A „világátalakító” koncepciójuk két legfontosabb eleme: szupranacionális intézmények általi világkormányzás és ezzel szoros összefüggésben a nemzetállamok háttérbe szorítása; az ember átalakítása identitásuktól és szuverenitásuktól megfosztott, „egyenlővé tett”, konzumidiótává züllesztett, s ezáltal korlátlanul irányítható lénnyé.

E célok elérése több témakörön keresztül történik. Az egyik, hogy a globalizáció korában a gazdaság, a pénzügyek, a szolgáltatások, a technológiák, médiumok, kommunikációs formák stb. után a politikában is érvényesülnie kell a globalizmusnak: a nemzetállamoknak be kell tagozódniuk a globális rendbe, vagy meg kell szűnniük. Emellett a migráció pozitív folyamat, mert az etnikumok, vallások, népek keveredése elősegíti a nyílt társadalmak és a világtársadalom létrejöttét a multikulturalizmus segítségével. S végül talán a legveszélyesebb gondolat: 

A globális elit a klímavédelem és klímahisztéria témakörében tehát kettős célt tud elérni: egyfelől a mesterségesen előidézett „klímagyilkos” bűntudat által morális pánikot idéznek elő, s ráveszik az embereket arra, hogy mintegy „vezekeljenek”, változtassák meg eddigi szokásaikat, alakuljon át a több évszázados életrendjük, váljanak egymáshoz hasonlóvá a klímavédelem kapcsán, amihez a megfelelő iránymutatást már a globális körök adják meg, engedelmes végrehajtóvá téve a tömegeket. Ebben a klímavédelmet szinte vallássá avanzsáló folyamatban a fiatalok manipulálása a fókuszpont, hiszen a mindenkori fiatalság sajátossága a fennálló rend elleni lázadás, szinte függetlenül ennek tartalmától. A klímavédelem mint globális mozgalom („Fridays for Future”) már csak azért is megfelelő hívószó az Y és Z generáció számára, mert humánus, tiszta és nemes célkitűzésnek láttatja magát a közvélemény manipulálása által, s ezen keresztül fel lehet lázadni a fennálló intézményekkel és rendszerrel szemben.

 (Ami zsákfalu, mert onnan nincs tovább. Csak visszafelé!) A klímavédelem egyfajta valláspótlékká válik a globalisták kezében.

Másfelől, a klímavédelem a legcsábítóbb nyitott kapu a szupranacionális intézmények uralma, a világkormányzás felé. A klímaváltozás vitathatatlanul globális probléma, érinti a Föld összes népét, ezért nem vitás, hogy univerzális mértékű kezelést igényel. Ezt a globális körök úgy fordítják le, hogy a nemzetek és nemzetállamok kora lejárt, globális irányítással lehet csak kezelni a klímaválságot.

Nagyon árulkodó ebből a szempontból a hírhedtté vált „klímavilágsztárnak”, a Fridays for Future mozgalom elindítójának két régebbi megnyilvánulása. Az egyik, amikor 

 s ezzel világos árukapcsolást hajtott végre a klímavédelmi eszmék és a pártpolitizálás között. „Óvatosan” feltételezhető, hogy ezt a lépését a mögötte álló globalista körök elégedettséggel fogadták.

Miként vélhetően azt a kiáltványát is, amelyet – láss csodát! – Soros György honlapján, a Project Syndicate-en jelentetett meg az ifjú mozgalmár. A Why We Strike Again? (Miért sztrájkolunk újra?) címet viselő írásában már azt írja, hogy nem a klímaváltozást kell megállítani, hanem a rendszert kell lerombolni, ami létrehozza a klímaválságot (!). Szerinte az emberi jogok, az igazság és a politikai akarat válsága ez. Így fejezi be: 

Ezek nagyon fontos mondatok: Thunberg – és főleg azok, akik mögötte állnak – világossá teszik, hogy miről van szó. Tehát nem a klímavédelem az igazán fontos, hanem – nem kevés kommunista felhanggal – a fennálló rendszer megdöntése, amely rasszista (vagyis: nacionalista, migránsgyűlölő, s persze az ósdi nemzetállamokat védő), illetve patriarchális (tehát tekintélyelvű, konzervatív, s nem liberális és kozmopolita). Helyben vagyunk, a cél megfogalmazódott, mely mindig is háttérben volt, Greta Thunberg és Soros György céljai összetalálkoztak a nyílt társadalom létrehozásában!

Vagyis a végső cél a nemzetállamok lerombolása és a globális, nyílt társadalom megvalósítása, s ha ez megvalósul, akkor már gyerekjáték lesz a globális felmelegedés megállítása. És egyben gyerekjáték lesz az emberek totális irányítása is…

Még egy megjegyzés: Thunberg talán nem is tudja, de az anarchisztikus „Le kell bontanunk mindent!” felkiáltása tökéletesen megfelel a kulturális marxizmust létrehozó frankfurti iskola nyelvezetének, hiszen Horkheimerék, Adornóék, Marcuse-ék voltak azok, akik az európai kultúra bevett, hagyományos intézményeinek és közösségeinek lebontását, szó szerint dekonstrukcióját vallották, hogy az egyén megszabaduljon minden örökölt kötöttségétől (egészen a nemi identitásáig).

Összegezve: 

 – nem az egyetlen, de az egyik leglátványosabb. Ezért is, ceterum censeo: ezt az uniót vagy radikálisan átalakítjuk és nemzeti alapokra helyezzük, vagy felszántjuk és behintjük sóval. Nincs más menedékünk!