A prájdról kérdezte Kuncze Gábort az ellenzéki Szeretlekmagyarország.hu riportere. Érdekes volt a beszélgetés, csak épp az nem derült ki, hogy a borítékolható végkicsengést („Orbán elképzelése megbukott, a civil társadalom győzött”) melyik Kuncze mondta, az SZDSZ-es belügyminiszter, avagy a frenetikus humorista. Mégse mindegy. Ha ugyanis a belügyes mondta ezen ökörségeket, abban semmi rendkívüli. Bőven belefér emberünk robbantásokban és maffialeszámolásokban gazdag munkásságába, melyet még saját miniszterelnöke is így értékelt: „Ami most van, az nem közbiztonság.”
Ha viszont a humorista Kunczétől érkezett az értékelés, kimondhatjuk: az elnyűhetetlen nevettető tovább gazdagította a magyar kabaré tárházát. (Ki ne emlékezne a 2006-os Révész Mártíriusz-poénra, vagy a frenetikus Lop Stop!-táblára, esetleg amikor a Klubrádió műsorvezetőjeként jobboldali kritikusairól így szólt: „Az ember ciántablettát osztogatna nekik, hogy jussanak már túl a problémájukon.” Frappáns volt az 1994 elején tett kijelentése is: „Az SZDSZ vezetésében nincs senki, akinek a fejében megfordult volna az MSZP-vel történő összefogás lehetősége.” Ahogyan az is, amikor ócska műbalhénak nevezett egy neki föltett kérdést: „Mikor fizeti vissza az SZDSZ az 500 milliós székháztartozását? Vagy amikor a Kuncze-minisztérium igazolást adott ki egy perbe fogott ávós tiszt védelmében: „Az ÁVH-n nem volt megengedett a gyanúsítottak bántalmazása.”)
