A hálózatok segítenek abban, hogy megismerhessük a minket körülvevő világot. Ahányszor csak szólni kívánunk, el kell döntenünk: melyik hálózati szintről akarunk beszélni a következő mondatban. A hálózatok szintjeinek fogalmi mankói nélkül meg sem tudnánk szólalni, és a legtisztább gondolataink is kusza zagyvalékká mosódnának össze. De mik is azok a hálózatok?
Minden rendszer felfogható egy hálózatnak, amely egymástól elkülöníthető elemekből áll, és ezeket az elemeket gyengébb vagy erősebb kapcsolatok kötik össze. A hálózatok definíciója szinte minden bennünk rejtőző vagy minket körülvevő rendszerre teljesül. A természet hálózatai egymásba ágyazottak. Mindannyian sejtek hálózatából állunk, sejtjeink fehérjék hálózatából épülnek fel, fehérjéinket pedig atomok hálózata alkotja. Magunk is hálózatok, a társadalom részei vagyunk. Mi, emberek és a minket körülvevő élőlények ökológiai hálózatokat alkotunk egymással, bolygónk bioszférája ezek összessége.
Az egész Föld társadalmi hálója több mint hat és fél milliárd elemet tartalmaz. Arra a kérdésre, hogy hány lépés távolságra van két ember egymástól, Stanley Milgram, Duncan Watts és sok más kutató vizsgálatok egész sorával felelt: bármilyen valószínűtlenül ismeretlen is a célszemély, hat barát láncolatán át eljuthatunk hozzá. Vagyis Földünk egy kisvilág, amelyben mindenki legfeljebb hat lépés távolságra van bárki mástól. A legváltozatosabb önszerveződő vagy mérnöki hálózatok – így például az ideghálózatok és az áramhálózatok – is mind-mind kisvilágok. Az információk gyors terjedéséhez az elemeknek hatékony összeköttetésben kell lenniük egymással, ami energiát igényel, ám ennek biztosítása egy nagyobb hálózat esetén már lehetetlenné válik. Képzeljük el például azt, hogy a világ hat és fél milliárd lakosának mindegyikét ismernünk kellene…
Egyáltalán: hány barátja lehet valakinek? Skálafüggetlenül sok. De mit jelent ez a furcsa szó? A legtöbb embernek viszonylag kevés, legföljebb tucatnyi barátja van. Léteznek azonban olyanok is, akik negyven, sőt akár száz baráttal is büszkélkedhetnek. Ők persze lényegesen kevesebben vannak. S akad olyan is, akinek több száz barátja van. Vizsgálatok igazolták: annak az esélye, hogy valakinek egy nagyságrenddel több barátja legyen az átlagnál, éppen egy nagyságrenddel kevesebb. A barátok mennyiségét leíró összefüggés minden méréstartományban ugyanolyan, mivel független az alkalmazott skálától, azaz skálafüggetlen. A magyar származású Barabási László igazolta elsőként 1999-ben, hogy skálafüggetlenség jellemzi a legtöbb önszerveződő hálózatot, mint a már említett ideg- és áramhálózatot is.
A hálózat lehetséges szomszédjainak száma skálafüggetlen, eloszlása a hálózatok önszerveződéséből következik. Benoit Mandelbrot ezt a hatást Máté-hatásnak nevezte el a Máté evangéliumában található idézet alapján: „a kinek van, annak adatik”. A skálafüggetlen eloszlás a preferált kapcsolódásból fakad. Aki előbb ott volt, annak jóval több esélye van arra, hogy szomszédjai legyenek, mint aki később érkezett.
A barátok, a kapcsolatok, a pénz eloszlásán kívül az önszerveződő hálózatok térbeli megjelenésére is igaz a skálafüggetlenség, ezt fraktálnak nevezzük. A fraktál önhasonló objektum. Példa rá a hópihe, a hegy, a fa, a felhő és még a fodrozódó hullámok is a tavon, akárcsak a galaxisok sűrűségeloszlása. Legszebb építményeink – mint a reimsi katedrális – szintén skálafüggetlen, fraktálszerű alkotások. A gótika csúcsíveinek változatos ismétlődése a természetben megszokott alakzatokra emlékeztet bennünket. Ellenben a lakótelepi házak méretének monoton ismétlődése egyetlenegy méretet, egyetlenegy skálát ismer: egyformán túl nagy minden. Az ellenkező véglet ugyancsak tragikus. A fraktálszerű környezet felbecsülhetetlen érték.
