Mint a mesében…

A HÉT ARCA Bár Kurucz Évát tanárai kutatónak szánták, neki meg sem fordult a fejében, hogy a jövõjét ragozási táblázatok tanulmányozásával töltse. Kipróbálta a tanítást is, de igazán testhezálló feladatnak a televíziózást találta. Az Hír Televíziónak indulása óta munkatársa, láthattuk már a híradókban, magazinműsorokban egyaránt. Mostanában arra a legbüszkébb, hogy õ az intézmény elsõ kismamája.

Nemrég született meg a kislánya, és ön máris a
kamerák elõtt van…

Emese lányom tavaly október 23-án született. Az utolsó pillanatig dolgoztam, két héttel a szülés elõtt még láthattak a nézõk a képernyõn. Öt hónapig otthon voltam a kicsivel, azóta viszont igyekszem minél többet dolgozni. Nem hiszem, hogy attól lesz valaki jó anya, hogy három évig otthon marad a gyerekével, szerintem egy kismama igenis meg tud felelni a család és a munkahely elvárásainak is, ha akar. Én például, amióta újra dolgozom, még egyszer sem késtem el, soha nem mondtam le a munkát. Ha az ember tisztában van azzal, mit jelent gyerek mellett dolgozni, képes úgy alakítani az életét, hogy a családja ne váljon a munkahelye kárára, és persze, fordítva sem.

Régebben híradósként, bemondóként láthattuk a Hír Televízióban, egy ideje pedig az Ingatlanpiac címû gazdasági mûsort, valamint a Befutó című, fiataloknak szóló sportmagazint vezeti Sárfalvi Péterrel.

A televízió indulásakor elõször a sportosztályra kerültem, késõbb hírolvasóként is próbára tettek, a hétvégi délutáni híreket jó ideig tõlem hallhatták a nézõk. Az Ingatlanpiacban hasznos információkat nyújtunk a nézõknek a lakásvásárlás minden apró mozzanatát illetõen. A Befutó című utánpótlás-magazin másfél éve látható, ez könynyed, vidám, fiataloknak szóló sportmûsor. Pedagógus végzettségû vagyok, érthetõ, hogy ez a mûsortípus igen közel áll hozzám.

Más televíziónak talán nincs is fiataloknak szóló
sportmagazinja.

A Befutó indulásakor tényleg abszolút úttörõ vállalkozás volt. Azóta más adókon is felbukkantak hasonló jellegû adások. Mára eljutottunk odáig, hogy – nem kell keresnünk a témát – maguktól is jelentkeznek, akik a mûsor segítségével szívesen megosztanák másokkal, milyen új sportágat, sportolási lehetõséget fedeztek fel.

Úgy tudom, annak idején szépreményû böcsészként
kezdte meg a felsõfokú tanulmányait.

A szegedi József Attila Tudományegyetem magyar-finnugor szakán végeztem, a Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskolán pedig német nyelvbõl szereztem diplomát. A magyar szak – szerintem – megkönnyíti az újságíró dolgát, a helyes fogalmazás, a szép beszéd számomra soha nem jelentett gondot. Az egyetemen a kötelezõ finnugor nyelvek közül, már magam sem tudom miért, az erzamordvint választottam. Olyannyira megtetszett, hogy késõbb „B” szakként a finnugort is felvettem, sõt a diplomamunkámat is mordvin nyelvészetbõl írtam. Németet azért kezdtem tanulni, hogy egyrészt egy „gyakorlatiasabb” nyelvet is birtokoljak, másrészt, hogy tanárként kétszakos legyek, hiszen a finnugor tudományokra sem az általános, sem a középiskolában nem igen oktatják a diákokat. Fõiskolásként – nagy örömömre – ösztöndíjjal fél évet Klagenfurtban tanulhattam, ahol osztrák irodalommal foglalkoztam.

Ennyi tudományos munka után, hogy lehet, hogy nem egyetemi tanárként dolgozik valamelyik neves felsõoktatási intézményben?

Egy-két tanárom felajánlotta ugyan, hogy maradjak a tanszékükön, demonstrátorként tanítottam is egy évig finnt és erza-mordvint az egyetemen, ám túlságosan mozgékony vagyok a kutatómunkához. Az újságírásban éppen az a jó, hogy annyi mindent kipróbálhat az ember. Például a sportos témakörök eleinte nagyon távol álltak tõle, ám ahogy egyre többet vezettem sportmûsorokat, megszerettem a mûfajt. Rájöttem, hogy nagyszerû dolog például olimpikonokkal beszélgetni, vagy nyomon követni a hazai sportolók dicsõséges gyõzelmeit.

Pedagógus végzettsége ellenére eszébe sem jutott,
hogy tanár legyen?

Dehogynem! Diploma után másfél évet tanítottam egy budapesti gimnáziumban. Nagyon szerettük egymást a gyerekekkel, jó volt, hogy átadhatom a tudásom, de a Hír Televízióba jönni műsorvezetõnek olyan kihívást jelentett, amelyet semmi áron sem hagytam volna ki az életembõl.

Hogy került a Hír Televízióhoz?

Egy ismerõsöm említette, hogy induló televízióhoz
munkatársakat keresnek. Nem igen hittem,
hogy bekerülhetek, az esélytelenek nyugalmával
adtam postára az önéletrajzom. Tanítás után az iskolából
mentem a válogatásra, ahol a súgógéprõl
kellett felolvasni egy hírt. Kiválasztottak, és azonnal
képernyõre kerültem. Mint a mesében…

Hogyan fogadja, ha felismerik az utcán?

Elõfordult már, hogy nem nagyon örültem neki. Az viszont nagyon jól esett, amikor egy idõs házaspár odajött hozzám a villamoson, elmondták, hogy rendszeresen néznek a Hír Televízió műsorán, és nagyon szeretnek.

Úgy tudom, mielõtt televíziós lett, Kertész Zsuzsa stúdiójában tanult.

Közvetlenül a diplomám megszerzése után olvastam, hogy rengeteg ismert televíziós személyiség Kertész Zsuzsa stúdiójába járt. Én is jelentkeztem, és nem csalódtam, remek embert ismertem meg a volt bemondónõben. Kertész Zsuzsa nem kimondottan televíziós, rádiós munkára készíti fel a tanítványait, végzett pszichológusként inkább személyiségfejlesztõ tréninget tart. A kurzuson kipróbálhattuk, hogy szól a hangunk a mikrofonban, hogyan festünk a televízió képernyõjén, sõt még „szinkronizálhattunk” is. Ám számomra a legfontosabb dolog, amit Kertész Zsuzsától tanultam, hogy nem kell mindig mindenkinek megfelelni, az ember úgy érheti el a legnagyobb sikereket – mind a szakmában, mind a magánéletben –, ha képes önmaga maradni.

Hogyan tovább?

Remélem, az elkövetkezendõkben egyre több munkám lesz a Hír Televízióban. Az álmom, hogy egyszer kulturális vagy közéleti mûsort vezethessek. Na, és a persze, szeretnék odaadó, gondoskodó édesanyja lenni a kislányomnak.