Káosz a szövetkezeti üzletrészek körül

Nagy lendülettel akarja rendezni a szövetkezeti üzletrészek kérdését a kormány, ám az előjelek szerint úgy tűnik, beletörik majd a bicskája, s nem tudja a most már agrárlépései között is szereplő választási ígéretét megvalósítani. Legalábbis jelentős, több tíz milliárdos állami forrás nélkül nem. Az ügy rendkívül bonyolult, egymásnak eshetnek állami cégek is, miközben az érintettek döntő többsége teljes bizonytalansággal szemléli az eseményeket. Az üzletrészügyet a készülő szövetkezeti törvény is több határidővel rendezné, ám a végrehajtás itt is akadályokba ütközne.

Még csak – igaz viszonylag konkrét – ígéret az üzletrészkérdés rendezése, azonban már komoly vitákat kavar. Nemrégiben a kormány bejelentett agrárlépéseinek egyik pontja a szövetkezetiüzletrész-program befejezése volt. A célkitűzések között a szövetkezeti üzletrészek értékesítésének felgyorsítása, a megszűnt, illetve felszámolt szövetkezetek üzletrész-tulajdonosait ért vagyonvesztés részleges megtérítése szerepelt. A várható eredmények között kiemelték, hogy az intézkedés mintegy 150 ezer embert érintene előnyösen, s a problémát is lezárná. Ez azonban jelentős költségvetési forrást is igényel, a kabinet kalkulációi szerint a megszűnt vagy felszámolt szövetkezetek üzletrész-tulajdonosainak kárpótlás jellegű részleges, 30 százalékos kártalanítása 20 milliárd, a korábban a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) által az üzletrészek felvásárlásához nyújtott hitel rendezése pedig 24 milliárd forintba kerülne az államkasszának.
A felszámolt szövetkezetek külső üzletrész-tulajdonosainak egy csoportja azonban máris országos demonstrációs jellegű összefogásra szólította fel az érintetteket, hogy tiltakozzanak a 30 százalékos kárpótlás jellegű térítés ellen, s üzletrészeik százszázalékos névértékének kifizetését követeljék. A kezdeményezők emlékeztettek rá, hogy a választási kampányban az MSZP-s politikusok az ígérték, ha kormányra kerülnek, a névérték teljes összegét kifizetik. Törekvésüket némileg gátolja, hogy a 30 százalékos „kárpótlási” szintben négypárti egyetértés született. Az anyagiakon túl a Heti Világgazdaság értesülései szerint egy, a felszámolt szövetkezetek tulajdonosaira vonatkozó kárpótlást levezénylő törvény (tervezet) majdnem biztosan az Alkotmánybíróságon kötne ki, mert csak a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozna, ami viszont diszkriminatív lenne a más típusú szövetkezetekkel szemben, ezért szinte biztosan kivitelezhetetlen lenne.
Az üzletrészek további sorsát a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) sem nézi jó szemmel, mert álláspontjuk szerint így jogtalan versenyelőnyhöz jutna egy szűk, esetenként kivételezett kör. Obreczán Ferenc, a Magosz főtitkára elmondta, ha a szövetkezetek tulajdonába kerülnének vissza az üzletrészek, akkor emelkedne a hitelképességük, ami a gazdákkal szemben javítaná versenyelőnyüket. A Magosz mellett nem érti egyelőre a helyzetet az elméletileg kedvezményezett szövetkezeteket tömörítő szervezet, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) titkára, Filipsz László sem. Szerinte az üzletrészek értékesítése valószínűleg nem fog menni – bár azoknak a szövetkezeteknek, amelyek a jelenleg érvényben lévő rendelkezés szerint meg akarják vásárolni, ezt lehetővé kell tenni –, s alapvetően más megoldást kell keresni a rendezésre. – A MOSZ javasolta, hogy az üzletrészeket adják vissza a szövetkezeteknek, vagy ha ez nem megy, akkor hozzanak létre egy alapítványt, amely kezelné az üzletrészeket – mondta Filipsz László. Hozzátette, az sem világos, hogy mit is jelent pontosan a Gráf József földművelésügyi miniszter által bejelentett 49 évnyi vagyonkezelés, a jelenlegi elképzelések szerint ugyanis ennyi időre adná az állam az általa megvásárolt üzletrészeket a szövetkezeteknek, amelyek meg is vásárolhatnák azokat. A MOSZ titkára szerint azonban nem tiszta, hogy vagyonkezelésről vagy lízingről lenne-e szó. Igaz, egyik változat sem jelent megoldást a szövetkezetek számára, mert mindkettő állandósítja az üzletrészek körüli bizonytalanságot.
Bárhogy is végződik az üzletrészkérdés rendezése, szinte biztos, hogy jelentős veszteséget termel az államkasszának, s lapértesülések szerint komoly huzavona várható az állam által felvásárolt üzletrészek értékesítésével megbízandó Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. és az állami vásárláshoz korábban hitelt biztosító MFB között, a hitelek, azok államilag garantált, illetve nem garantált részei, a hitelkamatok és a végső hasznosítás különböző lehetőségei miatt, amit fűszerez, hogy az üzletrészeket folyamatosan le kell értékelnie a Szövürnek (a volt Állami Szövetkezetiüzletrész-hasznosító Kft.-nek), viszont a kamattörlesztés után novemberben a cégnek meg kell kezdenie a tőketörlesztést is.
A problémát rendezné a készülő szövetkezeti törvény is, amely szerint az üzletrész intézménye idegen a szövetkezet vagyoni szerkezetétől, a még meglévő üzletrészeket 2007. december 31-ig meg kell szüntetni, amelynek végrehajtása többféleképpen történhet. Elsőként a tulajdonos írásbeli kérelmére szűnhetne meg az üzletrész, miközben befektető részjeggyé alakulna, de ha az üzletrész tulajdonosa nem szövetkezeti tag, akkor befektető részjeggyé csak akkor alakítható át az üzletrésze, ha egyidejűleg szövetkezeti taggá válik. Ha a szövetkezet korábban részvénytársaságot vagy korlátolt felelősségű társaságot alapított, az üzletrészéért cserébe felajánlhatja a megfelelő mértékű részvényt vagy üzletrészt. További megszűnési ok, ha a tulajdonos az üzletrészét a közösségi alap javára ajánlja fel, s ebben az esetben jogosulttá válik a közösségi alapból finanszírozott támogatások igénybevételére akkor is, ha egyébként nem tagja a szövetkezetnek. Az üzletrész megszűnik akkor is, ha a tulajdonos vételre ajánlja fel a szövetkezet számára, ebben az esetben a szövetkezet az ellenértéket 2009. december 31-ig köteles kifizetni.
A törvényjavaslat rögzíti az üzletrész értékének megállapítására vonatkozó szabályt is, amely szerint az üzletrész értékének a 2004. december 31-én meglévő, a fel nem osztható vagyonnal csökkentett saját tőkének az üzletrészre jutó öszszegét kell tekinteni, vagy a közgyűlés által meghatározott értéket.