Idén az első fél évben a kínai vállalatok profitja átlagosan több mint 19 százalékkal nőtt az előző év hasonló időszakához képest, a gazdaság pedig 9,4 százalékkal bővült. Júniusban az ipar kibocsátása 16,8 százalékkal nagyobb volt, mint tavaly júniusban. A kínai GDP tavaly 9,5 százalékkal nőtt, a 2003-as átlagos gazdasági növekedés pedig 9,3 százalékos volt, a 2002-es 8,1 százalékos ütem után. Az ilyen, a kínai gazdaság szárnyalását bemutató statisztikai adatsorok immár közhelynek számítanak a sajtóban, ugyanakkor az olvasók valószínűleg nehezen tudják elképzelni, mekkora fejlődés valósul meg ténylegesen a kontinensnyi országban. Erre akkor döbben rá az ember, ha személyesen megy el Kínába, és saját szemével látja, hogyan nőnek ki szinte a semmiből az újabb és újabb felhőkarcolók, miként lesznek a kínai vállalatok szinte egyik pillanatról a másikra multinacionális cégek, vagy hogy alig 15–20 év leforgása alatt hogyan építettek fel egész városokat. Utóbbira a legkézenfekvőbb példa a Kína déli részén elhelyezkedő Shenzhen.
Az alig húsz évvel ezelőtt még kis halászfaluként számon tartott település mára több mint tízmillió lakosú várossá fejlődött, s gazdasági potenciálja tekintetében feltornázta magát Peking és Sanghaj mellé. Ugyanakkor a fejlődés nem volt spontán. A kommunista vezetés ugyanis mintegy húsz éve többek közt Hongkong zökkenőmentesebb visszacsatolása érdekében öt úgynevezett különleges gazdasági övezetet hozott létre Kína délkeleti tengerparti sávjában.
Az övezetek közül a reformkísérlet mintapéldányává a Hongkongtól mintegy hatvan kilométerre fekvő Shenzhen városa vált. Ha a gyémánt és arany kereskedelmi fellegvárából, Hongkongból közelítjük meg Shenzhent, csak komoly útlevél-ellenőrzés után léphetünk a városba. A felülről tervező gondos kezeket már az utakon is érzékelni lehet, hiszen ahhoz képest, hogy a város alig két évtized alatt nőtte ki magát pár ezer lakosú faluból magyarországnyi várossá, a közlekedés kifogástalan. Általában négyszer négy sávos utakon lehet közlekedni még a központban is. A város maga egyébként csak annyiban emlékeztet arra, hogy Kínában járunk, hogy a feliratok már ritkán olvashatók el nyugati nyelvismerettel. Óriási felhőkarcolók szolgálnak irodaként, lakásként vagy otelként. Természetesen a gyors fejlődés, a „kapitalista szellem” beözönlése a társadalmi különbségek felerősödését is magával hozta. A város központjában lévő csillogó-villogó sétálóutcától mindössze pár háztömbnyire ezt is megtapasztalhatjuk. A futármunkára váró férfiak az utcán guggolva kártyáznak, vagy – akár múzeumokban is mutogatható – biciklijükre támaszkodva társalognak.
Az utcákon nem ritkák a gyümölcsárusok, akik egy bot két végére aggatott kosarakból kínálják portékájukat. Vagyis a kontraszt igen erőteljes a gazdagok és a szegények között. Ugyanakkor a lehetőség adott, hiszen a multinacionális vállalatok, látván a város – amely lakosságának átlagéletkora 33 év – fejlődését, egymás után jelentették be megtelepedési szándékukat. De a nyugati cégeken kívül több helyi, nemzetközi méretűvé vált társaság is komoly munkáltatóként van jelen. Ezek a globális piacokon egyre komolyabb versenyt támasztó vállalkozások általában a nyugaton fejlesztett eszközök olcsó gyártójaként alapozták meg hírnevüket, ám mára számottevő kutatás-fejlesztési eredményekkel is dicsekedhetnek. Erre példa a Huawei társaság, amely jelenleg a kínai információtechnológiai szektor gyártásának mintegy 15 százalékát adja. Az 1988-ban alapított társaság egy schenzheni társasházból indult, s mára csak e városban egy óriási üvegházban találjuk központját, saját logisztikai bázissal, oktatási centrummal, tesztelővel és kutatás-fejlesztési központtal is rendelkezik. A cég sikerét jelzi, hogy jelenleg 24 ezer dolgozója van, amelyből 11 500-an kutatás-fejlesztéssel foglalkoznak. A Huawei hét belföldi K+F központján kívül Nagy-Britanniában, Indiában, Svédországban és az Egyesült Államokban is létesített már saját kutatólaborokat.
Egyébként mérnökből nem lehet hiány: Kínában évente hárommillió mérnök kerül ki az egyetemekről. És ami fontos, munkát is találnak. A város különben több más területen is hasonló sikereket ért el. Csak példaként, a hagyományos megélhetési formát említve tesszük hozzá, hogy miközben tavaly az összes kínai kikötő jelentősen növelte forgalmát, Shenzhen konténerforgalma 32 százalékkal haladta meg az előző évi teljesítményét, s ezzel az e tekintetben első Sanghaj mögött a második helyre zárkózott fel. Az óriásvárosból 116 célállomás felé közlekednek hajók, s a legnagyobb forgalmat Európával bonyolítják le.
Mivel láthatóan a gazdasági refom kísérleteként létrehozott különleges gazdasági övezetek igen jól prosperálnak, a kínai vezetés úgy döntött, hogy a jövőben a rendszert szép lassan kiterjeszti az egész országra. Ha figyelembe vesszük, hogy Kína szervezi 2008-ban az olimpiai játékokat, elmondhatjuk: szárnyal a kínai gazdaság, s most már talán értjük is, hogy ez mit jelent valójában.
Kiaknázatlan nyersanyagkincs.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!