Harkány regionális általános iskolájában csaknem félezer diák tanul. A környékbeli kistelepülések közül nyolcban már nincs iskola, jó néhányban csak az alsó tagozat maradt meg, és van olyan település is, ahol ugyan van iskola, de a szülők Harkányba járatják a gyerekeket. Nem véletlen, hiszen ott magas szintű oktatásban részesülhetnek, van zeneiskola, nyelvoktatás, számítógépes képzés.
– A kistelepülések zöme képtelen kifizetni a fennhatósága alá tartozó gyermekek után járó normatíván felüli támogatást. Így mi csak a normatíva összegét kapjuk meg. Vannak olyan települések, amelyek kínkeservesen kigazdálkodják ezt a pénzt, késéssel ugyan, de fizetnek, viszont ennek érdekében minden más kiadást alapszintre csökkentenek. Öt olyan település van a körzetünkben, amely képtelen finanszírozni a gyermekei taníttatását: Drávaszerdahely, Drávacsepely, Ipacsfa, Kovácshida, Márfa. Náluk nincs iskola, és a költségvetésük nem teszi lehetővé, hogy kifizessék a normatíván felüli támogatást. Egy biztos: látszik, hogy akik fizetnek, bőven erejük fölött teljesítenek: ott semmiféle fejlesztés, fejlődés nem történik, akik nem fizetnek, ott valami legalább megmozdul – magyarázza Bédy István, Harkány polgármestere, aki azonban arra is rámutatott: Harkánynak viszont egyre nagyobb terhet jelentenek az oktatási költségek kényszerű átvállalásából fakadó anyagi kötelezettségek. Ha csak az iskolát és az óvodát vesszük figyelembe, az intézmények működtetése évi 120 millió forintos hiányt eredményez. Ennek a hiánynak egy részét az képezi, amit a kistelepülések által be nem fizetett támogatás kiesése jelent. A diákok fele a környékbeli településekből jár be. Ráadásul a város eleve nem kéri az oktatási összköltség normatíván felüli arányos részét.
– Szerényebb összeget kérünk a kistelepülésektől. Ha mi megkérnénk a teljes összeget, már azok sem tudnák elviselni, akik eddig erejükön felül, de fizettek. A harkányi önkormányzat helyzete is egyre rosszabb. Azért tudunk talpon maradni, mert van vagyonunk, amit ésszerű, hoszszú távú stratégiai szempontok szerint hasznosítunk. De már mi is csak a költségvetési lyukakat foltozgatjuk. Emellett a havi tízmillió forint mínusz, ami az oktatásból származik, hovatovább vállalhatatlan. Természetesen nem szeretnénk, ha az iskolánk színvonala esne, sőt. Zeneiskolánk, napközink van, német, angol és horvát nyelven tanulhatnak a gyerekek, számítógép-oktatás van… Tanterembővítésre készülünk, nyelvi labor létrehozására pályázunk – sorolja a terveket. Elmondja azt is: az előző években sokszor ültek össze az érintett polgármesterek, hogy megbeszéljék, mit lehetne tenni, legutóbb télen.
– Akkor arra jutottunk, hogy muszáj lesz továbblépni, valahogy összeszedni magukat. Egyik-másik fizetett is valamicskét, de a többség képtelen volt rá. A harkányi önkormányzatnak eddig is lehetősége lett volna rá, hogy eljárást kezdeményezzen a kistelepülések ellen. Ha csődeljárás alá vonják őket, előbb-utóbb Harkány megkapta volna a pénzét. De az ő problémájuk ezzel nincs megoldva. És ebből következően a miénk sincs, hiszen minden kezdődik elölről az eljárás után. Azonnali kormányintézkedésekre, hosszú távú, átgondolt stratégiára lenne szükség, hogy a kistelepülések haldoklását meg lehessen állítani. Harkánytól sem lehet elvárni, hogy a végtelenségig állja az állami finanszírozás hiányosságait. Mert mit tehet egy fizetésképtelen kistelepülés? Kérheti az önhibáján kívül hátrányos helyzetű – azaz „önhiki” – minősítést, ami plusztámogatásokkal jár. Vagy megkapják, vagy nem. Egyik-másik kistelepülés megkapta a támogatást a környékünkön is, de sohasem annyit, amennyi kellett volna. Mire fizessék ki a pénzt? Nem csak az oktatás miatt tartoznak. Nyilván rangsorolni kell a követelések között. A harkányi iskolába akkor is járhatnak a kistelepülési gyerekek, ha nem fizetik utánuk a normatíván felüli támogatást – mondja Bédy István, hozzátéve azt is: nem is lehet a kistelepülési vezetők szemére vetni, ha így gondolják. Csakhogy ha Harkányban így megy, valószínűleg az ország más részein is hasonló a helyzet. Nem véletlen, hogy összeomlanak a kis iskolák: csak az ő környékükön két kis iskola, a kémesi és a diósviszlói van csődhelyzetben. Az anyatelepülések erőlködnek, a környező kistelepülések pedig nem tudnak fizetni az iskoláztatásért. Hogy miként jutottunk idáig? Bédy szerint az egyik fő ok a köztisztviselői béremelés, aminek költségeit áthárították az önkormányzatokra:
– Megemelték a bért, de nem tették hozzá a normatívát. Ez nagyságrendileg érinti a mi iskolánkat is. Ha nagyobb önállóságot kapunk, akkor a saját lehetőségeinkhez képest emeltük volna a béreket, így viszont beleterelték az önkormányzatokat egy zsákutcába, sokakat az összeomlás szélére sodorva. Ha csak az oktatási költségeket nézzük, jó néhány tételt ráadásul a város önerőből finanszíroz. A fejlesztéseket, a fenntartást, az országjárásokat. Az önkormányzat busza viszi a gyerekeket szinte ingyen…
Ha egy nemzet elfelejtkezik arról, hogy a jövő a gyermekein múlik, akkor azt sem érdemli meg, hogy a saját sorsa felett rendelkezzen. Minden kormánynak az az alapvető feladata, hogy a jövőt megalapozza: a gyermekek sorsa, jó iskoláztatása nem múlhat az anyagiakon. Kérdés, hogy Harkány meddig képes ellentételezni az állami pénzmegvonást. Szerinte azonnali kormányzati lépésekre van szükség legalább az oktatás konszolidálására.
