„Tudom és ismerem, milyen nyugdíjasnak lenni ebben az országban. Látom édesanyámon, aki kétszobás lakótelepi lakásban lakik, aki csak akkor kapcsolja be a konvektort, ha nagyon muszáj, a konyhában pedig azért nem, mert a gáztűzhely úgyis ad elég meleget. Tudom, hogyan számolja és hogyan olvassa a gázórát, hogy hány köbméter fogyott ebben a hónapban.”
Gyurcsány Ferenc mondja ezeket a torokszorító mondatokat, érző embernek ilyenkor meghasad a szíve, legalábbis együtt dobban a nehéz sorsú mama fiáéval, aki tudja és ismeri, milyen nyugdíjasnak lenni ebben az országban. Bár az nem derül ki, honnan tudja és ismeri a nyugdíjasélet nehézségeit, meg az sem, miért nem segíti ki nehéz helyzetéből bajba jutott édesanyját a milliárdos miniszterelnök. A lényeg, Gyurcsány Ferenc nap mint nap látja, hogyan olvasgatja le gázóráját a kedves mama, s hogyan jegyzi le az adatokat a kis vonalas füzetkébe grafitceruzával. Szem nem maradhat szárazon.
Nem derül ki a szomorú nyilatkozatból, hogy – ha már ilyen válságos a helyzet – miért nem veszi magához boldogtalan édesanyját Gyurcsány mágnás kastélyába, amely nagyjából akkora, mint egy gyalogsági kaszárnya gyakorlótérrel együtt. Csak megférne a kedves mama valahol a búbos kemence padkáján vagy a cselédszobában…
Gyurcsány Ferenc államférfi szemmel láthatóan meg akarja ríkatni nyugdíjas hallgatóságát, benne lapul a tavaszi mandátum. Ő most itt a munkásszülők gyereke, akit hányt-vetett a sors, kergetett a cunami, vert a záporeső…
Félek viszont, hogy az agyér-elmeszesedéstől innét lévő idősb lakosság öklendezve fogadja Gyurcsány (Könnyfakasztó) Ferenc történetét a mama gázrezsójáról, a kifakult falvédőről.
Büntetőjogi felelősséget is felvethet Ruszin-Szendi villaügye
