Van néhány tuti tipp

Két aktivista a Világkereskedelmi Szervezetet képviselve előadásokat tart szerte a világban, televíziós műsorokban tűnnek fel, s szinte senki nem veszi észre, hogy amit tesznek, előadnak, az vicc, maró gúny, amely éppen a hallgatóság, a bólogató diplomaták, szakértők ellen irányul. Érdekes téma szimpla feldolgozásban.

Nedbál Miklós
2005. 07. 14. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Sokféleképpen lehet tiltakozni a globalizáció, a multinacionális cégek, a harmadik világ még szegényebbé tétele és kihasználása ellen: hatalmas koncertekkel, erőszakos tüntetésekkel, sínekhez láncolással, néma felvonulásokkal. Más módját választotta ennek egy bizonyos RTMark nevezetű csoport, akik elsősorban a médiát használják minderre, akik művészek, aktivisták, csalók is egyben. Akcióikat rendszeresen dokumentálják, hihetetlen kitalációjukról, olykor elmebeteg ötleteikről számtalan publikáció született neves lapokban is, sokan nem is vették észre, hogy mindez a fantázia szülötte. Egyik ilyen akciójukról dokumentumfilm is készült The Yes Men címmel.
Az egész onnan indult ki, hogy az aktivisták készítettek egy honlapot, amely meglehetősen hasonlított a Világkereskedelmi Szervezetére (WTO), s egy idő után levelek, meghívások érkeztek hozzájuk, hogy nemzetközi konferenciákon tartsanak előadásokat. S ők útra is kelnek, hogy képviseljék a WTO-t, kicsit másképpen. Salzburgban azt javasolják, hogy érdemes lenne a választások menetét megváltoztatni, a szavazatokat azon nagyvállalatoknak eladni, akik a legtöbbet ígérik érte. A hallgatóság közt néma csönd. Bejutnak a CNBC egyik gazdasági műsorába, ahol élőben folytatnak vitát, Finnországban pedig egy olyan arany „simulós” üzleti ruhát mutatnak be, amelyből egy felfújható férfi nemiszervszerű monitor pattan ki, amely segítségével a munkások jól megfigyelhetők. Ez sem váltott ki túlzott érdeklődést, a „bólogató Jánosok” figyeltek, jegyzeteltek, kérdéseket sem igen tettek fel.
A dokumentumfilm Andy és Mike performanszait, meghökkentő megnyilvánulásait követi. Olcsó öltönyöket szereznek be, a piacon gagyi órát vásárolnak, s elvegyülnek. Ahogy mondják: „A WTO-s nyelv jön magától. Mindössze anynyit kell tenned, hogy előtte elolvasol pár ócska üzleti újságot. Ha megvannak azok a vackok, nagyon gyorsan meg tudod jegyezni azt, amire szükséged van. Szerencsénkre az üzleti kultúrában bárkiből lehet szakértő.” Mindez a világszervezet neoliberalista politikájának kritikája nyers, közérthető formában, habár éppen azoknak nem esett le az arany tantusz, akikről mindez szól. Mint film, a The Yes Men kevésbé izgalmas, vizuális forradalmat sem rejt a feldolgozás módja. De talán elgondolkodtatja a kedves nézőt a nagyhatalmak felelősségéről, s nem utolsósorban arról, hogy talán nem árt fenntartásokkal fogadni a „szakértők”, diplomaták nyilatkozatait. Az is lehet, hogy ez a film is csupán a fantázia műve…
(The Yes Men, amerikai dokumentumfilm, 80 perc. Rendezte: Dan Ollman, Sarah Price, Chris Smith. Forgalmazza az Odeon.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.