A világörökség címre méltán pályázó hévízi kisrégió környezetvédőit és lokálpatrióta politikusait megdöbbentette a hír csaknem egy évvel ezelőtt: a híres gyógytó „vérkeringését” biztosító, amúgy is erősen leterhelt tőzeglápból újabb öthektáros területet szeretnének beépíteni, az úgynevezett régi angolnás területén ötcsillagos szállodakomplexum épülne, szabadtéri medencékkel, betonúttal. Papp Gábor hévízi önkormányzati képviselő a civil szervezetekkel együttműködve országos tiltakozó aláírásgyűjtési akciót indított a beruházás ellen. A keszthelyi polgármester, Mohácsi József politikai hecckampányként értékelte a tiltakozást, nemrégiben pedig úgy nyilatkozott: bepereli a civileket, mivel miattuk áll az építkezés egy éve.
A cégdokumentumok szerint a telket megvásárló Smaragd Invest a szcientológus egyház vezetési módszereit alkalmazó Balusztrád-csoport tagja. Németh Ferenc hévízi vállalkozó, Mohácsi József keszthelyi polgármester barátja és korábbi főnöke a Smaragd felügyelőbizottságának tagja. Molnár Tibor hévízi vállalkozó, a keszthelyi alpolgármester testvére szintén felügyelőbizottsági tag, Keszthely (az MSZP–SZDSZ oldal szavazta meg) a telek eladását követően a nevét adta egy uniós városrehabilitációs konzorciális pályázathoz is, ami a Smaragdnak több mint 800 millió forintot hozhatott volna, de ha nyer, a város nem lát belőle egy fillért sem, viszont elesik a további pályázati lehetőségektől. A pályázat végül nem nyert.
Ha Hévíz és Keszthely vezetőin múlik, sínen lenne a beruházás, ugyanis az előzetes környezetvédelmi hatástanulmányt kizárólag a helyi környezetvédő civilek fellebbezték meg. Mohácsi József megjelent a hévízi önkormányzat ülésén, hogy személyesen kérje a testületet: ne tegye meg észrevételeit. Hévíz fejet hajtott, annak ellenére, hogy saját képviselője, Rábai József környezetvédelmi szakember nyomatékosan figyelmeztetett a beruházás veszélyeire. Ezután léptek a környezetvédők, a Hévízért Városvédő Egyesület és a Keszthelyi környezetvédő Egyesület. Végül a független szakértő véleménye az ő „kekeckedésnek” minősített aggodalmaikat igazolta. Az országos környezetvédelmi főfelügyelőség megbízott szakértője hangsúlyozza: a szállodaépítés ügye „lényegesen összetettebb”annál, mint hogy azt egy természetvédelmi szakvélemény megoldhatná. „Az angolnatelep és a szomszédos láp mibenléténél fontosabb, hogy a szállodaegyüttes üzemeltetéséhez szükséges kutak megfúrása milyen hatással van páratlan nemzeti kincsünkre, a Hévízi-tóra és a körülötte elhelyezkedő természetvédelmi területre. Legalább ennyire fontos kérdés, hogy a hazai természetvédelmi államigazgatás precedenst teremthet-e kiemelkedő természeti érték(ek) kockáztatásával, egy védett területen kialakításra tervezett beruházás engedélyezésével” – olvasható a szakvéleményben.
A szakértő úgy vélekedik, az építkezés tervezett helyszíne valóban védett láp, 2003-ban történt belterületbe vonása körül igen sok a kérdőjel. A szakvéleményben olvasható: ezzel kapcsolatban nincs semmiféle dokumentáció a Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatóságán, és a környékbeli védett lápokról sincs egyetlen adatfelvételi jegyzőkönyv sem. A szakértő, átvizsgálva a beruházásban semmi kivetnivalót nem találó előzetes környezetvédelmi hatásvizsgálat táj- és természetvédelmi anyagait, „megrökönyödve” tapasztalta, hogy azok mindössze egy áprilisi bejáráson alapulnak. „Érdekes mindez azért, mert a tanulmány több szakmai hibával és feltételezéssel terhelt, másrészt egyáltalán nem foglalkozik a beruházáshoz kapcsolódó fejlesztések (mint a védett területen tervezett út) hatásaival – állapítja meg a szakértő. De nem vizsgálja a megfúrandó kutak hatásait sem. A táj- és természetvédelmi munkarész még csak le sem határolja a tényleges hatásviselő területet. Ezenkívül a területen élő, nemzetközileg védett, sőt fokozottan védett növény- és állatfajokról nem szolgáltat adatot, vagy hibás adatot közöl. A szakértő megállapítja: a Smaragd Invest által megvásárolt terület láp, amely védett. Ráadásul nem tekinthető roncsoltnak, eredeti állapota egyszerűen visszaállítható, a teljes regenerálódás csak idő kérdése.
