Noha a tavaly novemberi választások óta eltelt időben roppant képlékeny a román belpolitika, és szinte semmit nem lehet előre megjósolni, ön szerint ki lehet-e zárni az előre hozott választások lehetőségét? Melyek azok a politikai erők, amelyek hasznot húzhatnának az idő előtti megméretésből?
– Nem hiszem, hogy előre hozott választásokra kerül sor, túl bonyolult procedúrába ütközik. Ráadásul az sem biztos, hogy ezáltal teljesülne az idő előtti megméretés tulajdonképpeni célja, vagyis hogy megváltoznának a parlamenti erőviszonyok, és egy párt vagy pártszövetség átható többséget szerezne. Semmi nem garantálja, hogy a 2004-es választásokhoz képest eltérő eredmény születik. Ellenben fennáll a kockázata, hogy az állam feleslegesen kidob egy halom pénzt az ablakon, a közvéleményt sikerül nyugtalanná tenni, miközben minden maradna a régiben. Márpedig a romániai politikai szféra nagyobbik része nem kívánja ezt. Elsősorban a parlamenti képviselők, akik tavaly rengeteget költöttek kampányra, no meg arra, hogy felkerüljenek pártlistájuk befutó helyeire. Ők most nem kívánnak ilyen hamar újabb befutó helyet kikönyörögni a pártjuktól, mivel egyáltalán nem biztos, hogy ismét megkapnák. Úgyhogy párthovatartozástól függetlenül ellenzik az előre hozott választásokat. Ha mégis megtartanák, a Traian Basescu elnök által sokat bírált Konzervatív Párt kiesne a parlamentből. Ellenben ha az idén nem lesznek választások, tulajdonképpen maga az államfő sem érdekelt már a megméretés sürgetésében, hiszen ő azért támogatta, hogy 2009-ben az államfőválasztás egybeessen a parlamentivel.
– Beharangozott lemondása visszavonásával Calin Popescu-Tariceanu kormányfő jelentősen veszített hiteléből. Mi motiválta maradásra a miniszterelnököt: a júliusi árvízi helyzet, a romániai reformok folytatásának kényszere, vagy politikai indokok vannak a háttérben?
– Szerintem a kormányfő egy pillanatig sem akart lemondani. Az elnöki Cotroceni-palotából érkező ösztökélésnek engedve, buta módon bejelentette távozását, de elhatározását azonnal meg is bánta. Egy hét gondolkodás, politikai manőverezés után visszakozott is, amihez brüsszeli útja, valamint a júliusi árvizek kiváló alibit szolgáltattak. Tekintélye eközben valóban alaposan megtépázódott, viszont akadtak, akik úgy tekintettek rá, mint aki szembe mer szegülni Traian Basescuval. Emlékezzünk csak vissza: az első napok kivételével nem bírálták túlságosan sokan a romániai sajtóban, később pedig a politikai elemzők többsége melléállt. Ismétlem, erre az a magyarázat, hogy Basescun kívül senki nem támogatja az előre hozott választásokat. Ráadásul még Mircea Geoana, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke is beismerte, hogy pártja nincs felkészülve a kormányzásra. Ilyen körülmények között meg mire lennének jók az előre hozott választások?
– Nemrég megjelent vezércikkében úgy vélekedett, hogy Traian Basescu saját találmányának tekinti a kormányt. Mi az oka, hogy az államfő ekkora befolyással bír a kormánykoalícióra, a Tariceanu-kabinetre?
– A tavaly novemberi választások eredménye hangsúlyos egyenlőséget teremtett a parlamentben. A jelenlegi koalíciós kormány nem a választópolgárok akaratának kifejeződése, a Tariceanu-kabinet nem egy közvetlen szavazás alapján állt fel, hanem éppenséggel a frissen államfővé választott Basescu kezdeményezte, irányította politikai kombináció eredménye. Ő el akart kerülni egy, a szociáldemokrata kormány, illetve a DA Szövetség által győzelemre vitt államfő közötti együttélést, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), valamint a Konzervatív Párt bevonásával sikerült megfordítania a választási eredményt, ellenzékbe küldve a PSD-t. Ebből kifolyólag a bukaresti kabinet tótumfaktumaként képzeli el magát, „saját kormányának” pedig szigorúan az ő vezérlése szerint kell működnie.
– Viszont Basescu éppen ezt a kormányt támadta a minap, mondván, a miniszterelnöktől kezdve számos miniszterig gazdasági érdekcsoportok befolyásolják a kabinetet.
