Egészen döbbenetes hatást váltott ki Mongóliában az, hogy az ország 3×3-as női kosárlabda-válogatottja világbajnoki döntőt játszott Hollandia ellen. Már az, hogy a mongolok fináléba jutottak egy olyan sportágban, amely az olimpián is szerepel, hatalmas dolog. Hogy miért? Mert Mongólia sporttörténelme alig-alig tartalmaz aranylapra írott fejezeteket. Sőt, egyes lapokat szándékosan téptek ki a nem túl vaskos könyvből.

Mongólia: ami nincs, az nem létezik, s ez a foci
A mongolok beszélhetnének a labdarúgásról is, ha fenékig szeretnék üríteni az élet keserű poharát. Mert ami nincs vagy nagyon gyenge, az arrafelé sem épp közkedvelt beszédtéma.
A mongol labdarúgó-válogatott nem az a csapat, amelynek kedvezett a Gianni Infantino vezette FIFA létszámemelése, azaz Mongólia egészen biztosan nem jut ki a 2026-os labdarúgó-világbajnokságra sem.
Már a selejtező legelső körében (az előselejtezőben) elhasaltak, mert Afganisztán oda-vissza (kétszer 1-0-ra) legyőzte őket. A mongol fociszövetséget 1959-ben alapították meg, akkor, amikor az ország éppen a szovjetek „felügyeletét” élvezte. 1998-ig semmilyen számottevő nemzetközi mérkőzést nem játszottak, azaz nem indultak el a világbajnoki vagy éppen az olimpiai selejtezőkben. Pedig 1959-ben még nem erre készültek, amikor Hanoiba utaztak, hogy részt vegyenek az észak-koreai hadsereg által szervezett katonaválogatottak tornáján. Mivel az ott lejátszott négy mérkőzésen négyszer kikaptak, ezekről az összecsapásokról nem szívesen beszélnek Mongóliában.

Fotó: KHALED AL-SAYYED/AFP
1998 nagy éve volt a mongol fociválogatottnak: ott lehettek a Thaiföldön rendezett Ázsia Játékok futballtornáján. Bár ne lettek volna ott: Kuvaittól 11-0-ra, Üzbegisztántól 15-0-ra kaptak ki.
A 0-11 jelentette a válogatott első hivatalos nemzetközi mérkőzését, a 0-15 a másodikat.
Ilyen bemutatkozás után azon sem csodálkoztunk volna, ha a Mongol Labdarúgó-szövetség lehúzza a rolót, de nem ez történt.
A Kék Farkasoknak is nevezett mongol fociválogatott eddigi története nem bővelkedik sikerekben, s ennek az is az oka, hogy az országban novembertől áprilisig szinte nem is lehet szabadtéri mérkőzést rendezni. A rendkívüli hideg időjárás nem teszi ezt lehetővé, ami pedig a vidéki Mongólia infrastruktúráját és fejlettségét illeti, ott is vannak még fehér foltok. Az sem véletlen, hogy az ulánbátori nemzeti stadionban mindössze 5000 néző foglalhat helyet. A mongoloknak nincs tehát nagy futballstadionjuk, de ennek hiánya miatt arrafelé senki sem szomorú. Azért említsünk meg egy fontos dátumot: 2003. február 24-én, Hongkongban Mongólia 2-0-ra legyőzte Guamot a Kelet-Ázsiai labdarúgó-bajnokság sorozatában. Ez volt ennek a hatalmas országnak az első hivatalos focisikere.