Szinte mindegy, hogy lesz-e idén István-napi vihar; a hét elején lehűlt az idő, már nem tér vissza a nyár. Érik az augusztus, akár a városi vadgesztenye, jelzi, hogy hamar eltelik a nyárutó hava. A gyermek, ha gesztenyét lát, tudja, megnyílik az iskola. A felnőtt: hogy vége az uborkaszezonnak. Szent István napja jó idejével bőséges gyümölcstermést ígér, ám ha esni fog, negyvennapos rossz időre készülhetünk. Egyike a legősibb ünnepeinknek: a magyarság és a keresztény hit világának összefonódását Szent Istvánhoz kötjük, Szent László óta augusztus 20-án ünnepeljük. XVI. Benedek pápa az egyházi ünnepek csökkentésekor a Szent István-ünnepet is eltörölte, ám Mária Terézia elrendelte a megtartását, sőt, nemzeti ünnepként a naptárakba is bejegyeztette. 1848 után sokáig nem tarthatták meg, 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá nyilvánította. 1947 után lett belőle az új kenyér ünnepe, majd az alkotmány napja. 1989 óta a régi hagyomány szerint rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet; az Országgyűlés 1991. március 5-i döntésével hivatalos állami ünnepnek nyilvánította.
A néphagyományban a 20-i István-nap és a 24-i Bertalan-nap a nyár végét jelenti. Ilyentájt, akár farsang után, magába száll a lélek, terveket sző az őszre, az ember már a kabátra gondol, az őszi melegedőre. Búcsú ez. A gólyák készülnek a hosszú útra, a tavak – a Balaton – kihűltek, a halak már nem nőnek, csak híznak, az elpusztulni vágyó kígyó nem bújik többé a földbe: kerékvágásba húzódik, hogy eltapossák. Elfáradnak a legyek, utolsókat döngicsélnek az ablakpárkányon. Elszaporodnak a seregélyek a szőlőkben, s a vincellérek bánatosan nézik reggelente a borult eget. Csizmájukon sár. A szüretre készülnek. Hajlik a vessző.

Szétrágja az autót a nyest? Így védekezzünk!