– A világ valamennyi kormányát érdekcsoportok befolyásolják, a kérdés csupán az, hogy mindez törvényesen, a nyilvánosság előtt történik, vagy korrupció révén, átláthatatlanul. Maguk a pártok is ilyen érdekcsoportokat alkotnak, de ha bővítjük a kört, akkor a munkáltatók, az exportőrök, a gabona- és a kőolajtermelők is hasonlóképpen tevékenykednek. Úgyhogy Basescu semmi újat nem mond, főleg, hogy a Cotroceni-palotában is létezik érdekcsoport – így volt ez Ion Iliescu mandátuma idején, amikor Ioan Talpes elnöki tanácsos húzogatta a szálakat, Emil Constantinescu alatt pedig mások. A probléma abban áll, hogy ezek az érdek-öszszefonódások miként, kinek a hasznára, milyen eszközökkel tevékenykednek, illetve korruptak-e. Nem titok, hogy az idők folyamán senki nem távozott szegényen, „meg nem érdemelt javak” nélkül a bukaresti elnöki hivatalból, ám nem mindegy, hogy aprópénzről vagy tízmillió euróról van szó. Tudomásom van olyan magas rangú, minden gyanú fölött álló személyiségről, aki borítékban, vagy ahogy mondani szokás, harisnyatartóban vasalt be egymillió eurót. És nem csak egyszer. Az elmúlt időszakban aztán jelentősen kifinomodott ezeknek az érdekszövetségeknek a módszere, ami a pénzügyeknek a politikával való keveredését, vagyis a korrupciót illeti. Így ma már off-shore-ról, különféle nevek alatt szereplő külföldi bankszámlákról, adóparadicsomokban lévő érdekeltségekről beszélhetünk. Szerintem ezeknek a pénzeknek az útvonalát képtelenség nyomon követni, esetleg csupán egy nemzetközi nyomozás tudná megrajzolni a kelet-európai okkult érdekeltségek térképét. Ellenben senkinek nem áll érdekében beindítani egy hasonló ankétot, minden, amit megtudunk majd, a véletlen műve lesz.
– A tavalyi államfőválasztáson titokzatos körülmények között viszszalépett Theodor Stolojan nemrég visszatért a politikai porondra, és a liberális–demokrata DA Szövetségen belül egyre többen látnák szívesen a kormányfői székben. Van erre esély?
– Theodor Stolojan személyét valóban rejtély övezi. Basescu megbízta, hogy lépjen ki a névtelenségből, mivel a Nemzeti Liberális Párt (PNL) tárt karokkal várja, Tariceanu napja leáldozóban van, így legalább egyet megszerez a liberális elnöki, illetve a kormányfői tisztség közül. Ő nyilvánvalóan csak a miniszterelnöki funkciót célozta meg, miközben a PNL-ben hűvös fogadtatásban részesült, így a Basescu rendezte deszant sikertelen lett. Viszont bebizonyosodott Stolojan politikai naivitása, hiszen a liberális alakulaton belül csupán néhány elégedetlen nyújtott kezet neki, ám maga a párt egységesen felsorakozott Tariceanu mögött. Nem beszélve arról, hogy a tavalyi államfőválasztáson történt visszalépése titokzatos epizódként szerepel karrierjében. A liberálisok a szemére vetik, hogy magukra hagyta őket a kampányban, most pedig visszatér Basescu lobogója alatt, hogy a Cotroceni-palota szolgálatába helyezze a pártot. Így tehát a Stolojan-expedíció kudarcot vallott.
– Mi a véleménye arról, hogy miközben a szociáldemokratákkal folytatott négyéves együttműködés után a Konzervatív Párthoz hasonlóan az RMDSZ is a jelenlegi hatalom mellé állt, a két alakulat közül Traian Basescu csupán az előzőt támadja?
– Az RMDSZ-hez hasonló etnikai pártok mindenütt a hatalommal lépnek szövetségre azért, hogy legalább céljaik egy részét megvalósíthassák. Románia számára jelenleg belpolitikai és nemzetközi szempontból egyaránt nagyon jó, hogy az RMDSZ tagja a kormánykoalíciónak, ráadásul általa kijön a parlamenti többség, nélküle viszont nem. Míg az RMDSZ valódi párt, amely saját, meglehetősen nagyszámú szavazótáborral rendelkezik, és nem más párt listáján jutott be a parlamentbe, a konzervatív alakulat egy mesterséges fantompárt, amelyet az elnöke, Dan Voiculescu tulajdonában lévő média éltet. Innen ered a különbség.
– Az állandó belpolitikai válság közepette mennyi esély maradt még Románia 2007-es EU-csatlakozására?
– Ha nem tartjuk be a csatlakozási menetrendet, nyilvánvaló, hogy az integráció akár 2009-re is kitolódhat. Viszont ha a román politikusok képesek lesznek tartani magukat ehhez a menetrendhez, a meddő viták, a valós vagy mesterséges politikai válság ellenére megvalósíthatónak tartom a 2007. január elsejei csatlakozást. Viszont ha mégsem sikerül folytatni a reformokat, jövőre életbe lép a védzáradék, és ebben az esetben az egész politikai építkezés veszélybe kerül.
Stelian Tanase író, újságíró, politikai elemző 1952. február 17-én született Bukarestben, a helyi tudományegyetem filozófia–történelem szakán szerzett oklevelet. Számos regényt, tanulmányt írt, egyik legismertebb, Otthon suttogva beszélnek – Dosszié és napló a diktatúra kései éveiből című könyvében leleplezte, hogy a volt román kommunista titkosszolgálatnak, a Securitaténak a legjobb barátja, Dan Oprescu jelentett róla. 1992–1996 között a Demokrata Konvenció parlamenti képviselője volt, jelenleg bukaresti lapokban közöl elemzéseket, a Realitatea hírtelevízióban pedig állandó politikai műsora van.
