Félbemaradt várrekonstrukció Regécen

A Zemplén lábánál fekvő regéci vár sorsa a rendszerváltás előtti évtizedekben ugyan megpecsételődni látszott, ám a kilencvenes években a politikusok belátták, a meglehetősen romos történelmi emlék megérdemli, hogy legalább a turisták által látogatható legyen. 2000-ben a Nemzeti örökség programja részeként mintegy harmincmillió forintnyi támogatást kapott Regéc, 2002 óta viszont egy fillérrel sem járul hozzá az állam a munkálatok folytatásához. A nyári időszakban kiváló régészek irányításával lelkes fiatalok dolgoznak a helyszínen, s munkájukkal hatalmas értékek megmentéséhez járultak, illetve járulnak hozzá. Páratlan értékű leletekre bukkantak a feltárások során, s állagmegóvási, balesetveszély-elhárítási törekvéseik szintén eredményt hoztak. A regéci vár immár újra látogatható.

A mező- és erdőgazdaság – amely egyébként évtizedeken át kenyérkereseti lehetőséget biztosított a Zempléni-hegység lábainál fekvő településeken élőknek – egyre kevesebb embernek ad munkát, hiszen a művelhető területek nagysága nem számottevő. A nagyarányú gépesítettség miatt kevés szükség van a „kétkeziek” erejére, a munkanélküliségi mutató pedig messze meghaladja az országos átlagot. Kormos István, Regéc polgármestere nem titkolta, az idegenforgalom fellendítése lehetne a környék lakosságának egyik legfontosabb megélhetési forrása, s el is indult egy falufejlesztési folyamat, amely 2002-ben majdnem teljesen leállt. Felhívta a figyelmet, hogy bár a regéci vár meglehetősen romos állapotú, mégis érdemes költeni rá, ugyanis ha hosszú idő alatt is, de bizonyára megtérül a ráfordítás. Nem csupán a híres-neves objektum itt a látnivaló, akad még bőven kiaknázatlan lehetőség, ám ez az adottság egyelőre nem igazán ismert a távoli magyar vidékek és az Európai Unió lakói számára. Komoly terveket szőttek a regéciek, illetve a területfejlesztési szakemberek a fellendítés ügyében, miután néhány évvel ezelőtt közzétett az UNESCO egy felmérést, amely szerint rendkívüliek a környék természeti adottságai. Annyira érintetlen a táj, hogy ehhez hasonló Európa-szerte nem található. A levegő tisztasága megőriztetett, s ennek egyik oka, hogy a kelet-szlovákiai iparvidékek szennyező anyagai a szél által inkább délnyugati irányban jelentettek veszélyt a magyar tájra. A Regéc környéki gyógyító klíma mellett ugyanakkor az egyéb természeti kincsek, mint például Tokaj-Hegyalja közelsége, a történelmi emlékek sokasága, a tölgy-, bükkerdők, a nyugalmas környezetben élő kis- és nagyvadak látványa, az egykori Sárospatak és Kassa közötti kereskedelmi út állomásainak sok évszázados hagyományai mind-mind vonzerő lehetne a természet szépségei iránt érdeklődők számára.
