Miként megírtuk, érdekes jelenetsort láthatott a közönség az MTK–Pénzügyőr mérkőzés második félidejének elején. A hazaiak egyik védője utolsó emberként lerántotta Megyeri Márkot, a játékvezető azonban előnyszabályt ítélt, a támadásból nem született gól. Miután a Pénzügyőrhöz került a labda, Steer Bence, a vendégek kapusa az oldalvonalon túlra rúgta a labdát, hogy ápolhassák a csapattársát. Ennek végeztével az MTK következett bedobással. Amint az ilyenkor szokásos, a hazaiak játékosa, Vitályos Patrik vissza akarta adni a labdát, a Pénzügyőr kapuja felé dobta, ám Steer Bence szerencsétlenül ért a labdába, ami így a kapuba hullott. Gól. Így szerzett vezetést az MTK, amely végül 4-0-ra megnyerte a meccset. Eddig a jelenet, amiről videó is készült, s erről így számol be az MTK is a honlapján. Simon Attila, a Pénzügyőr csapatkapitánya más részletekre is felhívta a figyelmünket, ami más megvilágításba helyezi a történetet.
– Sajnos a videón sem látszanak az előzmények. Amit láthatunk, az már a megismételt bedobás. Az MTK ifjú játékosa elsőre olyan nyeglén dobta be a labdát, hogy az alig vánszorgott be a pályára. Csapattársam, Steer Bence azért hagyta el a kapuját, hogy a megismételt bedobás után felvehesse a labdát. Ezt kiszúrva volt az MTK tisztelt játékosa olyan leleményes, hogy hatalmasat dobva becsapta őt – egészítette ki a történteket Simon Attila. Ám nem ez háborította fel igazán a korábbi NB I-es játékost, aki a Paks futballistájaként a 2013–14-es idényben gólkirály volt.
Simon Attila: A temetőbe akartak kitenni…
– Nem tagadom, a „gól” után tajtékzottam a dühtől. A gólt visszavonni a szabályok szerint nem lehet. Ám létezik a szokás, miszerint ilyenkor úgymond az ellenfél visszaadja a gólt. Ebbe az MTK csapatkapitánya, Lépő Kristóf és Laki Fülöp játékvezető is belement. Körbenéztem, s azt láttam, hogy a pályán lévő játékosok kilencven százaléka fejbólintással jelzi az egyetértését. Kivéve az MTK, elnézést, nem tudom, másként jellemezni, arrogáns, nagyképű középhátvédjét, aki néhány első osztályú meccsére hivatkova azzal kérkedett, hogy ő NB I-es játékos. Lehoczky Roland az ujját felfelé bökve fejezte ki harsányan az ellenvéleményét. Ekkor az MTK kispadja felé pillantottam, onnan várva segítséget. Horváth Ádám vezetőedző azonban úgy tett, mintha nem látta volna, hogy mi történt, s igen, ezt is kimondom, gyáván elfordult – sorolta Simon Attila a történéseket úgy, ahogy ő megélte a pályán, hozzátéve, a furcsa jelenetsor ezzel még nem ért véget.
Ekkor, ezt is elismerem, elszakadt nálam a cérna, nem éppen irodalmi stílusban vontam kérdőre Lehoczkyt. S most jön még csak a java! Azzal vágott vissza, várjam meg a portán. Ugyan miért, kérdeztem tőle, talán te vagy a portás? Rossz viccnek gondoltam, hogy ő akarna velem verekedni. Erre ő: azért ott, mert szemközt van a temető, s egyből kirak engem oda.
„Sportembereket kellene nevelni, nem tiszteletlen ifjoncokat”
– Harmincöt éve futballozom, ha hibáztam, akkor is vállaltam a következményeket. Negyvenkét évesen csupán a játék szeretetéért futballozom, ezt az esetet azonban képtelen vagyok lenyelni. Ha tizenévesen így viselkedtem volna, nemcsak az öltözőben tettek volna a helyemre, hanem a szüleim is felpofoztak volna. Ma büszkeség lenne ilyen kirívó sportszerűtlenséget elkövetni? Elég baj. Az akadémiákon az emberségre legalább akkora hangsúlyt kellene helyezni, mint az érvényesülésre. Tudom, ez részben generációs probléma, sajnos az egész világon megváltoztak az értékek. A labdarúgás, a sport az én értékrendem szerint mégis más. Itt ez nem fér bele. Remélem, ezt az MLSZ-nél és az MTK-nál is így gondolják. A magam részéről állok a vizsgálat elébe – tette hozzá Simon Attila.
