Eltökéltség és félelem

Sopronban a városi önkormányzat átveszi az országos hírű, ötvenesztendős Állami Szanatóriumot, közismert nevén szívszanatóriumot, és azt valószínűleg összevonják a városi Szent Erzsébet-kórházzal. A döntést órákig tartó, sokszor indulatos viták után a szocialista–szabad demokrata többségű közgyűlés hozta meg. A soproni orvosi közvélemény nem egységes: míg a szanatórium vezetősége ellenáll, a kórház irányítói támogatják az összevonást, a dolgozók egy része a szakmai minőséget, mások a munkahelyeket féltik.

Ötven esztendeje újságíró-üdülőnek készült, aztán országos ellátási kötelezettségű szívszanatórium lett abból az épületből, mely Sopron egyik legszebb helyén, a Lövérekben, az erdőbe ékelve terül el. Az elmúlt félszáz évben hozzákapcsolták a gyermekszanatóriumot és a balfi gyógyfürdőt. A rendszerváltást követően az előbbit áttelepítették a „nagy szanatóriumba”, az épület funkcióját vesztette, s azóta ebek harmincadjára került. Most az Állami Szanatórium jövője került előtérbe, ugyanis a szakminisztérium a soproni képviselő-testületnek augusztus 31-ig adott haladékot, hogy eldöntse, vállalja-e az intézmény működtetését.
A városvezetés szerint a soproni Szent Erzsébet-kórház magas színvonalának és oktatókórházi funkciójának eredményeként itt a történelmi lehetőség, hogy teljessé tegyék a régió fekvőbeteg-ellátását. Az így összevont egészségügyi intézmény az európai piacon is versenyképesebbé válik, sőt élhet a határokon átívelő, interregionális előnyökkel is. A szocialista–szabad demokrata többség szerint a szanatórium kiegyensúlyozottan működik, átvétele nem jelent a város számára többletterhet, az egészségügyi szolgáltatást pedig továbbra is az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozza. A város, az ellenzék tiltakozása ellenére, többségi akarattal meghozott döntése értelmében önként vállalja a szanatóriumi feladatokat, az épületek működtetését, valamint a hozzájuk tartozó ingatlanok tulajdonba vételét azok terheivel együtt. Az önkormányzat nyilatkozik arról is, hogy értesíti az államkincstárt, ha a szanatóriumot értékesíteni kívánja, e lehetőséget ugyanis az írásos határozat nem zárja ki.
Bár három éve folynak a tárgyalások a polgármester és a kormány között, Sopron képviselői számára mégsem világos, hogy a szanatóriumkomplexum mennyit ér. Öt-, hét- és nyolcmilliárd forintot emlegetnek. Walter Dezső polgármester szerint azonban nem szabad kihagyni ezt a lehetőséget, hiszen a minisztérium a tulajdonátadással a város vagyonát gyarapítja. Ezzel a vagyonnal kell aztán Sopronnak úgy gazdálkodnia, hogy hasznot termeljen. Ehhez egy menedzsertípusú intézményvezetőre van szükség, aki a működési struktúra átalakítása mellett megtalálja az anyagi forrásokat is.
