De ha ettől most eltekintünk, s feltételezzük, hogy – szemben az előző elnöki ciklusával – adottak a valós hatalomgyakorláshoz a feltételek Trump számára, akkor megítélésem szerint 

Az Egyesült Államok egy hatalmas kontinensen fekszik, távol más nagyhatalmak által uralt területektől. Ezzel együtt, de ettől függetlenül is, az amerikai elnökök (kivételes esetektől eltekintve) a legfontosabb feladatuknak a belpolitikai kérdések megoldását állítják első helyre, s ez Trump esetében is így van. Ezt ígérte az amerikai választóknak, s igyekszik is tartani magát ehhez.

A belpolitikában az egyik legfontosabb vállalása nem más volt, mint hogy 

A másik fontos vállalása az volt, hogy munkahelyeket teremt, letöri az inflációt és hazacsábítja a külföldre, főleg Kínába kitelepült vállalatokat hazájukba, s ezzel minimalizálja a munkanélküliséget. Nem kérdés, hogy mivel az USA még mindig nagyhatalom, méghozzá globális nagyhatalom, ezért az előre beígért vámpolitikája szinte minden országot érint, amivel hatalmas felbolydulást okozott. De az is világos, hogy Trump egy üzletember, aki a tárgyalások elején először magasra teszi a tétet, hogy esetleg később, a tárgyalások során legyen miből engednie. Erre utal az, hogy néhány kivételtől eltekintve legújabban 90 napos moratóriumot adott ki a vámemelésekre az összes érintett országot illetően.

Ez az üzletpolitika részben már most sikereket hozott Trump számára, hiszen már több mint ötven ország igyekszik az elnökkel különalkukat kötni, amelyet ő meglehetősen ironikus hangnemben kommentált. Azonban az igazi kérdés nyilván az, hogy a legfontosabb kereskedelmi partner és egyben ellenfél, Kína minderre hogyan reagál, illetve az Európai Unió válaszreakciója is meghatározó a további amerikai lépéseket illetően.

Ez érvényes a katonai kiadásokra is: Trump nem fogadja el, hogy a NATO költségvetésének döntő részét az USA fedezi, Európa pedig közben „elfelejtette”, hogy neki is áldoznia kellene a saját védelme érdekében. S ugyanez érvényes a kereskedelmi viszonylatokra is, hiszen Trump szerint Európa itt is kihasználja az Egyesült Államokat, amennyiben a kereskedelmi mérleg egyoldalúan Európa számára kedvező a sokkal nagyobb exporttevékenysége miatt.

S itt érdemes egy pillanatra megállni. Ugyanis Trump és az elődei filozófiája között markáns különbség fedezhető fel. Amerika a második világháború után egyértelműen a világ meghatározó nagyhatalma lett, amely Nyugat-Európa felett is egyértelműen uralkodott. (Korábban írtam arról, hogy többek között a nyugat-európai országok integrációját, az Európai Gazdasági Közösséget is nagyrészt az amerikaiak szorgalmazták és pénzelték.) Ez a pozíció a kommunizmus bukása, 1990–1991 után még tovább erősödött, az USA mintegy 20-25 évig – Kína felemelkedéséig – egy egypólusú világrendet alakított ki, amelyben uralkodott Európa, az unió, de bizonyos értelemben Oroszország és Kína felett is, nem beszélve a „futottak még” latin-amerikai, ázsiai és afrikai országokról. (Az USA katonai bázisai behálózzák az egész világot ma is, ez 700 támaszpontot és mintegy 200 ezer katona állomásoztatását jelenti.) Ekkor az USA abból indult ki, hogy ő a világ csendőre, rendőre, katonai hatalma és ideológiai, erkölcsi döntőbírája minden országnak. Így viszont bizonyos értelemben gondoskodni is akart ezekről az országokról – többek között éppen Európáról is –, ezért vállalta, hogy ő költ a legtöbbet fegyverkezésre, ő költ a legtöbbet a NATO-ra, ő véd meg és támad meg országokat stb., stb., tehát egyfajta felelősséget érez azokért, akiket irányít. És ez logikus is. 

De: óriási változást jelent az, amit Trump képvisel, hiszen ő szakít a fenti koncepcióval. Ő az „America First!”-tel azt mondja, hogy 

 Trump azért ízig-vérig üzletember, mert egy kereskedelmi versenyben való győzelem hajtja és ezzel Amerika jóléte, de nem az, hogy mások gondjait a vállára vegye.

Ez óriási fordulat az USA kormányzati gondolkodásában és politikájában a korábbiakhoz képest. De ne csodálkozzunk, mert ez következik Trump személyiségéből, és azt sem mondhatjuk, hogy ez ne lenne előnyös egy szuverenista és nemzeti beállítottságú országnak sok szempontból – persze nem minden szempontból…

– hiszen részben már most is ezt teszik, főleg a hadiipar, de ez átmehetne a „békebeli” más gazdasági szférákba is. (Az ukrajnai ritkaföldfémek 50 százalékos megszerzése jelzi, hogy az „üzlet” máris megvan Trump számára…)

Végül a harmadik nagy cél: 

Gondoljunk arra, hogy azt a Robert Kennedy Jr.-t nevezte ki egészségügyi miniszterének, aki határozottan ki akarja vizsgálni a Covid-pandémia körüli sötét mozgásokat, a vuhani laboratórium, Anthony Fauci, Bill Gates és más egészségügyi vezetők szerepét, akik rákényszerítették az emberekre az ostoba és káros karanténokat, a felesleges szájmaszkot, s főleg egy olyan vakcinát, az mRNS-t, amelyet egyre több államban tiltanak be végleg az USA-ban, mert több tudományos vizsgálat egyértelműen bizonyította, hogy az mRNS rengeteg kárt okoz és okoz (nálunk is, máshol is) az emberi szervezetben, egyre több a vakcinakárosult stb.

Emellett gondoljunk arra, hogy Trump azonnal kilépett a WHO-ból, amely erőltette a fent említett intézkedéseket az egész világon, amelyet egy volt kommunista terrorista irányít, az etiópiai származású Gebrejeszusz, s persze az USA fizette a legnagyobb részt a WHO működéséhez – Trump számára mindkét szempont fontos.

Az sem mellékes, hogy Trump kilépett a 2015-ös párizsi klímamegállapodásból is, tekintettel arra, hogy úgy látja, a méregzöld klímapolitika elhibázott, és talán az alapjai is – tehát hogy a globális felmelegedést az emberi szén-dioxid-kibocsátás és a tehenek okozzák, és nem kozmikus körülmények – megkérdőjelezhetők. Persze Trumpnál itt is fellelhetők a gazdasági megfontolások, nem is véletlenül.

Összegezve: ez így együtt elképesztően nagy kihívás Trump és csapata számára. Bizakodjunk, hogy bírják erővel és bátorsággal!