Akcióban az egykori cseh titkosrendőrök

Csehországban a kommunista önkényuralom időszakát kutató szakemberek fontos előrelépésnek tekintették az idén hatályba lépett új levéltári törvényt, amely többek közt általánosan hozzáférhetővé teszi a volt titkosrendőrség – az StB – aktáinak tanulmányozását. Csakhogy a belügyminisztérium illetékesei arra hivatkoznak, hogy az StB „tisztikarának” személyi iratait nem minősítették archív anyagnak, ezért rájuk nem vonatkozhat a törvény. Tehát ezek az akták nem tanulmányozhatók.

Paradox helyzet keletkezett, vélik a törvényértelmezés bírálói: amíg az StB áldozatairól minden, még a legszemélyesebbnek minősülő információ is bárki számára elérhető, addig az üldözésüket elrendelő és megszervező StB-törzsállomány személyi aktái továbbra is hozzáférhetetlenek. A Lidové noviny rámutat: miközben az ügynökhálózat tagjainak névsorát a nyilvánosság két – egy magánkiadású és egy hivatalos – listából is tanulmányozhatja, a hálózatot irányító StB-tisztikarról mindmáig nem készült hivatalos névsor. Pedig ezek a személyek, olvasható a lapban, ellentétben számos ügynökkel, önként léptek „a munkásosztály ökleként” emlegetett szervezetbe, hűséget esküdtek a kommunista pártnak és a Szovjetuniónak. Még a hírszerző szolgálat tagjai is – akik váltig hangoztatják tiszta szakmai mivoltukat – gyakran részt vettek az elnyomásban, például az emigráció vezetői és intézményei elleni akciókban és 1989 novemberében a tüntető ifjúság elleni gumibotos fellépésben.
1989-ben az StB több mint tizenkétezer személyt alkalmazott. Ezekről mindmáig alig tudható valami. Akik a politikai fordulat után fennakadtak az igazolóbizottságok hálóján, többnyire magas végkielégítéssel vonultak át a civil szférába. Az StB egykori tiszti állománya személyi aktáinak védettsége mögött a szakértők szerint azok a volt StB-tisztek állnak, akik most is a belügyi tárcánál dolgoznak. Becslések szerint a cseh belügyminisztériumban és a rendőrség kötelékeiben közel ezeregyszáz egykori StB-tiszt van alkalmazásban, nem egy esetben fontos beosztásban. A volt titkosrendőrség dokumentumait kezelő és hozzáférhetőségükről döntő minisztériumi levéltári főosztály állományának mintegy tíz százaléka szolgált a régi „cégnél”.
A belügy egyes levéltárosainak hozzáállását bírálók szerint ideje lenne a pártállami titkosszolgálat iratanyagának kezelésére létrehozni egy független intézményt, mert a levéltári törvény önkényes értelmezése akadályozza a totalitárius múlt megismerésére irányuló igyekezetet. Frantisek Bublan belügyminiszternek – aki 1989 előtt maga is az StB üldözöttjei közé tartozott – azonban nem tetszik az ominózus tisztikari akták általános vizsgálhatóságának követelése. Úgy véli, az akták rengeteg érzékeny személyes adatot tartalmaznak, ezért közzétételükkel nem érthet egyet.