Cigányútra mennek a rossz plakátokkal

Előítéletek minden társadalomban vannak. Lehet tagadni, de a lényegen nem változtat. Az előítéletek leggyakoribb forrása, hogy egy kisebbség, egy népcsoport kisebbsége nem akar/nem tud megfelelni az elfogadott társadalmi normáknak, e kisebbségi kisebbségről az elutasítás vagy az ítélet átterjed a kisebbségi többségre. Így olyanok is bűnhődnek, akik erre semmi okot nem adnak.
Magyarországon a cigánykérdés évtizedek óta megoldatlan. Évszázadokig nem volt az, mert a cigányságnak megvolt a helye a társadalomban, és működött a belső társadalma is. Mióta szétverték, a politika rendre csődöt mond a kérdés kezelésében, a hazai cigányság pedig egyre rosszabb helyzetbe kerül.
A múlt hét végén zajlott a Magyar Agora, amely a szociológia legújabb irányzata, az úgynevezett deliberatív közvélemény-kutatás módszerét követte. Ennek lényege, hogy miközben egy fórum keretében ütközteti és felszínre hozza a különféle véleményeket, segíti viszszakapcsolni az embereket a társadalmi párbeszédbe, és vizsgálja, hogyan változik a résztvevők véleménye e párbeszéd folyamán. A Magyar Agora első kérdése a cigánykérdés volt, helyszíne pedig minden modern kommunikációs csatorna: rádió, televízió, telefon, internet. A közszolgálati rádió egész héten igyekezett támogatni, körüljárni műsoraival az Agora első kérdését: romák és nem romák mit tehetnek a szegénység és a kirekesztés ellen, egymás elfogadásáért? A Napközbentől a Cigányfélóráig, a Falurádiótól a Krónikáig és a Vasárnapi újságig műsorok, műsorrészek szóltak a hazai cigányság helyzetéről.
Az interaktivitás, vagyis a hallgatók véleményének közzététele azzal is jár, hogy nem mindenki tud és akar megfelelni a szalonszabályoknak. Ezzel a problémával bajlódik minden interaktív műsor vezetője: lekeverjük a telefonálót, belé fojtsuk a szót, vagy megpróbáljuk egyértelművé tenni a hallgatóság és a telefonáló számára, hogy mi lehet a helyes gondolkodási irány. (Ez a legnehezebb.) Németh Miklós Attila, a hetes agorát lezáró A mi időnk műsorvezetője is kapott nehéz telefonálót, akit nagy sóhajtozások között tudott csak végighallgatni. Főként mégis segítői akadtak. Egyikük, egy családtámogatással foglalkozó lelkész arról beszélt: a cigányságban nagy a lélek és nagy a becsület. Ha ez kiveszőben van, nem az ő, hanem a körülöttük lévő többségi társadalom hibája. Mert helyzetük, viselkedésük, problémáik csak visszatükrözik a többségi társadalom torzulásait.
A ritka párbeszéd helyett azonban csak a politika rontja a levegőt otromba plakátjaival és közpénzen finanszírozott, rossz üzenetű televíziós reklámjaival. Az értelmiség hangadó része pedig mostanában azzal van elfoglalva, hogy ezekhez jól fizetett ötleteket adjon. Ez megy igazán cigányútra.
(Agora – Kossuth rádió)