A részletes környezetvédelmi hatásvizsgálat elrendelése mellett érvel, amely az élővilág egész éves ciklusát figyelembe veszi, valamint vizsgálja a szállodakomplexum vízellátására tervezett kútfúrások a tó vízhozamára gyakorolt hatását is. Foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogy az építkezés során megváltozó felszín alatti vízszivárgási viszonyok milyen közvetett és közvetlen hatással vannak a védett terület élővilágára. Tisztázni kell, hogy a hévízi patakból kinyert és visszajuttatott víz hőmérséklet-különbsége milyen hatással van az élővilágra. Kiemelten fontos a kapcsolódó fejlesztések – a megfúrandó kút – hatásainak vizsgálata – szögezi le a szakértő, hozzátéve: az előzetes környezetvédelmi hatástanulmány nem tárja fel a beruházás hatásait, így annak engedélyezése nagyfokú környezeti (természeti) kockázattal járna. Papp Gábor képviselő tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta: tudomása szerint a szállodaépítés érdekében „államtitkári szinten” lobbiztak. Ennek volt köszönhető, hogy a szakvélemény elkészülte után egy új szakértőt rendelt ki az országos környezetvédelmi felügyelőség. Azonban a felkért tudós is tisztességes szakember, így aztán a két szakvélemény tartalma gyakorlatilag azonos.
A Hévízi-tó a nyolcvanas években egyszer már végveszélybe került, ugyanis a környékbeli bauxitbányák elszívták vízutánpótlását. A rendszerváltozás időszakában a helyiek és az üdülővendégek közösen vonultak az utcára, és eredményesen tiltakoztak a környezetkárosító ipari tevékenység ellen. A Hévízi-tó megmenekült. A tó egyedülálló gyógyhatását annak is köszönheti, hogy az azt tápláló vizek a tőzegrétegen átszűrődve ásványi anyagokkal feldúsulva jutnak a tómederbe.
A tó mutatói – a hőfok és a vízhozam – a bauxitbányászat visszafogása után javultak. Ám a rendszerváltozás vadkapitalista időszakában a tavat körbevevő tőzegláp területének beépítése felgyorsult. Az előző ciklusban azonban elkészült a Hévízi-tó és környékének komplex tájrehabilitációs terve, amelynek révén a tájegység eséllyel pályázhat a világörökség címére, és amely esélyt nyújt a turizmus hosszú távú fellendítésére és az ökológiai egyensúly megőrzésére. Megvalósításához pedig uniós források vehetők igénybe. A kormányváltás után Keszthely új, koalíciós vezetése sutba dobta ez irányú terveit. A tájrehabilitáció szempontjából kulcsfontosságú, a Hévízi-tó közvetlen közelében lévő öthektáros területet – amit egyes hévízi városvezetők „jószomszédi” passzivitásának köszönhetően vehettek meg a kincstártól – tovább- adták. Ez mentette meg a várost a csődtől – nyilatkozta Mohácsi. Papp Gábor, az ügyet nyilvánosságra hozó képviselő a sajtótájékoztatóján ismét nyomatékosította: nem két politikai tábor, nem két város küzdelme folyik a beruházás kapcsán, hanem két szemléletmódé, két fejlesztési koncepcióé, ezzel együtt két erkölcsiségé.
Az aggodalmak megalapozottságát a szakértői vélemény alátámasztotta. – Várom a Balusztrád vezérigazgatójának állásfoglalását, aki azt nyilatkozta, ha tényleg környezetvédelmi kockázatot jelent a beruházás, eláll tőle. A polgármesternek pedig le kellene vonnia a tanulságokat, alkalmatlan a város vezetésére. Többször nyilatkozta, komoly környezetvédelmi aggályok fel sem merültek, de cáfolta azt is, hogy a beruházó kutat fúratna. Akik pedig felemelték a szavukat, azokat perrel fenyegette. Vagy szándékosan állított valótlant, vagy fogalma sincs róla, hogy mi a helyzet. Mindkét variáció aggodalomra ad okot. Ezt tetézi a terület eladásában megnyilvánuló rövidlátás, a helyzet korrupciógyanús légköre – szögezte le. Mint mondta, tárgyalt Persányi Miklóssal, a zöldtárca vezetőjével, s Gombos államtitkárral. Akkor azt az ígéretet kapta, hogy csak a szakmai szempontok számítanak. – Ha ezt az ígéretet betartják, az ügyünk eldőlt, Hévíz és térsége a hosszú távú érdekeire koncentrálhat.
Petra Steger
„Épp a falnak vezetik Európát”
