Páratlan természeti érték: magashegység kis területen

Szlovákia és Lengyelország határán fekszik a Kárpátok vonulatának legmagasabb és leglátványosabb része, a Magas-Tátra. A hegység 2300–2600 méteres csúcsai a Poprádi-medencéből előhegységek nélkül, hirtelen szöknek fel, így még magasabbaknak tűnnek. A Magas-Tátra páratlansága kicsiny területének is köszönhető, hiszen főgerincének hossza mindössze 26,5 km, és a két határhágó légvonalban mért távolsága is csupán 17 kilométer:
ez a világ legkisebb terjedelmű magashegysége.
A Magas-Tátra legmagasabb csúcsait a Poprádi-medence felé előugró mellékgerinceken találjuk, így a 2655 m magas Gerlahfalvi-csúcsot is, amely nemcsak a Tátra, de a Kárpátok legmagasabb pontja is. A 2632 méteres Lomnic cukorsüveg alakja miatt, különösen déli irányból, jóval magasabbnak tűnik. A hegység déli oldalán, Szlovákiában húzódó Szabadság út mentén találhatók a híres tátra-alji üdülőhelyek: Csorbató (Strbske Pleso), Ótátrafüred (Stary Smokovec), Tátralomnic (Tatranská Lomnica), míg az északi, lengyelországi oldal jelentősebb központja Zakopane. A táj külön vonzerejét és szépségét adják a völgyekben csillogó tavak, a tengerszemek, amelyek a jégkorszak felszínformáló hatásának eredményei. A magasan fekvő hófoltok vízerei által táplált tengerszemek legtöbbje kicsiny, de akad köztük néhány nagyobb méretű is, elsősorban a lengyel oldalon.
A Tátra legnagyobb veszélyei a sziklás terep és a hirtelen változó időjárás, utóbbi éppen a leglátogatottabb szezonban, nyáron jellemzi a Tátrát. A jelentős lehűlést a nyári napok alatt gyakran viharok és jégeső is kíséri, néha havazik is. Ilyenkor a romantikus séta akár az életért folyó harccá alakulhat át. A hét végi erdőtűz azon a területen tört ki, ahol 2004. november 19-én a fergeteges erejű szélvihar óriási károkat okozott. A tavalyi vihar ötven kilométer hosszú és 3-4 kilométer széles sávban csaknem teljesen letarolta a hegyeket. Számítások szerint több mint hárommillió köbméter – viszonylag gyenge gyökérzetű – lucfenyőt csavart ki a szél a földből, a vörösfenyők és más fák talpon maradtak. A természeti katasztrófa a Magas-Tátra jellegzetes vasútjait sem kímélte. A felsővezeték-rendszer teljes egészében elpusztult, a kötélpályák megrongálódtak, némelyik leszakadt, és a vasúti pályában is helyenként károk keletkeztek, egy része meg is semmisült.
Az erdészek szerint a katasztrófa ilyen nagyságrendje részben a korábbi erdőgazdálkodásnak köszönhető. A Tátrai Nemzeti Parkban ugyanis szigorúan tilos volt a megelőző évtizedekben a fakitermelés és -telepítés; a katasztrófa egyik oka, hogy kizárólag fenyőerdők voltak a területen, amelyek nem mélyretörő gyökérzetűek, ráadásul el is öregedtek. A Tátra újjávarázsolásának megoldásait bonyolította a hideg, és a tavaly már novemberben lehullott magas hó. A fák hosszú ideig elnyúló eltávolítása jelenleg is tart, ennek kapcsán a szuvasodás veszélye (az ez elleni kémiai beavatkozás viszont a védett állatvilágot veszélyezteti) miatt a vadállomány elhalása, illetve elköltözése várható. Az állatvilágban okozott károkat, valamint a helyi mikroklíma várhatóan beköszönő változásának mértékét ma még felbecsülni sem tudják.
A szlovák kormány prioritásként kezelte, hogy a turista- és síközpontokhoz vezető utakat, illetve a sípályákat megtisztítsák, s ez mára meg is történt. Az utaktól távolabb eső térségekben a kidőlt fák feldarabolása jelenleg is tart, a kiszáradt területek 250 hektárján tombolt a hét végi tűz.