Turony. A 288 lelkes szomszédos település polgármestere, Szarkándi Lajos úgy véli: a normatíva többek között a közalkalmazotti béremelés miatt minden bizonnyal kevés, és ezt nem is vitatja senki. Az azonban már más kérdés, hogy a kistérségi gestoriskola gazdája, a harkányi önkormányzat milyen alapon számolja öszsze többletköltségeit. Szomorú, de tény, hogy mondjuk a tizenöt kilométerről bejárni kényszerülő kisdiákok esélye a fakultatív foglalkozások – nyelvoktatás, úszás, szakkörök – igénybevételére sokkal kisebb, mint helyben lakó társaiké. És ez bizony lakhely szerinti diszkrimináció, ami a helyi iskola megszüntetéséből fakad. Az is biztos, hogy a Volán előírja: tíz főt meghaladó gyermekcsoport mellé kísérő kell. A bejáró kisdiákok mellé felvett alkalmazott évi költsége így is egymillió forint körül van. Turony nem áll jól, de eddig egyszer sem kellett igényelnie az „önhikit”. Vannak fejlesztési elképzeléseik, nyertek EU-pályázatokon, az önrészt talán sikerül bankhitelből és más módon fedezni. Harkányi adósságukat is előbb-utóbb rendezik majd. – Egyelőre viszont más sürgős kiadásokra kellett a pénz – szögezte le a polgármester.
Kovácshida. A körjegyzőséghez tartozó négy, összesen 1000 lelkes település jegyzője, Hatvani Edit elmondta: meglehetősen nehéz helyzetben van az önkormányzat, hiszen egy átlagos gépkocsi árából gazdálkodnak évente, és ez körülbelül az éhenhaláshoz elég. A pályázatokhoz hihetetlenül jó lobbimunka kell, az önrész előteremtése szinte megoldhatatlan, sokszor a vállalkozók jóindulatán múlik, hogy megvalósulhat-e valami, hogy hajlandók-e hitelbe dolgozni, hiszen a pályázatok utófinanszírozással működnek. Mint mondta, valóban adósak a harkányi iskolának, de ez azért bonyolultabb kérdés. Többször felmerült: járassák a gyerekeket Siklósra vagy Diósviszlóra, ott a normatíváért is vállalnák az oktatást. Nem kellene a normatíván felüli hozzájárulást fizetni, pedig az is tudható: a normatívából nem lehet kijönni. Ebből is érzékelhető a fuldoklás, a források utáni kétségbeesett kapálózás, ami az oktatásügyet, a kistelepülések helyzetét jellemzi. Az „önhikit” többször igényelték, volt, amikor viszonylag elfogadható összeg érkezett, volt, amikor csak jelképes. – Sok ajtón kell benyitni ahhoz, hogy egyáltalán megadják – mondta, hozzátéve, hogy amikor a pénz megérkezik, bőven megvan a helye.
Szava. Palotásné Vörös Julianna polgármester, akit a múlt héten újra elöljárójukká választottak a helyiek, miután a testület feloszlatta magát, arról beszélt: a csaknem 400 lelkes településen 2003-ban megszűnt az általános iskola alsó tagozata is. Ekkor 43 gyermek tanult az intézményben, ebben benne voltak a környékbeli bejáró fogyatékos tanulók is. Az oktatást tizenegy tanár végezte: az iskola fenntartása igen nagy, mondhatni elviselhetetlen terhet rótt az önkormányzatra. Most Szalántára, Harkányba és Görcsönybe járnak a diákjaik, az óvodát szerencsére sikerült megmenteni. Most 25 gyermeket látnak el. Igaz, ez évi 2,5 millió forinttal kerül többe, mint amit az állam erre a célra biztosít. Csaknem ötmillió forintos adósságot görgetnek maguk előtt, azonban elmondhatják azt is: sok fejlesztés valósult meg az utóbbi időben a faluban, eredményesen pályáztak, bár az önrész előteremtése nem könynyű. Az adósságok részben éppen emiatt gyűltek össze. „Önhikit” tavaly is kértek, ám a kapott összeg az óvoda veszteségeinek pótlására sem volt elegendő. A polgármester asszony leszögezte: sok múlik a szervezésen, a hozzáálláson, de vitathatatlan, hogy nagyobb állami segítség kellene a pályázáshoz és úgy általában is.
egyesült királyság
Megdöbbentő adatok láttak napvilágot a migránsbűnözésről
