Cáfolják Markó Béla ügynökmúltját

Számos nyilatkozatban cáfolta az ellene felhozott ügynökvádat Markó Béla, az RMDSZ elnöke, akit megerősített Csendes László, a Securitate irattárát vizsgáló országos bizottság (CNSAS) alelnöke is. A napvilágra került újabb információk fényében kérdésessé vált, valós alapja van-e a Cotidianul állításainak.

A bukaresti Cotidianul azt állította, hogy Markó Béla a nyolcvanas években jó barátságban volt az őt megfigyelés alatt tartó szekus tisztekkel, ráadásul – és ez a súlyosabb vád – együttműködött a román kommunista hatalom rettegett titkosrendőrségével, a Securitatéval.
A Krónika című erdélyi napilap tegnap induló anyagban reagálta le a Cotidianul cikkét. Az újság Téma lett a Markó-dosszié címmel arról ír, hogy a Cotidianul által bemutatott dossziérészletek gyakorlatilag Markó Béla megfigyelt, nem pedig megfigyelői státusára vonatkoznak. Az adatokból kiderül, hogy Markó telefonját lehallgatták, megfigyelték. Igaz ugyan, hogy a szekusoknak megígérte, jelenteni fogja a tudomására jutott államellenes cselekedeteket, arra viszont nincs bizonyíték, hogy ezt valóban megtette volna. Az RMDSZ elnöke kijelentette a lapnak: „Azt hiszem, nekem nem kell bizonygatnom, hogy nem voltam besúgó. Ne keverjük össze az üldözöttet az üldözővel.”
A lap vezércikket is szentel a témának. Gazda Árpád – akit egyébként annak idején szintén megfigyelés alatt tartott a titkosrendőrség – maga is kifejezi kétségeit azzal kapcsolatban, hogy Markó együttműködött volna a szekusokkal. Véleménye szerint mindazok, akik a Cotidianul cikke alapján úgy érzik, sikerült fogást találni az RMDSZ elnökén, árnyékra vetődnek, végül pedig kifejti: „Aki azért nem szereti Markó Bélát, mert úgy érzi, feladta az erdélyi magyarság hosszú távú céljait, szabotálta az autonómiát, politikájával megosztotta a – megválasztásakor még egységes – RMDSZ-t, az jobban teszi, ha megmarad a tárgynál.”
A Cotidianul viszont tegnapi számában ismét bírálta a CNSAS módszereit, és azt állította róla, ahhoz a magyar átvilágítóbizottsághoz kezd hasonlítani, ami egyáltalán nem nevezhető követendő példának. Claudiu Secasiu, a CNSAS vezetőségének tagja úgy vélekedik, az egykori kommunista országok közül Lengyelország és Németország szervezte meg a legnyitottabb módon a volt politikai rendőrség irattárához való hozzáférést, míg Magyarországon a legnehezebb a hasonló levéltári anyagokba betekinteni.