Az isteni Karel Gott és a medáliaügy

Szokatlan összetételű alkalmi egységfront jött létre nemrég a cseh parlament képviselőházában. Hatvankilenc kormánypárti és ellenzéki képviselő levelet írt Václav Klaus államfőnek, amelyben javasolja, hogy az idei október 28-i nemzeti ünnepen legyen a kitüntetettek közt Karel Gott, a leghíresebb cseh popsztár, aki hosszú évtizedeken át sikeresen reprezentálta hazáját külföldön.

Az ötlet atyja, Oldrich Nemec szociáldemokrata képviselő a politikai ízűvé vált medáliaügy vitája során a táncdalénekes méltatásában nem fukarkodott a jelzőkkel, „Prága aranyos hangjának”, „a Kelet Sinatrájának”, „arany csalogánynak” nevezte Gottot. A kitüntetést szorgalmazók váltig hangoztatták, a popzenében ritkaságnak számít az a művész, aki évtizedeken át szüntelenül élvezi a legszélesebb nyilvánosság szeretetét és rajongását. S Gott valóban rendkívüli jelenségnek számít, slágerkirályként él a nyilvánosság tudatában. Csupán öt szavazat hiányzott ahhoz, hogy a képviselőház kitüntetésre javasolja.
A Gottnak odaítélendő medália kapcsán nemcsak a képviselőházban, de a sajtóban is felelevenítették a negyvenszeres Arany Csalogány-díjas sztár pályafutásának kevésbé fénylő politikai mozzanatait. Az emberek hallhatták és olvashatták, hogy 1989 novembere előtt Gott a szocialista popzene „kirakata” volt, vállalva minden ezzel járó megalkuvást, például a Charta ’77 emberjogi petíciót aláíró „önjelölt hajótörötteket” elítélő ünnepi szónoklat felolvasását. A lapokból a fiatalabb korosztály is megtudhatta, hogy Gott 1970-ben Nyugat-Németországba akart emigrálni, ám engedett Gustáv Husák személyes kérésének, és visszatért hazájába. S azt, hogy mennyire fontosnak tartotta a Husák-féle normalizációs rezsim az énekest övező népszerűséggel való mesterkedést, jól példázza, hogy Gottnak 1985-ben Husák személyesen nyújtotta át A nemzet művésze kitüntetést.
De nem mindenki ennyire szigorú Gott-tal szemben. A cseh lapok emlékeztetnek arra, hogy a „bársonyos forradalom” idején, 1989 novemberében a Vencel téri paloták egyikének erkélyén az események főszereplőjének, Václav Havelnak a társaságában énekelte a himnuszt, és tíz évvel később az Óvárosi téren már Václav Klaus és pártja, az ODS választási kampányműsorában szerepelt. Tavaly ősszel a szocdem párt kampányának zárókoncertjén is fellépett, s Stanislav Gross akkori kormányfő és pártelnök személyesen öntötte nyakon pezsgővel a Mester legújabb sikerlemezét. Figyelemre méltó Ivan Langernek, az ODS és a képviselőház alelnökének a véleménye, miszerint Gott valamennyi kitüntetését tehetsége és magas fokú szakmai színvonala elismeréseként, nem pedig az éppen uralmon levők előtti elvtelen hajbókolásáért kapta. Közkedveltségét és elfogadottságát jelzi, hogy a 2003-as államfőválasztáson Karel Gott jelölése is szóba került.
Gott a személye körüli medáliavitában természetesen nem nyilatkozik. A döntés, kap-e érdemrendet a híres megasztár, Václav Klaus kezében van. Ugyanis az államfő képviselőházi felterjesztés hiányában saját hatáskörében is dönthet a kitüntetés odaítéléséről.