Merkel mögé állnak a Zöldek?

Joschka Fischer meglepte a Zöldeket. A külügyminiszter bejelentette, sem a pártban, sem a parlamenti frakcióban nem vállal vezető pozíciót. Egyszerű képviselőként a hátsó padsorban fog helyet foglalni. Meglepő döntése új színezetet ad a koalíciós tárgyalásoknak.

A zöld párt vezéregyéniségének elhatározása jelzés lehet a hivatalához foggal-körömmel ragaszkodó kancellár számára: itt az ideje, hogy búcsút vegyünk, másoknak kell kialkudniuk azt, ami utánunk jön. A mélyről indult és negyven esztendő során magasba emelkedett politikus azonban megtagadta volna önmagát, ha nem hagyja nyitva a kiskaput karrierjének folytatása előtt. Miniszteri tárcát ismét elvállal, ha létrejön a CDU–FDP–Zöldek koalíció. E stratégiai meggondolás megfelel Fischer taktikai ügyességének. A nehézkesnek ígérkező, a Zöldektől jelentős kompromisszumokat követelő és a párton belül minden bizonnyal civakodást kiváltó tárgyalásokat az úgynevezett „Jamaica-szövetség” (fekete-sárga-zöld) érdekében folytassák le mások és tegyék ki magukat a kritikának, hogy hűtlenek a párt alapfilozófiájához. És ha minden várakozás és ellentét ellenére mégis létrejönne a merész elképzelés, akkor ő – mint a Zöldek mindenhatója – diadalmasan visszatérhetne a kabinetbe. A Budakesziről kitelepített sváb család gyereke soha nem szűkölködött meglepő ötletekben. Ezúttal ugyan kijelentette, hogy két évtizeddel ezelőtt a hatalom érdekében lemondott személyi szabadságáról és most e cserét visszafelé kívánja lebonyolítani, de szinte elképzelhetetlen, hogy eddigi rangjához illő ajánlat esetén, tovább üldögélne a frakció másodrangú tagjai között.
A továbbra is kiszámíthatatlan koalíciós helyzet – a bajor CSU-ból érkezett javaslat után – új variációval gazdagodott: a törvényhozási időszak egyik felében CDU-, a másikban SPD-politikus töltené be a kancellár szerepkörét. A rotáció „izraeli importnak” felelne meg. Izraelben az 1984-es patthelyzet után a Likud és a Munkáspárt egy ilyen megegyezéssel alakított nagykoalíciót.