Ez a ház nem eladó!

Hány tonna aranyat ér egy falu, házaival, lakóival, festõi szépségû hegyeivel, római kori bányajárataival? Mennyit kell fizetnie a kanadai vállalatnak, hogy az erdélyi Verespatak – jómódúnak korántsem mondható – lakói házaikat eladva, régi életüket hátrahagyva, jólesõ nyugalommal szemléljék, ahogy a felhõkarcoló nagyságú gépek portáikat ledózerolják, a szomszédosm Szarvaspatakot pedig ciánülepítõvé alakítják? Az emberi felelõtlenség, a barbár természetpusztítás ellen emeli fel szavát Kocsis Tibor rendezõ, operatõr tavaly bemutatott dokumentumfilmjében. Az Új Eldorádó eddig tizenhárom ország több mint harminc fesztiválján vett részt, és rangosabbnál rangosabb elismeréseket nyert. Legutóbb például az olaszországi Cerro Veronese Ezüst Tölgyfa-díját kapta meg.

Mi történt Verespatakon a film tavalyi bemutatója óta? Az egyik fõszereplõ, a svájci származású Stephanie Roth, aki a Verespatak megmentésére alapított Alburnus Maior egyesület környezetvédõ aktivistájaként él a faluban, a világ legrangosabb civil elismerésben, Goldman-díjban részesült. Az alternatív Nobel-díjnak is nevezett jutalmat San Franciscóban adják át minden évben kontinensenként egy-egy olyan személynek, aki jelentõs lépéseket tett a környezet védelme érdekében. Ezen kívül az Alburnus Maior által indított egyik per eredményeként a Kirnik-hegységet, amely korábban kikerült a mûemléki védettség alól, újra védetté nyilvánították, vagyis ez azt jelenti, hogy itt többé nem lehet bányászati tevékenységet folytatni. Fontos még, hogy a kanadai bányavállalat, a Rosia Montana Gold Corporation – tudtommal – az elmúlt évben egyetlen újabb házat sem vásárolt meg a falubeliektõl. Az Alburnus Maior már második alkalommal rendezte meg augusztus végén Verespatakon a Széna fesztivált. A nagyszabású zenés összejövetelen helybeli és távolról érkezettett fiatalok tiltakoztak a falu elpusztítása ellen. A Széna fesztivál célja az is, hogy az idegenforgalom fellendítése segítségével némi bevételhez juttassa a rossz anyagi körülmények között élõ falubelieket. Én is ott voltam a rendezvényen, ahol tízezer román, magyar, német, francia és más európai országból való fiatal fejezte ki a részvételével, hogy fontos számára a kis falu sorsa. A legnagyobb meglepetést az jelentette, hogy, míg eddig csak a bányavállalat által megvásárolt házakon jelezte kis kék tábla, hogy az ingatlan a Gold Corporation tulajdona, idén a maradni kívánók hasonló méretû sárga táblákat akasztottak a házuk falára, „ez a ház nem eladó? felirattal. Mi lehet az oka annak, hogy a film kontinensünk nyugati felén, sõt Kanadában is hatalmas sikereket aratott? Az Új Eldorádóban olyan problémát szerettünk volna bemutatni, amely nem csak Verespatakon, de bárhol a világon elõfordulhat. A gazdaságilag fejletlen területekre települõ nagyvállalatok gyakran csak rövid távú megélhetést biztosítanak a lakosságnak, Verespatakon például tíz évre. Cserébe viszont tönkreteszik a természetet: kipusztítják az erdõket, szennyezik a vizeket. A kanadai cég legalább hatvanszor nagyobb ülepítõ medencét tervez építeni az arany kinyeréséhez használt ciánlúgos szennyvízének, mint a nagybányai, amely a Tisza ökológiai katasztrófájához vezetett. Hogy lehet az, hogy az Alburnus Maior a legtöbb támogatást a Romániától meglehetõsen távol esõ nyugat-európai országoktól kapja? A környezetvédelemrõl Európa nyugati felén már tudatosan gondolkodnak. Az ottaniak jó ideje tisztában vannak vele, hogy amit annak idején a túlméretezett iparosítás révén elrontottak, azt képtelenség helyrehozni. Nem lehet kipusztult állatfajokat feltámasztani, egykor érintetlen erdõket újra telepíteni, lebetonozott folyómedret viszszaalakítani természetes élõhellyé. Pedig megpróbálták. Nem ment. Éppen ezért adnak komoly támogatásokat azoknak a közép-kelet- európai civil szervezeteknek, amelyek foggalkörömmel harcolnak azért, hogy az erdõk, a hegyek, a folyók ott és úgy maradhassanak, ahol és amilyen állapotban eddig is voltak. Az egységesedõ Európában meghatározó érték lesz, ha egy ország olyan természeti kincsekkel rendelkezik, amelyekkel a fejlettebb, iparosodottabb tagállamok már nem. Úgy hallottam, készül a film második része is. Tavaly augusztusban fejeztem be az elsõt, azóta rengeteg fontos dolog történt Verespatakon. Ezek az események mind bekerülnek a film második részébe, amely talán még megrázóbb lesz, mint az elõzõ. Az igazi dráma, úgy látom, a családokon belül játszódik. Szeretném nyomon követni, hogyan alakul azoknak a sorsa, akik eladták a házukat és jobb anyagi körülmények között, de az otthonuktól távol, új életet kezdtek. Nagyon érdekel, miképp küzdenek a falujukhoz ragaszkodók, valamint, hogy hogyan dönt a román kormány Verespatak sorsáról. Bemutatom a faluban történt változásokat, a ledózerolt házak helyén tátongó üres telkeket. Számon tudja még tartani, hogy a díjözönben hányadik elismerésnél tart az Új Eldorádó? Ha a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet is ide számítom, amelyet március 15-én javarészt a filmnek köszönhetõen vehettem át, akkor eddig tizenhárom díjat kapott a film. Nemsokára egy londoni és egy dél-koreai filmes megmérettetésen is részt vesz majd az Új Eldorádó. Mi lesz a film további sorsa? Az Új Eldorádót húszezren nézték meg a hazai mozikban. Ez manapság, egy hazai dokumentumfilm esetében különösen nagy szám. Szeretném, ha az iskolákba is eljutna a film, ezért kiadjuk DVD-n magyar, román, francia, német és angol felirattal. A DVD tartalmazni fogja a most elkészült Ökológiai idõzített bombák a Tisza vízgyûjtõ területén címû ismeretterjesztõ filmet, amely bemutatja a legfõbb veszélyforrásokat. Ezenkívül még néhány, a tanórákon jól hasznosítható kisfilm került a DVD-re, például a verespataki denevérekrõl, vagy a közelben levõ meddõhányókról, valamint egy ökológiai fogalomtár. A DVD forgalmazásának 10 százalékát – éppúgy, mint a mozijegyek bevételénél is – az Alburnus Maior Egyesületnek utaljuk át.