A skálafüggetlenség nemcsak térben, hanem időben is jelentkezik. Mandelbrot e hatást József-hatásnak nevezte el a bibliai József hét szűk és hét bő esztendejére utalva. A véletlenszerű események sokszor nem véletlenek. A földrengések legtöbbször kicsik, néha azonban nagyok, nagyon ritkán pedig nagyon nagy bajt okoznak. Ugyanígy vagyunk az esővel is. Sokszor csak csepereg, ritkábban zuhog, Noé bárkájára pedig az ókori utalások szerint csupán egyszer volt szükség. Noha továbbra sem tudjuk pontosan megmondani, mikor lesz egy nagy földrengés vagy özönvíz, de a skálafüggetlen eloszlásból az események bekövetkezésének valószínűsége megsejthető.
A természetben előforduló hálózatok kapcsolataiban erős kölcsönhatások és gyenge kötődések egyaránt előfordulnak, s a kapcsolódás erőssége többnyire egy folyamatos skálán változik. De mikortól válik az erős kapcsolat gyengévé? S melyik fontosabb: az erős kölcsönhatás vagy a gyenge kapcsolat? Egy vizsgált amerikai iskola diákjainak barátsághálózata négy részre, négy modulra oszlik: a fekete és a fehér diákok elkülönülnek egymástól, és elhatárolódás mutatkozik az alsó és a felső tagozatos diákok között is. A részletes elemzés kimutatta, hogy egy-egy modulon belül erős baráti kölcsönhatások tapasztalhatók, míg a modulok közötti kapcsolatok általában gyengék. Gyenge kapcsolatok hiányában az iskola négy egymástól elszigetelt és sorait szorosra záró közösségre esne szét. Továbbá e kapcsolatok híján az együttműködésből igen könnyen bandaháború lehet. Az ilyen és hasonló eredményeket 1973-ban Mark Granovetter általánosította, s kimondta az azóta sokszor bebizonyított tételt: a gyenge kapcsolatok stabilizálják a társadalmi hálózatokat.
A gyenge kapcsolatok stabilizáló szerepét rendkívül sokfajta hálózatban leírták már. Ha eltávolítjuk az erős kölcsönhatásokat, a hálózat először megváltozik, majd szétesik. Ha a gyenge kapcsolatokat számoljuk föl, első ránézésre nem történik semmi. A hálózat él, válaszai ugyanazok. Pontosabban: a hálózat válaszainak átlaga marad ugyanaz. A válaszok szórása, változékonysága azonban a gyenge kapcsolatok eltávolításával egyre nő, nélkülük a hálózat instabil és kiszámíthatatlan lesz.
A gyenge kapcsolatok nem csupán attól lehetnek gyengék, hogy mindig csak kicsit vannak jelen. Jókora részük nem is olyan gyenge, de csak átmenetileg van jelen, hol itt, hol ott jelentkezik. Másképpen fogalmazva: az erős kölcsönhatások biztosítják a hálózat állandóságát, a gyenge kapcsolatok viszont a hálózat változásait segítik elő. A hálózat olyan, mint az úton haladó szekér. A gyenge kapcsolatok gyengéd rugdosása kell ahhoz, hogy kimozduljon azokból a helyi stabilitási gödrökből, amelyekbe néha belehuppan. Az utóbbi két évben derült fény arra, hogy a sejtjeink működéséhez nélkülözhetetlen óriásmolekulák (például a fehérjemolekulák) mindaddig meglehetősen merevek, ameddig vízmentes közegben vannak. Ha víz éri őket, megmozdulnak és dolgozni kezdenek. Ám víz nélkül ezek a mozgások elmaradnak, nincsenek enzimreakciók, nem másolódik a DNS, semmi nem történik sejtjeinkben.
