Politikai ostrom alatt a magánszféra

A magánszféra, a személyes autonómia teljességgel védtelen a pártok meggyőzési kísérleteivel, kampányaival szemben. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos lapunknak adott interjújában elmondta, hogy ezzel az egyik végletet képviseljük Európában. A hazai jogszabályok alapján ugyanis a magánszemélyek csak a kereskedelmi üzletszerzőt, az ügynököt tilthatják el a telefonos zaklatástól, a pártok képviselőit nem. A választók névjegyzékét is szabadon megvásárolhatják a politika képviselői a voksolás előtt. A száz lépést népszerűsítő miniszterelnök jogszerűen hívhat szombaton a vonalas, vasárnap a mobiltelefonon. A telekommunikációs cégek a kampánycsend idején nem tagadhatnák meg a szavazással kapcsolatos magánüzenetek továbbítását.

A kormány sms-programját elemző adatvédelmi vizsgálat lezárult. Máig sem egyértelmű azonban, ki a felelős a többszereplős kampány történéseiért: a felmérést kezdeményező kormány, esetleg megbízottja, a Wundermann Kft. vagy a mobilszolgáltató, amelynek a rendszerében tárolták az igen és a nem válaszokat? Kinek mi a feladata ilyenkor?
– A vizsgálat lezárásakor arra a megállapításra jutottam: nem volt megfelelő a tájékoztatás. Nem derült ki, ki kezeli a kampányban részt vevő, igennel vagy nemmel válaszoló személyek adatait, és nem volt egyértelmű az sem, milyen célból és meddig tart az adatkezelés. Személyes adatot ugyanis csak akkor lehet kezelni, ha az érintett hozzájárul, vagy törvény elrendeli. Itt nyilvánvalóan önkéntességről volt szó, hiszen ha a kormány például arról érdeklődik, helyes-e, ha alkoholfogyasztás után volánhoz ül valaki, akkor az sms-választ küldők megadták a hozzájárulást. Nincs kifogásuk adataik – telefonszámuk és igen vagy nem válaszuk – kezelése ellen. Az adatvédelmi törvény viszont azt is megmondja, hogy a beleegyező nyilatkozatnak megfelelő tájékoztatáson kell alapulnia. Olyan információkon, amelyek birtokában az érintett eldöntheti, egyetért-e adatainak kezelésével. A tájékoztatás akkor megfelelő, ha kiderül belőle, ki az adatkezelő, mi az adatkezelés célja, továbbítják-e valahová az adatokat, és azokat meddig őrzik meg.
– Kinek a kötelessége a tájékoztatás?
– Annak, aki adatkezelőként bejelentkezett a nyilvántartásba, ez pedig a Wundermann Kft. volt. Az adatkezelés céljaként a kft. azt jelölte meg, hogy szeretnék kiszűrni a többes válaszadás lehetőségét. Ebből az is következik, hogy a kezelés célja abban a pillanatban megszűnt, amint valaki leadta a szavazatát. Semmi sem indokolta tehát, hogy a júliusban elkezdett és augusztusban befejezett kampány információit októberig kezeljék, tárolják. Ezt is rögzítettem az állásfoglalásomban.
– Adott ön határidőt az adatkezelés megszüntetésére?
– Nem kellett határidőt szabnom, hiszen hatósági jogommal, az adatmegsemmisítés elrendelésével csak akkor élhetek, ha az adatkezelő nem ért egyet állásfoglalásommal. A kft. még nem válaszolt. Nem lenne azonban ésszerű, hogy ellentmondjon, hiszen eleve októberig akarta kezelni az sms-ezők adatait.
– A tájékoztatás egyenesen félreérthető volt az ügyben. A kormányszóvivő például azt nyilatkozta, hogy nincs is adatkezelő: sem a kormány, sem a kft. nem ismeri meg az adatokat. Batiz András szerint az adatok az általa megnevezett szolgáltató, a T-Mobile Rt. technikai rendszerébe kerültek be. Mi lehet az ilyen magyarázkodás oka?
