Minden filmnek sorsa van

A porcelánbaba már a 36. Magyar filmszemlén is sikert aratott. Gárdos Péter a legjobb rendezõnek járó elismerésben részesült, a film pedig elnyerte a külföldi kritikusok Gene Moskowitz-díját, valamint a diákzsûri különdíját. Ez a játékfilm – mondja a rendezõ – nem speciálisan magyar varázslat, a halál mindenütt halál, a feltámadás mindenütt feltámadás, a csodák mindenütt csodák. Talán nem véletlen, hogy A porcelánbaba egymás után hódítja meg a külföldi fesztiválok közönségét is.

Moszkvában A porcelánbaba elnyerte az orosz filmkritikusok diplomáját. Számított az elismerésre?
Az orosz fõvárosban egy ezerkétszáz férõhelyes teremben mutatták be a filmet, lényegében telt ház elõtt. A vetítést megelõzõen a szervezõ bizottság elnöke figyelmeztetett, hogy ne lepõdjek meg, ha a mozi közben a nézõk fele kimegy, ez egy fesztivál-vetítésen természetes. Leültem az utolsó sorba és izgultam. Három ember ment ki. Még a hosszú, két és fél perces stáblistát is végignézték. Akkor éreztem, hogy nagy baj nem lehet… Az elismerésnek azért örültem különösen, mert öt, mindentõl és mindekitõl független orosz filmkritikus véleményét tükrözi, vagyis ez szakmai és objektívnek tûnõ értékelés .
Az a hír járja, hogy Jeruzsálemben is nagy népszerûségnek örvendett a film.
Bár Izraelben egészen másképp reagálnak a holokauszt témájára, mint a világ más részein, a közönség értette A porcelánbaba szimbólumrendszerét. A film harmadik történetének a végén mindössze egyetlen mondat igazítja útba a nézõt, hogy valójában a svábok kitelepítését látja. A közönség (ez a film utáni beszélgetésbõl derült ki) az elsõ jelenettõl kezdve – az éjszakai vasútállomáson katonák kényszerítik vagonokba a szerencsétlen sorsú embereket – rezonált a történésekre, a legmélyebben átérezve egy másik nép meghurcoltatását.
Magyarországon mikor mutatják be A porcelánbabát?
Október elején kezdik vetíteni a mozik. A Budapestfilm jóvoltából A porcelánbaba talán nem kényszerül majd a „mûvészfilmek karanténjába”.Ugyanis ahelyett, hogy két-három kópiával egyetlen moziban kellene vegetálnia, nyolc kópiával indítják útnak, nemcsak Budapesten, hanem az egész országban. Egyébként nem hiszek a „mûvészfilm”, „közönségfilm” kategóriákban, azt persze belátom, hogy vannak olyan mûvek, amelyek nem éppen a hollywoodi klisék szerint készülnek. Ám A porcelánbaba történetei, reményeim szerint, nagyon is érthetõ mesék, a befogadásukhoz nem szükséges külön jelrendszer, legfeljebb a megszokottól kissé eltérõ nézõi magatartás.
Eredetileg is amatõr szereplõkkel tervezte a forgatást, vagy a szûkös anyagiak kényszerítették erre a lépésre?
Tudtam, hogy annyi pénzbõl, amennyit pályázatok révén erre a filmtervemre kaptam, profi színészgárdát képtelenség kifizetni. Másrészrõl arra jutottam, hogy a tõsgyökeres városi színészekrõl a kutya sem fogja elhinni, hogy a Kecskemét környéki tanyavilágban nõttek fel.
Majdnem nyolcszázan jelentkeztek a szereplõválogatásokra jó néhány alföldi kistelepülésrõl. Ennyi emberben munkálnak színészi ambíciók arrafelé?
A dolog ennél egyszerûbb. A Kecskemét környéki tanyavilág nagyon szegény vidék. Nem volt ugyan nagy összeg, amit a film szereplõinek felajánlottunk, de az õ életkörülményeik között ez a kevés is nagyon sokat számított. Aztán, miután az emberek látták, hogy a forgatás nem csupán játék, hanem kõkemény munka is, maguk is élvezni kezdték a filmezést. Sõt, azok közül, akiket végül nem válogattunk be a filmbe, sokan megorroltak rám…
Megdöbbentõ volt, hogy hetven-nyolcvan éves idõs emberek, akik korábban még csak nem is láttak kamerát, milyen meggyõzõ erõvel képesek megformálni például a kitelepített sváb házaspár alakját.
Az amatõr szereplõk között akadt három-négy olyan tehetség, aki, ha nem a tanyavilágba születik, nagy színészi karriert futhatott volna be. Persze, akadtak elképesztõ pillanatok is. A Hoffman Lizit alakító idõs néni például a forgatás elõtt három nappal vissza akarta adni a szerepet. Akkor mondtuk meg neki, hogy az egyik jelenetben közös ágyba kell feküdnie a férjét alakító bácsival. Az õ erkölcsi krédójába ez nem fért bele. Hosszú rábeszélés után vállalta csak a jelenetet. Az is külön harc volt, hogy elmondja ezt a mondatot: „Az Isten rogyassza rátok az eget!” A néni ugyanis soha életében nem káromkodott.
Gárdos Péter a 2001-ben forgattott Az utolsó blues címû moziját megelõzõen hét évig nem készített filmet. Azóta viszont minden megváltozott. Alig mutatták be A porcelánbabát, máris vágóasztalon van a következõ filmje: Az igazi Mikulás.
Abban a hét évben a magyar filmszakma az egyik legnagyobb válságát élte át. Hiába nyertem a pályázatokon rész-pénzt a filmterveimre, a hiányzó összeget sehogy sem tudtam megszerezni. Az utóbbi két-három évben egy kicsit könnyebb lett a helyzet… A decemberben moziba kerülõ Az igazi Mikulásnak egy sánta, lecsúszott bárzongorista – Cserhalmi György alakítja – és egy nyolcéves kislány a fõszereplõje. Õk ketten egy nap alatt olyan érzelmi, lelki utat járnak be, amelyet más talán évtizedek alatt sem.
Mostanában mit forgat?
A nagy könyv-verseny döntõjébe jutott tizenkét kötet közül Jókai Az arany ember címû regényét „kaptam”. Ebbõl kell egy huszonöt perces „kedvcsinálót” készítenünk. A filmnek Kulka János lesz a fõszereplõje. Ezen kívül a Magyar Televízióban látható Magyar elsõk címû ismeretterjesztõ sorozat egy-két epizódját rendezem.