeteg ötleteikről számtalan publikáció született neves lapokban is, sokan nem is vették észre, hogy mindez a fantázia szülötte. Egyik ilyen akciójukról dokumentumfilm is készült The Yes Men címmel.
Az egész onnan indult ki, hogy az aktivisták készítettek egy honlapot, amely meglehetősen hasonlított a Világkereskedelmi Szervezetére (WTO), s egy idő után levelek, meghívások érkeztek hozzájuk, hogy nemzetközi konferenciákon tartsanak előadásokat. S ők útra is kelnek, hogy képviseljék a WTO-t, kicsit másképpen. Salzburgban azt javasolják, hogy érdemes lenne a választások menetét megváltoztatni, a szavazatokat azon nagyvállalatoknak eladni, akik a legtöbbet ígérik érte. A hallgatóság közt néma csönd. Bejutnak a CNBC egyik gazdasági műsorába, ahol élőben folytatnak vitát, Finnországban pedig egy olyan arany „simulós” üzleti ruhát mutatnak be, amelyből egy felfújható férfi nemiszervszerű monitor pattan ki, amely segítségével a munkások jól megfigyelhetők. Ez sem váltott ki túlzott érdeklődést, a „bólogató Jánosok” figyeltek, jegyzeteltek, kérdéseket sem igen tettek fel.
A dokumentumfilm Andy és Mike performanszait, meghökkentő megnyilvánulásait követi. Olcsó öltönyöket szereznek be, a piacon gagyi órát vásárolnak, s elvegyülnek. Ahogy mondják: „A WTO-s nyelv jön magától. Mindössze anynyit kell tenned, hogy előtte elolvasol pár ócska üzleti újságot. Ha megvannak azok a vackok, nagyon gyorsan meg tudod jegyezni azt, amire szükséged van. Szerencsénkre az üzleti kultúrában bárkiből lehet szakértő.” Mindez a világszervezet neoliberalista politikájának kritikája nyers, közérthető formában, habár éppen azoknak nem esett le az arany tantusz, akikről mindez szól. Mint film, a The Yes Men kevésbé izgalmas, vizuális forradalmat sem rejt a feldolgozás módja. De talán elgondolkodtatja a kedves nézőt a nagyhatalmak felelősségéről, s nem utolsósorban arról, hogy talán nem árt fenntartásokkal fogadni a „szakértők”, diplomaták nyilatkozatait. Az is lehet, hogy ez a film is csupán a fantázia műve…
(The Yes Men, amerikai dokumentumfilm, 80 perc. Rendezte: Dan Ollman, Sarah Price, Chris Smith. Forgalmazza az Odeon.)