Az ellenzék szerint a döntés elkapkodott, hiszen hiányzik az ezzel járó kötelezettségek felmérése, a hatástanulmány, és a soproni emberek sem tudják, hogy ez milyen terheket rak az itt élők vállára. Úgy tűnik: a várható előnyök kisebbek, mint a szanatóriumra szükségképpen költendő összeg. A vagyongyarapodást támogatnák, ha az nem terhelné meg az amúgy is ingadozó költségvetést, az országosan is magas adósságspirálba keveredett városi büdzsét. Molnár Ágnes fideszes képviselő, az egészségügyi bizottság elnöke szerint a beszerzendő műszerparkkal együtt a szanatórium teljes felújítása mintegy 25 milliárd forintot emésztene fel, ami az egyébként is csőd közeli város helyzetét végérvényesen megpecsételné. Ez a döntés nem más, mint a 2006-os választásokra készülő szocialista–szabad demokrata kampányfogás. Erre replikázva Kóczán Zoltán szabad demokrata városatya azt válaszolta, hogy az államtól korábban megkapott részvényvagyonnal éppen az előző helyi kormányzat nem gazdálkodott megfelelően, s a Globex-ügyben ezt a kapott vagyont „sikeresen eltapsolta”. A szanatórium átvételét támogatók szerint a mostani döntés csak a megszerzésről szól, a felújításról, a fenntartásról, a működtetés mikéntjéről később kell dönteni. Az államnak nincs pénze a szanatórium ötmilliárdosra becsült modernizációjára, a vezetők szerint viszont a város képes lesz akár magántőke bevonásával is pénzt hozni.
A megyei jogú város önként vállalja tehát a kötelező kórházi ellátáson kívüli feladatot, ahogyan tette a helyi mentőszolgálat esetében is. Az Erzsébet az ország egyik legkorszerűbb kórháza, mégis csak a múlt évben a minimumellátáshoz szükséges műszerek beszerzésére 240 millió forintot adott az önkormányzat. Az ellenzők szerint mivel a kormányzó többség elképzelései szerint első körben a szanatóriumot összevonnák a kórházzal, e lépéssel átalakítanák a régió egészségügyi ellátásának szerkezetét, a magántőke tervezett bevonásával pedig sor kerülhetne a privatizációra. Pedig a soproniak ezt nem akarják, legalábbis az emlékezetes december 5-i népszavazáson döntő többségük nemet mondott a kórházak magánosítására.
Molnár Ágnes hangsúlyozza: a városvezetők nem egyeztettek e kérdésben az egészségügyi érdekvédelmi szervezetekkel, pedig a kilátásba helyezett kórház-szanatórium összevonás bizonyos területek átfedését jelenti, ami elbocsátásokhoz vezethet. Mivel a szanatórium működéséhez elengedhetetlen a meglévő műszerpark teljes megújítása, az erre fordítandó összeget csakis a kórház támogatására szánt pénzből tudnák átcsoportosítani. Pedig a szanatórium országos hatáskörű intézmény, amely Magyarország egész területéről fogad betegeket, így ennek terheit a város egyedül nem vállalhatja.
Szatmári György, az Állami Szanatórium főigazgató-főorvosa megerősítette, hogy az intézmény gazdálkodása nullszaldós, profittermelésre egyelőre nincs lehetőség. Évtizedek óta próbálják ide csalogatni a külföldi betegeket – sikertelenül. A múlt évben több együttműködés lehetőségét vetették fel határon innen és túl, de a pénzügyi háttér kidolgozásakor ezek a tárgyalások megrekedtek. Ráadásul a fejlesztési elképzeléseknek is vannak határai, ugyanis a balfi gyógymedence jelentősen nem bővíthető, mert a gyógyvízkutak teljesítőképessége véges. A főigazgató sérelmezi, hogy bár évek óta tárgyal a polgármester az átvételről az állami vezetőkkel, ő hivatalosan csak két hete értesült a szándékról. Ez alatt a rövid idő alatt az intézményi tanács az önkormányzati tulajdonba vétel ellen tiltakozó levelet fogalmazott meg.
Mellesleg a soproni orvosi közvélemény sem egységes. Míg a szanatórium vezetősége ellenáll, a kórház irányítói támogatják az összevonást, a dolgozók egy része a szakmai minőséget, mások a munkahelyeket féltik. Az obligón kívüli polgárok egyelőre értetlenül fogadják a vitát és a már közgyűlési határozattal alátámasztott városi döntést, a betegek, sokan visszatérő vendégek pedig még gondtalanul élvezik a szanatóriumi ellátást. Ők pihenni, regenerálódni szeretnének, és remélik, ez a lehetőségük a következő évtizedekben is megmarad.