Már az olajtársaságok is kockázatosnak tartják a kőolaj jelenlegi, hatvanöt dollár körüli árszintjét. Mosonyi György, a Mol Rt. vezérigazgatója a cégcsoport idei féléves eredményeit publikáló sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: aggasztó, hogy nem látni, miképp lesz képes lépést tartani a kínálat a kereslet folyamatos növekedésével. Bár a világgazdasági konjunktúrát a jelenlegi ár, amely reálértéken még mindig alacsonyabb, mint amennyi a nyolcvanas évek elején volt, egyelőre csak alig érzékelhetően fékezi, megjósolhatatlan, mi lesz akkor, ha tovább tart az áremelkedés üteme.
Az árrobbanás okairól sokan sok mindent elmondtak már, ezek alapján úgy tűnik, hogy noha a drágulás felé több irányból is hatnak bizonyos tényezők, ezek eredője egy: a fogyasztás gyors ütemű növekedése. Az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet nemrégiben megjelent tanulmánya szerint tavaly 3,4 százalékkal nőtt a világ kőolaj-felhasználása, amire ugyan a hetvenes években volt már példa, ám az akkori és a mostani helyzet jelentősen különbözik egymástól. Harminc éve ugyanis a kőolaj-feldolgozási kapacitás még 20–30 százalékkal meghaladta a tényleges fogyasztást, mára viszont ez az arány öt százalék alá csökkent. A termelés és a fogyasztás különbözete negatív, azaz a világ kereskedelmi nyersolajkészleteinek mennyisége csökken – állapítja meg a tanulmány, külön kiemelve, hogy ez elsősorban az Egyesült Államok és Kína növekvő olajéhségének tudható be. A világ legnagyobb olajfelhasználójaként számon tartott USA gazdasági növekedése az ország gazdagságához képest óriási. Ennek nyomán ma már Amerikában használják fel az összes olaj egynegyedét. Kína a maga nyolcszázalékos fogyasztásával még messze van ugyan ettől a szinttől, ám mivel csak tavaly 15,8 százalékkal növekedett meg a kontinensnyi ország olajfelhasználása, a világpiaci egyensúlyt így is képes volt megbontani. A növekvő fogyasztás automatikus árfelhajtó hatását a piac kockázati prémiumokkal erősíti tovább. Ezek között a legerősebb – szakértők szerint körülbelül tízdolláros – hatása a közel-keleti helyzet miatt jelentkező háborús félelmeknek tudható be.
Az Ecostat úgy látja, hogy jelen helyzetben alig van esély az olaj árának csökkenésére. Ehhez ugyanis magasabb készletekre lenne szükség, de egyelőre nincs olyan piaci erő, amelyik komolyabb pénzt fektetne be tartalékképzésbe. Az intézet szerint a kereslet-kínálat egyenlegének egyszázalékos változása egy-két éves távlatban 15 százalékos változást idéz elő az olaj árában, s hosszú távon csak akkor lehet kiegyensúlyozott olajárra számítani, ha a kínálat négy százalék körüli mértékben haladja meg a keresletet. Jelenleg csupán egyszázaléknyival forog több olaj a piacon, mint amennyire kereslet van.
A Nemzetközi Energiaügynökség és az OECD adatait idézve az Ecostat kiemeli, hogy a kőolaj árának 10 dolláros emelkedése fél százalékponttal csökkenti a gazdasági növekedést. Ennél komolyabb féket jelent azonban az olajár a fejlődő országoknak, hiszen ezek egységnyi GDP előállítására kétszer annyi olajat használnak el, mint az iparilag fejlett országok. Hazánkban a drága olaj egyértelműen felpörgeti az inflációt, különösen akkor, ha az áremelkedéssel egy időben a forint is meggyengül a dollárhoz képest. A legfájdalmasabb hatás az olajtermékek és a földgáz árának emelkedésén keresztül érheti a magyar gazdaságot. Varró László, a Mol vezető közgazdásza szerint akár a háromszáz forintot is elérheti a benzin literenkénti ára, ha a nemzetközi üzemanyagár-tendenciák változatlanok maradnak, s ehhez meggyengül a hazai valuta az amerikaihoz képest. Ugyanez érvényes a gázra is. Az előrejelzések szerint a földgáz importára, amely kilenchavi csúszással követi a kőolaj ármozgását, annyira megdrágul a közeljövőben, hogy lakossági tarifaemelés nélkül a Mol gázüzletága veszteségessé válik.
Veszélyben Lewis Hamilton nagyszerű sorozata, éppen a hazai futamán szakadhat meg