Az említett stresszfehérjék fontos szerepet töltenek be sejtjeinkben: kijavítják az elrontott fehérjéket, ezáltal védik a sejteket a károsodás, a stressz ellen. Ha megvizsgáljuk, hogy e stresszfehérjék különböző osztályai milyen kapcsolatokat építenek ki a többi fehérjével a sejtben, akkor azt találjuk, hogy e kapcsolatok döntő többsége gyenge. A stresszfehérjék valószínűleg alkalmasak arra, hogy stabilizálják sejtjeinket. Suzannah Rutherford és Susan Lindquist 1998-ban igazolták is mindezt: a stresszfehérjéket tudatosan elrontva a gyümölcslegyek utódai között torzszülöttek jelentek meg. Ráadásul a torzulások változatlanul öröklődtek tovább, például a vak legyek utódai is világtalanok maradtak.
A legyek sejtes hálózata átlagosan ugyanúgy válaszol az egyedfejlődés során. Tízezer légy „normális”, azaz átlagos lesz, 174 légy azonban 23-féle módon lesz torzszülött. A stresszfehérjék gyenge kapcsolatainak kiesésével a hálózat nem egyszerűen instabil lett, hanem a stressz a stabilitás egyforma unalma helyett az instabilitás gyönyörű változatosságát hívta elő. Leegyszerűsítve: ha nincs stressz, minden légy egyforma, ha van stressz, a legyekből egy addig elrejtett, óriási változatosság tör elő. Mire jó ez?
Ha a stressz elég nagy, a legyek akár bele is pusztulhatnak. Ha minden légy egyforma, egyszerre halnak bele az elszenvedett stresszbe. Ám ha a stressz torzszülöttek sokaságát hívja elő, adódik egy új esély. Lehet, hogy az egyik torzszülött túléli a stresszt, és egy új populációt alapít, s ami torzulásnak számított korábban, ezentúl az lesz a normális a körülmények drasztikus megváltozása miatt.
E gondolatkísérlet során egy evolúciós ugrásnak voltunk szemtanúi. Soha nem lett volna belőlünk ember, ha nem rejtegetnénk magunkban megannyi torzszülöttet, amely képessé tesz bennünket a túlélésre a lehető legváltozatosabb bajok esetén is. Mi a tanulság tehát? A túlzott stabilitás, az egyformaság hosszú távon halálra vezet. A különlegeseket, a furcsákat, a torzakat szeretni kell. Ők ugyanis a túlélés zálogai.
A gyenge kapcsolatok stabilizáló hatása nem csupán az élőlényeken belül, hanem az élőlények között is érvényesül. Gondolkodtunk-e már azon, hogy mi tesz erdővé egy erdőt? Vajon a fák? Nem. Az „erdőség” lényege a talajban van: a fákat láthatatlan gombaszövedék köti össze, ez teszi lehetővé, hogy az árnyékban élőknek napon lévő társaik adhassanak tápanyagot. A gombák juttatják el a napon lévő fákhoz az árnyékban lévő fák által termelt védőanyagokat, amelyekkel a napon lévő fák az ultraibolya sugarak káros hatásai ellen védekezhetnek. Az erdő nem sok fa egymás mellett, hanem egyetlen élőlény, amelynek minden különálló része segíti a másikat. Érdemes tanulnunk az erdőtől.
Bizonyára sok férfi olvasóban méltatlankodást vált ki Csermely Péter professzor következő kijelentése: a társadalmakat nem a férfiak, hanem a nők stabilizálják. Vizsgálatokban kimutatták, ha a nőstény páviánok körbevakargatják a páviáncsoportot, akkor a páviáncsoportban nagyobb a szaporulat, s az újszülöttek túlélési aránya is megnő. A nők nyilván nem töltik el vakargatással a nap felét. Tesznek ehelyett azonban valamit, ami ugyanilyen hatékony: fecsegnek és locsognak. Ezenkívül még pletykálkodnak is. A fecsegés és a pletykálkodás nem léhaság, hanem egy olyan evolúciós vívmány, amely stabilizálja a társadalmakat. Afganisztán és néhány más tradicionálisan iszlám ország azért is instabil, mert a nők nem gyakorolhatják társadalomstabilizáló szerepüket. Ezekben az országokban a legtöbb céltalan női fecsegés még ma is házasságtörési kísérletnek (!) minősül, és tiltott.
