Idén az első fél évben a kínai vállalatok profitja átlagosan több mint 19 százalékkal nőtt az előző év hasonló időszakához képest, a gazdaság pedig 9,4 százalékkal bővült. Júniusban az ipar kibocsátása 16,8 százalékkal nagyobb volt, mint tavaly júniusban. A kínai GDP tavaly 9,5 százalékkal nőtt, a 2003-as átlagos gazdasági növekedés pedig 9,3 százalékos volt, a 2002-es 8,1 százalékos ütem után. Az ilyen, a kínai gazdaság szárnyalását bemutató statisztikai adatsorok immár közhelynek számítanak a sajtóban, ugyanakkor az olvasók valószínűleg nehezen tudják elképzelni, mekkora fejlődés valósul meg ténylegesen a kontinensnyi országban. Erre akkor döbben rá az ember, ha személyesen megy el Kínába, és saját szemével látja, hogyan nőnek ki szinte a semmiből az újabb és újabb felhőkarcolók, miként lesznek a kínai vállalatok szinte egyik pillanatról a másikra multinacionális cégek, vagy hogy alig 15–20 év leforgása alatt hogyan építettek fel egész városokat. Utóbbira a legkézenfekvőbb példa a Kína déli részén elhelyezkedő Shenzhen.
Az alig húsz évvel ezelőtt még kis halászfaluként számon tartott település mára több mint tízmillió lakosú várossá fejlődött, s gazdasági potenciálja tekintetében feltornázta magát Peking és Sanghaj mellé. Ugyanakkor a fejlődés nem volt spontán. A kommunista vezetés ugyanis mintegy húsz éve többek közt Hongkong zökkenőmentesebb visszacsatolása érdekében öt úgynevezett különleges gazdasági övezetet hozott létre Kína délkeleti tengerparti sávjában.
Az övezetek közül a reformkísérlet mintapéldányává a Hongkongtól mintegy hatvan kilométerre fekvő Shenzhen városa vált. Ha a gyémánt és arany kereskedelmi fellegvárából, Hongkongból közelítjük meg Shenzhent, csak komoly útlevél-ellenőrzés után léphetünk a városba. A felülről tervező gondos kezeket már az utakon is érzékelni lehet, hiszen ahhoz képest, hogy a város alig két évtized alatt nőtte ki magát pár ezer lakosú faluból magyarországnyi várossá, a közlekedés kifogástalan. Általában négyszer négy sávos utakon lehet közlekedni még a központban is. A város maga egyébként csak annyiban emlékeztet arra, hogy Kínában járunk, hogy a feliratok már ritkán olvashatók el nyugati nyelvismerettel. Óriási felhőkarcolók szolgálnak irodaként, lakásként vagy otelként. Természetesen a gyors fejlődés, a „kapitalista szellem” beözönlése a társadalmi különbségek felerősödését is magával hozta. A város központjában lévő csillogó-villogó sétálóutcától mindössze pár háztömbnyire ezt is megtapasztalhatjuk. A futármunkára váró férfiak az utcán guggolva kártyáznak, vagy – akár múzeumokban is mutogatható – biciklijükre támaszkodva társalognak.
Az utcákon nem ritkák a gyümölcsárusok, akik egy bot két végére aggatott kosarakból kínálják portékájukat. Vagyis a kontraszt igen erőteljes a gazdagok és a szegények között. Ugyanakkor a lehetőség adott, hiszen a multinacionális vállalatok, látván a város – amely lakosságának átlagéletkora 33 év – fejlődését, egymás után jelentették be megtelepedési szándékukat. De a nyugati cégeken kívül több helyi, nemzetközi méretűvé vált társaság is komoly munkáltatóként van jelen. Ezek a globális piacokon egyre komolyabb versenyt támasztó vállalkozások általában a nyugaton fejlesztett eszközök olcsó gyártójaként alapozták meg hírnevüket, ám mára számottevő kutatás-fejlesztési eredményekkel is dicsekedhetnek. Erre példa a Huawei társaság, amely jelenleg a kínai információtechnológiai szektor gyártásának mintegy 15 százalékát adja. Az 1988-ban alapított társaság egy schenzheni társasházból indult, s mára csak e városban egy óriási üvegházban találjuk központját, saját logisztikai bázissal, oktatási centrummal, tesztelővel és kutatás-fejlesztési központtal is rendelkezik. A cég sikerét jelzi, hogy jelenleg 24 ezer dolgozója van, amelyből 11 500-an kutatás-fejlesztéssel foglalkoznak. A Huawei hét belföldi K+F központján kívül Nagy-Britanniában, Indiában, Svédországban és az Egyesült Államokban is létesített már saját kutatólaborokat.
Egyébként mérnökből nem lehet hiány: Kínában évente hárommillió mérnök kerül ki az egyetemekről. És ami fontos, munkát is találnak. A város különben több más területen is hasonló sikereket ért el. Csak példaként, a hagyományos megélhetési formát említve tesszük hozzá, hogy miközben tavaly az összes kínai kikötő jelentősen növelte forgalmát, Shenzhen konténerforgalma 32 százalékkal haladta meg az előző évi teljesítményét, s ezzel az e tekintetben első Sanghaj mögött a második helyre zárkózott fel. Az óriásvárosból 116 célállomás felé közlekednek hajók, s a legnagyobb forgalmat Európával bonyolítják le.
Mivel láthatóan a gazdasági refom kísérleteként létrehozott különleges gazdasági övezetek igen jól prosperálnak, a kínai vezetés úgy döntött, hogy a jövőben a rendszert szép lassan kiterjeszti az egész országra. Ha figyelembe vesszük, hogy Kína szervezi 2008-ban az olimpiai játékokat, elmondhatjuk: szárnyal a kínai gazdaság, s most már talán értjük is, hogy ez mit jelent valójában.
Kiaknázatlan nyersanyagkincs. Kínának jelentős készletei vannak energiahordozókból, csak ki kellene őket aknázni. Az ehhez szükséges tudás, technológia és beruházás terén azonban Kína még elmaradott. Az ázsiai ország geológiai feltárásáért felelős egyik vezető helyi illetékes szerint a feltárások eddig az ország viszonylag kis területére korlátozódtak. A szakértő nem bocsátkozott további részletekbe, de reményét fejezte ki, hogy Kína az energiaellátása terén mutatkozó mostani szűk keresztmetszeteket idővel képes lesz kiszélesíteni, enyhíteni nyersolajfüggőségét. A kínai nyersolajimport a múlt évben több mint harmadával nőtt. A kitermelés növelése elemzők szerint rendkívül pénzigényes. Egyebek között azért, mert a még kiaknázható jelentősebb gáz- és nyersolajkészletek a nehéz termelési körülményeket kínáló legnyugatibb részén vannak az országnak. Az ipar viszont az ország keleti felében. (MTI)
