Nagy reményekkel vágott Ukrajna az idei esztendőnek. A korrupt, oligarchikus, kleptokratikus országlásba belefáradt lakosság a „narancsos forradalom” győzelmétől jelentős fordulatot várt a mindennapi életben. Ezt ígérték nekik Kijev központjában, a Függetlenség terén, a legendás „Majdanon” egymás után fellépő politikusok is. A hatalmat átvevő elit igyekezett is megfelelni e felfokozott hangulatnak, s egyrészről azonnal megemelte 17 százalékkal mind a fizetéseket, mind pedig a nyugdíjakat, másrészt nagy elánnal kezdett az előző rendszerhez kapcsolódó bűnök kivizsgálásához. Nem véletlenül, hiszen elemzők és politikusok egyaránt tisztában voltak azzal, hogy Juscsenkóéknak ősz elejéig érzékelhető eredményeket kell felmutatniuk, ellenkező esetben elapad a „Majdanon” szerzett bizalmi tőke. Most már lassan itt az ősz, az elmúlt fél évben azonban az akarat és az ígéretek ellenére sem történt sok minden. Így aztán érthető, a türelem is fogytán.
Kezdődött azzal, hogy a nagy garral megkezdett vizsgálatok sorra laposodnak el. A Kucsma-rendszer jelképévé vált Gongadze-gyilkosság nyomozása körül is nagy a csönd. Megtalálták ugyan az elkövetőket, a megrendelők azonban egyelőre nyugodtak lehetnek. Melnyicsenko őrnagy Kucsma exelnök érintettségét bizonyítani hivatott, annyit emlegetett kazettái sem nagyon akarnak hazatérni, mint ahogy Juscsenko megmérgezéséről sem nagyon hallunk már. Ha lehet, még nagyobb veresége az új hatalomnak, hogy a kétes privatizációs ügyek kivizsgálása sem nagyon halad. Most már világos, hogy a Krivorizssztal acélipari kombinát még jó ideig, ha nem örökre Kucsma körének tulajdonában marad.
Ezzel szemben érezhető zavart okozott a befektetők körében a reprivatizáció kapcsán tapasztalható káosz. Mindenféle listákról terjengenek hírek, s mást mond az elnök és mást a miniszterelnök. Julija Timosenko hatalmas öngólt lőtt a benzinár befagyasztásával is, hiszen hosszú sorok kígyóztak a kutak előtt, ami ártott a kormány presztízsének, és feszültté tette a hangulatot. Nem sok jót ígér a termőföldek nyílt árverésen történő magánkézbe adásával kapcsolatos újabb, meglehetősen átgondolatlan intézkedés sem. Ennél is nagyobb baj azonban, hogy a GDP tavaly 12 százalékos növekedése az első fél évben ötszázalékosra csökkent, s elemzők év végére további esést prognosztizálnak. Komoly gond az is, hogy az idénre tervezett 1,2 milliárddal szemben az eddigi privatizációs bevétel csupán százezer dollár.
A bajok egyik fő eredője az új hatalom körein belül egyre látványosabb széthúzás. Tíz hónap múlva parlamenti választások lesznek, amelynek tétje a „Majdanon” hatalomra jutott erők megizmosodása. A parlamenti többség megszerzése eleve nem lesz egyszerű, tovább bonyolítja azonban a helyzetet, hogy a még Kucsma bábáskodásával elfogadott adminisztratív reform értelmében azután már a rada nevezi ki az így megerősödött kormányfőt. A szövetségesek, Juscsenko és Timosenko ezért egyben vetélytársak is, hiszen az elnök mindenképpen hozzá lojális miniszterelnököt kíván, utóbbi pedig garanciákat arra, hogy az továbbra is ő marad. A nyilvánvaló elvi ellentétek mellett ez a tény igencsak megnehezíti a hatalom működését.
Minderre csak rájön, hogy a párizsi referendum után megváltozott nemzetközi helyzetben egyre távolabbinak tűnik Ukrajna euroatlanti integrációja. Sem az Európai Unió, sem pedig a NATO nem kész belátható időn belül befogadni Kijevet. A nagyobb baj azonban, hogy eme integrációkra jó ideig nem lesz képes maga Ukrajna sem, ami még inkább lehűti a várakozásokat.
Háromdolláros büntetés. A különböző eredetű bajok mellett a a legnagyobb csapás volt az új rendszer tekintélyére, hogy a Kucsma környezetét is előszeretettel leleplező Ukrajinszka Pravda felfedte Viktor Juscsenko 19 éves fiának fényűző életét. Válaszul az elnök durva támadást intézett az orgánum ellen, majd csökkentve ennek romboló hatását, a belügyminiszter egyenes adásban bírságolta meg Juscsenko fiát luxus BMW-jének nem szabályszerű használata miatt. A háromdolláros büntetés azonban aligha győzött meg bárkit is az ukrán változások gyorsaságáról, főképp pedig nem azok gyökeres jellegéről, arról, hogy nem elit-, hanem rendszerváltás történt.
