Berlusconié lesz a Corriere della Sera?

Hetek óta tartó közéleti szappanopera színesíti az olaszok nyári vakációját. A tökéletes dramaturgia minden kelléke szerepel a történetben: hatalom, hírességek, nők és természetesen sok-sok pénz. Igaz, az alapötlet már kissé elkopott, ugyanis újra Silvio Berlusconi üzleti ügyei vannak terítéken.

Úgy két hete kezdődött a hamisítatlanul olasz sztori első epizódja, amikor az olasz jegybank elnökéről, Antonio Fazióról kiderült, hogy „barátian” támogatta a padovai Antonveneta bank felvásárlásánál az olasz BPI bank ajánlatát a konkurens ABN-Amro bankkal szemben. A korrupciós történeteken jól megedződött olaszok fel sem kapták volna a fejüket az eseten, de ezúttal a feddhetetlen hírnevű Fazióról volt szó, akiről most azt is tudni vélik, hogy egy másik banki ügyletben, a patinás Banca Nazionale del Lavoro részvényeinek eladásakor szintén „részrehajló” volt.
A botrány napról napra újabb részletekkel gazdagodott: egyre több befolyásos ember, sőt parlamenti képviselő keveredett az egyre szövevényesebb ügybe. Majd feltűnt a színen egy bizonyos Stefano Ricucci, foglalkozására nézve ingatlanspekuláns, rengeteg önbizalommal, kincset érő összeköttetésekkel, temérdek pénzzel és persze oldalán egy gyönyörű feleséggel.
A legfelsőbb üzleti és politikai körökkel bizalmas kapcsolatban álló titokzatos milliárdosról kiderült, hogy Olaszország legtekintélyesebb és legbefolyásosabb napilapjára, a Corriere della Serára vetett szemet. A lapot birtokló hatalmas RCS holding azonban túl nagy falat volt a vállalkozónak, így a cég egyötödének megvásárlása után befektetőket keresett, hogy az áhított 51 százalékos pakettet megszerezhesse.
És láss csodát, előkerült a kalapból egy bankár, Ubaldo Livolsi, aki történetesen éppen Silvio Berlusconi Fininvest nevű cégbirodalmának egyik vezetője, a kormányfő régi jó barátja, és mellesleg Berlusconi feleségének, Veronicának a pénzügyi tanácsadója. Ricucci telefonjának lehallgatásakor a miniszterelnökkel kapcsolatban álló üzletemberek sorával zajlott beszélgetéseket rögzítettek, és utalás történt Berlusconi „segítségére” is az RCS-tranzakció kapcsán. A sorozatos véletlen egybeesések azonban korántsem itt értek véget: feltűnt a színen egy spanyol úr, Alejandro Agag, aki nem más, mint José María Aznar volt miniszterelnök veje. A potenciális RCS-befektető ugyancsak jó barátja Ricuccinak, és nem véletlenül lenne érdekelt a részvények felvásárlásában, a holdinghoz tartozik ugyanis a spanyol El Mundo napilap is.
A kérdőre vont Berlusconi hiába esküdözik, hogy nincs köze a Corriere della Sera-részvényekhez, már nem nagyon hisznek neki – a lovagnak a választásokra készülő országban főként üzleti ügyekben már egyre kevesebben hisznek. A szellem kiszabadult a palackból, az ellenzék parlamenti vizsgálatot követel, az olaszok pedig vakációznak.