S mi lesz a férfiakkal, ha nem tudnak tanulni a fehérjéktől, a sejtektől, az erdőktől és a nőktől? Ha megvizsgáljuk, hogy ezer 50 és 54 év közötti magyar férfiból hány halt meg 1970 és 2004 között, lesújtó eredményt kapunk. A magyar férfiak halandósága 1970-ben még valamivel jobb volt, mint Nyugat-Európa számos államában. A kilencvenes évekre az arány megfordult, és messze az uniós átlag, sőt az 1938-as szint alá kerültünk!
A hasonló korú magyar nők halandósága ugyanakkor semmit sem változott ebben az időszakban. Mit nem tudnak a férfiak, amit a nők tudnak? Kopp Máriáék vizsgálata, a Hungarostudy rengeteg lehetséges okot jelölt meg. A legfontosabbat kiemelve: ha stressz ér bennünket, a férfiak tipikus válasza a kompetíció. Stresszhelyzetben könyökölnek, harcolnak, gyilkolnak és szoronganak amiatt, hogy ezt kellő hatékonysággal el tudják-e végezni. Közben stresszhormonjuk, a kortizol szintje megnő, gátolva az immunrendszerüket, hajlamossá téve őket a legváltozatosabb betegségekre. Jön a szívinfarktus, a gyomorfekély, a rák, és szép lassan kihalnak… Ezenközben a nők kooperálnak. Kiöntik, ami a szívüket nyomja boldognak-boldogtalannak. S megnyugszanak – túlélve a bajt.
Rengeteg példa mutatta, hogy a gyenge kapcsolatok stabilizálják a hálózatokat. Ez kölcsönös, a hálózatok is stabilizálják gyengén kapcsolt elemeiket. Csakhogy a gyenge kapcsolatok a stabilitás mellett mást is adnak nekünk. Ahhoz, hogy kiemelkedjünk a társadalom alsó 20 százalékából, tudást kell szereznünk. Ám ahhoz, hogy a társadalom felső 20 százalékába bekerüljünk, a tudás már nem elég. Ehhez kapcsolatok, leginkább – meglepő módon? – gyenge kapcsolatok szükségesek. A gyenge kapcsolatok a hálózatok távol eső, egymáshoz nem hasonlító pontjait kötik össze. Ha vannak gyenge kapcsolataink, kitágul az agyunk, megtanulunk más szempontokat is figyelembe venni, megértünk másokat. Akármilyen értéket is hoz létre tudásunk, az hasznosabb, alkalmazhatóbb, elfogadhatóbb lesz, ha vannak gyenge kapcsolataink. S hogy ismeretlenekkel is kapcsolatba tudjunk kerülni, bizalmat kell fejleszteni magunkban. Fontos újítások csak bizalomteli légkörben születhetnek.
Társadalmi méretekben a gyenge kapcsolatoknak gazdasági hasznuk van. Az új gondolatok, az innovációk nagyon sokszor abból fakadnak, ha két egymástól addig elszigetelt gondolatkör hirtelen találkozik. Mi segíti elő az ilyen váratlan és tervezhetetlen találkozásokat? A gyenge kapcsolatok…
A fenti szöveg a 2005. szeptember 12-i Mindentudás Egyetemén elhangzott előadás rövidített változata. Az előadás megtekinthető szeptember 17-én 10.45-kor a Duna Tv, szeptember 18-án 13.05-kor az M 1, valamint 23.25-kor az M 2 műsorán.
Szlovákia
Szlovákia továbbra is elutasítja az EU Oroszországgal szembeni újabb szankciós csomagját
