Tény, ami adatokkal igazolható, hogy valamelyest emelkedik a Föld átlaghőmérséklete, tehát van egy globális felmelegedés. Azonban nincs tudományos egyetértés abban, hogy a felmelegedést mi okozza. A kutatók véleménye megoszlik arról, hogy ezt a környezetre ártalmas emberi tevékenység okozza-e, tehát a szén-dioxid-kibocsátás és az üvegházhatás, vagy pedig a Föld nevű bolygón évezredes önszabályozó légköri mechanizmusok működnek, amelyekre nincs nagy ráhatásunk. Ha az előbbi az igaz, akkor bizonyos értelemben és mértékben át kell alakítani létezésünk módjait és formáit, ha viszont az utóbbi, akkor a meglévő évszázados életrendünk hagyományait nem kell kidobnunk az ablakon. Utóbbi esetben is van azonban szerepe – a klímavédelem helyett – a környezetvédelemnek, amely egy konzervatív ember számára is fontos, hiszen a teremtett világot élhetőnek, tisztának, szennyezettségmentesnek képzeli el, és ezért hajlandó mindent megtenni.
A vita tudományosan még nem dőlt el, hogy klímavédelemre és klímavészhelyzet kihirdetésére van-e szükség, vagy pedig fokozottabb környezetvédelemre. Mégis, a balliberális, globalista politikai-gazdasági körök számára ez már eldöntött tény, s a kérdés az ő köreikben erős politikai és világszemléleti színezetet kapott.
Ebből kiindulva a klímavédelmet mint mozgalmat, illetve a klímahisztériát nem lehet önmagában megérteni és önmagában kezelni, hanem kifejezetten a globalista körök céljainak, a globalizmusnak alárendelten. A kérdés kezelése és megértése tehát a politika logikája és fogalmi keretei között lehetséges.
Ennélfogva a globalizmus céljaiból kell kiindulni.
Kiindulópont a „világtársadalom” létrehozása egyformává tett, identitását vesztett fogyasztókkal, akik könnyűszerrel irányíthatók egy „világkormány” által. Szerintük ez a legjobb válasz a világ létező problémáira, mert átalakítja az egyént, s egyben maximalizálhatóvá, globálissá teszi a profitot.
Ez már nem rendszer-átalakítás, hanem az ember átalakítása, ami ellehetetleníti az ellenállást. Céljaikhoz felhasználják – eszközként – a kommunizmusból és a liberalizmusból eredő, a frankfurti iskola által megalapozott neo- vagy inkább ultraliberális nézeteket, világfelfogást.
A „világátalakító” koncepciójuk két legfontosabb eleme: szupranacionális intézmények általi világkormányzás és ezzel szoros összefüggésben a nemzetállamok háttérbe szorítása; az ember átalakítása identitásuktól és szuverenitásuktól megfosztott, „egyenlővé tett”, konzumidiótává züllesztett, s ezáltal korlátlanul irányítható lénnyé.
E célok elérése több témakörön keresztül történik. Az egyik, hogy a globalizáció korában a gazdaság, a pénzügyek, a szolgáltatások, a technológiák, médiumok, kommunikációs formák stb. után a politikában is érvényesülnie kell a globalizmusnak: a nemzetállamoknak be kell tagozódniuk a globális rendbe, vagy meg kell szűnniük. Emellett a migráció pozitív folyamat, mert az etnikumok, vallások, népek keveredése elősegíti a nyílt társadalmak és a világtársadalom létrejöttét a multikulturalizmus segítségével. S végül talán a legveszélyesebb gondolat:
a klímaváltozás, a globális felmelegedés az ember bűne, mert lokális önzésben szenved, ezért meg kell változtatni az ember gondolkodásmódját és eddigi életformáját, s el kell fogadnia a globális intézmények uralmát.
A globális elit a klímavédelem és klímahisztéria témakörében tehát kettős célt tud elérni: egyfelől a mesterségesen előidézett „klímagyilkos” bűntudat által morális pánikot idéznek elő, s ráveszik az embereket arra, hogy mintegy „vezekeljenek”, változtassák meg eddigi szokásaikat, alakuljon át a több évszázados életrendjük, váljanak egymáshoz hasonlóvá a klímavédelem kapcsán, amihez a megfelelő iránymutatást már a globális körök adják meg, engedelmes végrehajtóvá téve a tömegeket. Ebben a klímavédelmet szinte vallássá avanzsáló folyamatban a fiatalok manipulálása a fókuszpont, hiszen a mindenkori fiatalság sajátossága a fennálló rend elleni lázadás, szinte függetlenül ennek tartalmától. A klímavédelem mint globális mozgalom („Fridays for Future”) már csak azért is megfelelő hívószó az Y és Z generáció számára, mert humánus, tiszta és nemes célkitűzésnek láttatja magát a közvélemény manipulálása által, s ezen keresztül fel lehet lázadni a fennálló intézményekkel és rendszerrel szemben.