A polgármester úgy véli, nyilván nem véletlenül érdeklődnek a városiak a település száz évnél is idősebb lakásai iránt. Szerinte ebben a rohanó világban egyre többen keresnek nyugalmat olyan helyen, ahol a madárfütty már hangzavarnak számít. A nagyvárosok lakói közül sokan vettek házat a faluban, bár mostanában ez nem olcsó mulatság. Egyre több az alkotótábor: a művészeket szintén megigézte a környezet páratlan gyönyörűsége. Gyakran hallani a médiában a község nevét, s Kormos István jól tudja, ez mindenképpen azt jelenti, Regéc előbb-utóbb visszakapja régi rangját. E tények ismeretében csak az a kérdés, milyen forrásokból kaphatna a helyi önkormányzat pénzt a további fejlesztésekhez. Természetesen minden megoldás fontos, ami Regéc fejlődését segíti elő, viszont a várnak mindenképpen prioritást kell élveznie. A rejtelmek birodalma nemcsak kirándulóhely, hanem egyfajta kaland lehetősége is, ha az érdeklődők évszázadokat szeretnének visszautazni az időben. Szükségszerű a vár állagának megóvása, az építmény helyreállításának folytatása. Eddig viszonylag nagy anyagi nehézségek közepette jutottak el egy komoly szinthez a rekonstrukciós munkák kivitelezése terén – mondta a polgármester –, mert az utóbbi három évben minden pályázatuk elbukott. A Nemzeti Örökség Programja részeként még az előző kormány ítélt oda Regécnek harmincmillió forintot, s a támogatásból megépült a várhoz vezető út. Kiépült az elektromos rendszer, s miután van világítás, aránylag zavartalanul folytatódhatnának a feltárások. Amennyiben pályázati úton újra nagyobb támogatást kaphatnának céljaik megvalósításához, bizonyára befejezhetnék az állagmegóvás címén elkezdett helyreállítást. A vár projekthez kapcsolódó pénzeket az utolsó fillérig a történelmi falak közötti terület renoválására fordítanák – mutatott rá a polgármester –, ami csak részben a regéciek érdeke, hiszen ez már nemzeti ügy.
Kormos István szavai szerint érdekességek sora tárult fel az utóbbi időben, ugyanis az életveszély-elhárítási és állagmegóvási munkákon túl a harmincmilliós befektetés haszna egyéb területen is kézzelfoghatóvá vált. Eredetileg azért érkezett Simon Zoltán régész Budapestről Regécre az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurációs Központ kutatási osztályának megbízásából, hogy a turisták testi épségének megóvása érdekében tegye biztonságossá a várat, illetve környékét, munka közben azonban jelentős régészeti leletekre bukkant kollégájával, a történész Zsuga Zsolttal, a Magyar Televízió munkatársával, valamint diák segítőivel. Falazások előtti régészeti megfigyelés volt a feladat annak idején, állványozás előtt azonban kiderült, hogy a romvár környékén és a belső udvarban irdatlan mennyiségű lelet található. A laikus számára a XVII. századból ránk maradt szemétréteg ez, de régészeti szempontból példátlan ereklyékre bukkantak 2000 nyarán. Elsősorban a középkori fürdőszoba és ebédlő kerámiatárgyainak maradványai, étkezési eszközök, rengeteg és nagyon szép kályhacsempe került elő, s ami igazán kuriózum, a dolgos régészek olyan, az 1600-as évekből származó falicsempéket találtak, amilyet Sárospatakon, a Vörös-torony bokályos házában néhány évvel korábban. Törökországból származó, intarziaszerű maradványok ezek 1640 tájáról, értékük felbecsülhetetlen. Lorántffy Zsuzsanna megrendelésére készültek, s erről írásos dokumentumok tanúskodnak. Még a szakember számára is újdonságságként hatott, amikor kiderült, Regéc várát annak idején fontos főúri pihenőhelynek tekintették, s a megállapítás azért helytálló, mert a tények ezt igazolják. A mindennapi tárgyak, a cserépedények sokasága ösztönözte a régészeket, s a feltárás eredményei láttán lett igazán ambiciózus és sikeres a csapat. Lassan összeállt a korabeli térség történelme, ezáltal pedig az sem vitatható, hogy a meglelt többkilós ágyúgolyók és egyéb lövedékek a XV–XVI. századból maradtak ránk, ugyanis Regéc katonái kemény harcokat vívtak a törökök, majd azt követően a labancok ellen. Sajnos a XVII. század végén, a XVIII. elején felgyújtották a várat, s emiatt romlott ennyit az állapota. Néhány év is elég a jelentős pusztuláshoz, a rendszerváltás előtti évtizedek ideje alatt pedig szinte senki nem törődött ezzel a csodálatos építménnyel. A polgármester rámutatott: bár nem kapnak anyagi segítséget, mégis folytatják a kutatást. Ha másképp nem megy, a régészcsapat augusztusi feltárásait önerőből finanszírozza a település önkormányzata.