Tekintettel arra, hogy az uniós tagországoknál nem kötelező a tájékoztatás az országok közötti munkaerő-áramlásról, nem rendelkezünk pontos adatokkal arról, hogy csatlakozásunk óta hány magyar állampolgár vállalt munkát a térségben – nyilatkozta lapunknak Kovács Géza, a Foglalkoztatási Hivatal nemzetközi és migrációs főosztályának vezetője. Elsősorban azokról a munkavállalókról rendelkezünk adatokkal, akik valamely egyezmény keretében dolgoznak az unióban. A többiekről a tagországok által alkalmazott nyilvántartási és regisztrációs eljárások miatt szinte semmilyen információnk nincs.
Egyes becslések szerint csatlakozásunk óta összességében 18-20 ezer magyar mehetett ki külföldre dolgozni – közölte Kovács Géza. A legtöbben érdekes módon a legkeményebb korlátozásokat életben tartó Németországot és Ausztriát választották. Ausztriában tavaly 13 628, Németországban pedig 17 130 magyar állampolgár kapott úgynevezett zöldkártyát vagy hoszszabb-rövidebb időre szóló munkavállalási engedélyt. Ráadásul az óriásira duzzadt németországi munkanélküliség miatt időnként már komoly feszültségeket okoznak a külföldi – köztük a magyar – vállalkozók.
A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium információi szerint a mintegy kétszázötven, Németországban működő, magyar érdekeltségű társaság negyede ellen folyik jelenleg valamilyen munkaügyi eljárás. Az osztrák és német területeket választó magyarok elsősorban nyugat-magyarországi, illetve Balaton környéki lakosok voltak. Kovács Géza szerint ennek oka lehet a földrajzi közelség, a nyelvtudás, de szerepet játszhat az is, hogy mindkét országban szívesen alkalmaznak magyar szakembereket. A szakértő elmondta: a kormányközi szerződések keretében az unióban munkát vállalók fele a vendéglátóiparban helyezkedik el. A többiek pedig főként a hús- és építőiparban, szezonális jelleggel a zöldség-gyümölcs feldolgozóknál, illetve valamely mezőgazdasági területen vállalnak munkát.
Ugyanakkor Ausztrián kívül a többi uniós tagországban, az európai gazdasági térség államaiban még csak a rendelkezésünkre álló kontingenst sem töltjük ki. Ilyen például Svájc, ahol általában a százfős lehetőség felét sem használjuk ki, illetve Luxemburg, ahol a húszfős keret ellenére évente alig egy-két fő folyamodik munkavállalási engedélyért. Németországban, illetve Franciaországban a kétezres és a háromszázas kontingenst még egyszer sem sikerült feltölteni. Belgiumban 54, Cipruson, Dániában és Finnországban egyaránt 60, Franciaországban 31, Görögországban 150-200, Hollandiában pedig 868 magyar állampolgár dolgozott az év elején. Alacsony a magyarok érdeklődése Portugália és Spanyolország iránt: előbbiben alig kilenc, míg az utóbbiban 399 magyar dolgozót regisztráltak tavaly. A magyar munkavállalók célországává vált viszont a munkaerőpiacát teljesen megnyitó Anglia és Írország. Nagy-Britanniába tavaly május és 2005. március között az újonnan csatlakozó országokból 175 ezer külföldi munkavállaló érkezett, ennek alig három százaléka, vagyis 5200 fő volt magyar. Írországban pedig alig kétezer magyar munkavállalót tartottak nyilván.
Összességében elmondhatjuk, hogy a csatlakozásunk óta eltelt idő megcáfolta azokat, akik az újonnan belépő tagországoktól féltették a nyugati munkaerőpiacot – világított rá a szakértő. – Ezért jövő tavasszal várakozásaink szerint több régi tagállam is lejjebb ereszti majd munkavállalóink előtt a sorompót, azaz várhatóan könnyítésekre lehet számítani. Erre a döntésre elsősorban Norvégia, Dánia, Svédország, Olaszország és talán Franciaország szánhatja el magát. Németország és Ausztria esetében azonban ilyen lépésre szinte biztosan nem kerül sor.
origo.hu
Nem a toka a szégyen, hanem a hazudozás