A klímavédelem tehát magatartássá és életformává válik, ez lesz – mint annak idején a kommunizmus – az „új ember kovácsa”. A klímabűntudat alapján az ember – különösen a fiatal korosztály – irányíthatóvá, engedelmessé válik, beépíthetővé a nemzetek nélküli „világfaluba”.
(Ami zsákfalu, mert onnan nincs tovább. Csak visszafelé!) A klímavédelem egyfajta valláspótlékká válik a globalisták kezében.
Másfelől, a klímavédelem a legcsábítóbb nyitott kapu a szupranacionális intézmények uralma, a világkormányzás felé. A klímaváltozás vitathatatlanul globális probléma, érinti a Föld összes népét, ezért nem vitás, hogy univerzális mértékű kezelést igényel. Ezt a globális körök úgy fordítják le, hogy a nemzetek és nemzetállamok kora lejárt, globális irányítással lehet csak kezelni a klímaválságot.
Nagyon árulkodó ebből a szempontból a hírhedtté vált „klímavilágsztárnak”, a Fridays for Future mozgalom elindítójának két régebbi megnyilvánulása. Az egyik, amikor
Greta Thunberg a 2019-es európai parlamenti választások előtt arról beszélt, hogy a klímavédelmet akkor szolgáljuk a legjobban, ha elmegyünk választani és az Európai Egyesült Államok víziójára szavazunk. Tehát a klímavédelem ügyét látványosan összekapcsolta a globalista, balliberális, zöld, szocialista, illetve a liberalizmus előtt meghajló néppárti pártok melletti politikai kiállással,
s ezzel világos árukapcsolást hajtott végre a klímavédelmi eszmék és a pártpolitizálás között. „Óvatosan” feltételezhető, hogy ezt a lépését a mögötte álló globalista körök elégedettséggel fogadták.
Miként vélhetően azt a kiáltványát is, amelyet – láss csodát! – Soros György honlapján, a Project Syndicate-en jelentetett meg az ifjú mozgalmár. A Why We Strike Again? (Miért sztrájkolunk újra?) címet viselő írásában már azt írja, hogy nem a klímaváltozást kell megállítani, hanem a rendszert kell lerombolni, ami létrehozza a klímaválságot (!). Szerinte az emberi jogok, az igazság és a politikai akarat válsága ez. Így fejezi be:
Ezt a válságot az elnyomók gyarmatosító, rasszista és patriarchális rendszerei teremtették és táplálják. Le kell bontanunk mindent!
Ezek nagyon fontos mondatok: Thunberg – és főleg azok, akik mögötte állnak – világossá teszik, hogy miről van szó. Tehát nem a klímavédelem az igazán fontos, hanem – nem kevés kommunista felhanggal – a fennálló rendszer megdöntése, amely rasszista (vagyis: nacionalista, migránsgyűlölő, s persze az ósdi nemzetállamokat védő), illetve patriarchális (tehát tekintélyelvű, konzervatív, s nem liberális és kozmopolita). Helyben vagyunk, a cél megfogalmazódott, mely mindig is háttérben volt, Greta Thunberg és Soros György céljai összetalálkoztak a nyílt társadalom létrehozásában!
Vagyis a végső cél a nemzetállamok lerombolása és a globális, nyílt társadalom megvalósítása, s ha ez megvalósul, akkor már gyerekjáték lesz a globális felmelegedés megállítása. És egyben gyerekjáték lesz az emberek totális irányítása is…
Magyarán: nem a globalizmus van a klímavédelemért – minden látszat ellenére –, hanem a klímavédelem és klímahiszti van a globalizmus megvalósulásáért. Nem kis különbség!
Még egy megjegyzés: Thunberg talán nem is tudja, de az anarchisztikus „Le kell bontanunk mindent!” felkiáltása tökéletesen megfelel a kulturális marxizmust létrehozó frankfurti iskola nyelvezetének, hiszen Horkheimerék, Adornóék, Marcuse-ék voltak azok, akik az európai kultúra bevett, hagyományos intézményeinek és közösségeinek lebontását, szó szerint dekonstrukcióját vallották, hogy az egyén megszabaduljon minden örökölt kötöttségétől (egészen a nemi identitásáig).
Összegezve:
a klímavédelem jelenlegi formájában nem más, mint eszköz a globalista elit kezében a világkormányzás és a nyílt társadalom megvalósítása felé. És ezt a célt szolgálja vakon a brüsszeli elit a Green Deal megalkotásával, ami nem más, mint az unió öngyilkossági kísérlete
– nem az egyetlen, de az egyik leglátványosabb. Ezért is, ceterum censeo: ezt az uniót vagy radikálisan átalakítjuk és nemzeti alapokra helyezzük, vagy felszántjuk és behintjük sóval. Nincs más menedékünk!
