Fricsay, a külföldön hírneves magyar

Ókovács Szilveszter
2005. 08. 12. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kilencvenegy esztendeje, augusztus 9-én született a magyar karmester, akiről a honi zenei élet még mindig nem vesz tudomást: nemhogy kultusza nincs, de honoráriumomat rá: eltelik úgy egy év, hogy a sajtónkban nevét se írja le senki. Fricsay Ferenc nemcsak hogy többet érdemel, de végre valamit!
1947-es salzburgi, Klemperert leváltó beugrása után még a budapesti Operában viszi sikerre Donizetti Luciáját, aztán ’48-tól már csak a bezárkózó népköztársaság nyugati határán túl nyílik tér az utazó karmester számára. 1963-as halála megakadályozza, hogy a Bécsi Filharmonikusok vezető karmesteri székébe üljön, pedig másfél évtizedes hírneve már Karajanéval vetekszik…
Íme, most DVD-je is megjelent, amely egyben a világ legelső, hivatalosan is közreadott zenekari próba hangfelvételének televíziós változata. 1960. júniusát írjuk, s a már fájdalmakkal élő, gyomorbeteg Fricsay éppen a kölni rádió együttesét rázza gatyába egy rendkívül feszes Moldva-próbán, amelynek sodrása, mint a Smetana által megénekelt folyóé némely vadvízi szakaszon. A zenekar állapota negyedóráig kétségbeejtő. Herr Glass például azzal írja be nevét az audiovizuális zenetörténetbe – negyven éve kapható a próba hanglemeze! –, hogy képtelen elfuvolázni a nyitófrázist. Sebaj, az energiabombaként működő Fricsay igen kulturáltan, de kompromisszumot nem tűrve megtanítja neki. Hatodszor is elénekli harsány tenorján, így kellene – addig is nevén szólítja… És süvölti a kürtöt, morogja a csellót, miközben pálca és kotta nélkül dirigál, elképesztő lendülettel, magabiztossággal. A karmestertananyagként is bátran vetíthető összetartás végén ott az esti koncert, immár ünneplőben. Glass és másodosztályú társai iszonyatos koncentráció árán, tizenegy percig úgy játszanak, mint a nagyok! Szinte minden hangversenyén, lemezén szerepelt magyar mű vagy muzsikus. Mégis, miközben a világ vezető kiadói – élükön a háború utáni repertoárját Fricsayra építő Deutsche Grammophonnal – már 100. CD-jének kiadásán is túl tartanak, sőt három éve Grammyt is nyert vele a rivális EMI, a haza hallgat. Ahelyett, hogy a néhai, a messzeségben is Ferencnek megmaradt fia felvételeit hallgatná.
(Smetana: Moldva/Fricsay – TDK DVD)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.