Ide a pénzt!

Eladósítottuk az országot, s most gigantikus összegeket kell adósságcsökkentésre költenünk? Sebaj. Politizálásunk árát megfizettetjük a lakossággal. Tömören valahogy ekképpen fogalmazhatjuk meg a Gyurcsány-kormány ars poeticáját. S aki harácsolni akar, az rendszerint türelmetlen. Mi mással magyarázható például a kék könyv sürgős bevezetése augusztus elsején, miután márciusban a száz lépés program részeként a miniszterelnök bejelentette ezen ötletét a parlamentben. Olyan felesleges gittrágásra, mint amilyen a megfelelő előkészítés, az érintett jogszabályok áttekintése, harmonizálása, már nem jutott idő, de nyilván az erre irányuló akarat is hiányzott.
Ennek következtében nyilatkozta lapunknak Zara László, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének elnöke, hogy a munkafelügyeleti, a munkavédelmi, valamint a magántulajdonról és az alkalmi munkáról szóló törvények nincsenek összhangban egymással: egyes rendelkezések értelmében az ellenőrök nem léphetnek be magánterületre, ám ha mégis bemennek a magánlakásba, akkor is kiüresedik a jogkörük.
S most már erősen meg kell gondolnia az embernek, hogy ha elutazik két hétre, eddigi szokása szerint megkérje-e a szomszédját, etesse meg naponta az otthon hagyott kutyát és macskát, adjon nekik vizet, locsolja meg időnként a virágokat, s vegye ki a postaládából a küldeményeket. Különösen, ha e szívességet némi ajándékkal hálálná meg. Mert mi történhet, ha mindez egy másik szomszéd tudomására jut, aki nem igazán viseltetik irántunk jóindulattal? Még Kiss Gábor, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium sajtófőnöke is elismerte, hogy az illetékes szerv egy rosszindulatú szomszéd bejelentése nyomán is ellenőrizheti, kiváltotta-e a kék könyvet az alkalmi munkavállaló, s a megvette-e a közteherjegyet a munkaadó. Márpedig olyan bizony előfordul, hogy valaki haragban van a szomszédjával, s remek lehetőséget kínál ez a kabinet által megteremtett helyzet, hogy a szomszéd viselkedése miatt elszenvedett sérelmeit, bosszúságait bárki megtorolhassa. Akár feljelentéshullámot is elindíthat ez a rendelkezés, ami által ismét az ötvenes években érezhetjük magunkat. Akkoriban politikai vádakkal tartották sakkban a lakosságot, most viszont az elviselhetetlen adóterhekkel, a gazdasági bűnözéssel való vádolhatósággal lebegtetik a bárdot az állampolgárok feje felett.
A jogharmonizálatlanság ráadásul nemcsak a kék könyvre és az uniós adószabályokba ütköző iparűzési adóra igaz, hanem úgy tűnik, az a jogszabály is uniós irányelvet sért, amely szerint bizonyos állami támogatások esetén a vállalkozás nem vonhatja le az összes, egyébként levonható áfát. Márpedig ha az Európai Bíróság megsemmisíti a rendelkezést, várhatóan visszamenőleges hatálylyal teszi ezt. A Világgazdaság úgy fogalmaz, hogy újabb adóbomba ketyeg. S ha már a kormány méltatlannak érezte, hogy még időben tisztázza ezt a problémát, vajon miként akarja majd előteremteni a visszafizetendő összeget? Természetesen újabb adóemeléssel és/vagy újabb adónem bevezetésével. Ki lehet deríteni, hogy a takarítónők például nem fizetnek be akkora összeget, mint amennyit a szaktárca a kék könyv bevezetése kapcsán prognosztizált.
Pedig jó lenne, ha a takarítónőket nem kényszerítenék pályaelhagyásra. Lesz itt még elég dolguk – a kormányváltás után.