A CDU mellett a liberálisok

A német parlamentarizmusban rendre másodhegedűs liberálisok tisztában vannak jelentőségükkel. Nélkülük elképzelhetetlen a kormányváltás Berlinben. A politikai mérleg nyelvének szerepe befolyásolta az FDP pártgyűlését hat nappal a választás előtt.

Határozottan és elszántan hangoztatták a szabad demokraták, hogy kizárólag a kereszténydemokraták oldalán hajlandók kormányfelelősséget vállalni. „Csak a CDU–CSU-val együtt lehet megvalósítani a politikai változást” – olvasható az FDP választási felhívásában. E nyilatkozat egyben válasz is volt Sigmar Gabrielnek, Alsó-Szászország volt szociáldemokrata miniszterelnökének az indítványára, hogy egy matematikailag megvalósítható variáció szerint egyre inkább előtérbe kerül az úgynevezett közlekedésilámpa-koalíció lehetősége, a szociáldemokraták, a Zöldek meg a sárga színnel induló liberálisok szövetsége. Ha az FDP hajlandó lenne erre a megoldásra, akkor az elvtársaknak sikerülne viszszasegíteniük kancellári pozíciójába Gerhard Schrödert. Ezen reményeik nulla pontra zsugorodtak össze, miután Berlinben Guido Westerwelle pártelnök kijelentette: „Le akarjuk váltani a vörös–zöld csődkovácsokat.” Egyben állást foglalt az egyre gyakrabban emlegetett nagykoalíció (CDU–CSU– SPD) kérdésében is: meglátása szerint e megoldás csak tétlenséget hozna Németország számára. Markus Löhning, a berlini FDP-szervezet vezetője rémálomnak nevezte a fővárosban 1990 és 2001 között működő nagykoalíciót, amely teljes egy helyben topogást eredményezett, és végezetül megnyitotta a kaput a vörös–vörös (SPD–PDS) szenátus felé: „Aki nem akarja a kereszténydemokrata–liberális szövetséget, az könnyen a vörös–vörös–zöld koalíció ölében találhatja magát!” A neokommunista PDS propagálta szocializmusnak a liberálisok csak egy helyet kívánnak biztosítani a múlt maradványait őrző archívumok egyikében.
A 2006-ig megvalósítandó célok az egészségügyi és szociális rendszer, valamint az adószabályok reformjára összpontosulnak. Programjuk megvalósítására héttagú szakértői csoportot mutattak be, és bejelentették, a koalíciós kormányban több miniszteri tárcát követelnek maguknak. A legrangosabb feladatot Wolfgang Gerhardtnak szánják, a kancellárhelyettes egyben Joschka Fischer örökébe lépne a külügyminisztérium élén. Az előrejelzések szerint a liberálisok hat-hét százalékra számíthatnak. Ha a CDU–CSU-val kötendő koalíció nem jut megfelelő többséghez, az FDP komoly ellenzéki szerepet akar vállalni.