– Erre én nem tudok válaszolni. Csak feltételezem, hogy szerették volna megnyugtatni az érintetteket: nem kerül hozzájuk az adatuk. Olyan azonban elképzelhetetlen, hogy nincs adatkezelő ilyen eljárásban. Adatkezelőnek azt kell tekinteni – akár eljutottak hozzá az adatok, akár nem –, aki meghozza az adatkezeléssel kapcsolatos döntéseket, és akit bejegyeztek az adatvédelmi nyilvántartásba. Ez ebben az esetben a kft. volt. A kampányban részt venni szándékozók ugyanakkor azt is gondolhatták, hogy a kormány az adatkezelő, mert a kormány sms-kampányáról volt szó. A kft. és a kormány velünk azt közölte: egyikükhöz sem jutottak el adatok, hanem csak az igen és a nem válaszok statisztikai öszszesítését kapták meg a kampány technikai lebonyolítását végző mobiltársaságtól. Ez azonban nem változtat a kft. adatkezelői minőségén.
– A helyzet kulcsa tehát a mobilcég kezében van?
– A szolgáltatóvállalat nem adatkezelő, hanem adatfeldolgozó. Feladatait az adatkezelő által meghatározott keretek között, annak felelősségére látja el. A feldolgozó esetleges károkozásaiért az adatkezelő felelős. Végeredményben tehát azt mondhatom, hogy a kormány sms-kampányát megelőző tájékoztatás nem felelt meg az adatvédelmi törvénynek, mert nem volt teljes körű, emellett pedig kifogásoltam a tárolási időt is. Azt, hogy a kormány milyen szerződést kötött a Wundermann Kft.-vel, a kft. pedig a mobilcéggel, nem vizsgáltuk, mert nem tartozott a témánkhoz.
– Más, többszereplős kampányról is tudunk. Ilyen az MSZP kezdeményezése, amely talán még a kormány sms-kampányánál is talányosabb. Az adatkezelő állítólag itt is a Wundermann Kft., a telefonon felhívott személyeket viszont a miniszterelnök szólítja meg. Majd valaki felteszi a kérdést: kívánja-e az előfizető, hogy a telefonszámán értesítsék őt az MSZP rendezvényeiről? Vajon itt is a távközlési cégek tárolják az adatokat, s anélkül tájékoztatnak majd a pártprogramokról, hogy a párt tudná, személy szerint kit értesítettek?
– Az ezzel kapcsolatos beadványok vizsgálata még folyamatban van, így részleteket nem mondhatok. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a politikai marketingről törvényt kell alkotni. Ezt már a 2002-es választást követően is ajánlottam a jogalkotóknak, s ebben csak megerősít a napokban megrendezett montreux-i nemzetközi konferencia állásfoglalása. Ezt negyven állam adatvédelmi hatóságainak képviselői fogadták el. Megállapításait felhasználva a választás előtt ajánlásokat fogok tenni a politikai erők részére. A felemás hazai szabályozás ugyanis visszás helyzetet teremtett: a kereskedelmi reklámot, a direkt marketinget korlátok közé szorítja a törvény, az állampolgárok politikai célú megkeresését, meggyőzési kísérletét viszont teljesen szabadjára engedi. Szinte semmi sem védi a magánszférát, a személyes autonómiát az ilyen jelenségek ellen.
– Az MSZP száz lépés programját e szerint kedvére népszerűsítheti a miniszterelnök. Szombaton a vonalas telefonon hív fel, vasárnap a mobilon. Mégis: nem zaklatás ez?
– Az európai országokban nagyon eltérő a gyakorlat. Holland kollégám azt mondta, náluk eleve vesztett ügye lenne annak a pártnak, amely direkt módon, névre szólóan próbálná megszólítani az állampolgárokat. Arra való az újság, a televízió, azért vannak a jelöltek és a pártok honlapjai és a brosúrák, hogy tájékoztassák az érdeklődőket. A közterületi rendezvények is sokakat vonzanak. Ilyen formákban gyűjtenek adatokat az érdeklődőktől. A telefonálás vagy a postai levelezés Hollandiában tolakodásnak számít, s nem engedik meg. Ez nyilvánvalóan az egyik véglet. A másik a mi gyakorlatunk. Itt politikai célzattal éjjel-nappal felhívhatnak valakit. A letiltás – a telefonkönyvben a név mellett feltüntetett paragrafusjel – idehaza csupán az ügynököket tartja távol, a pártok megbízottjait nem. Így rendelkezik ugyanis az elektronikus hírközlési törvény. A választójogi jogszabály pedig úgy, hogy a szavazás előtt a teljes választói névjegyzéket megvásárolhatják a pártok és a képviselőjelöltek a Belügyminisztérium központi hivatalától – a választópolgár nem kérheti adatainak letiltását. A jogi szabályozás azzal is magyarázható, hogy korábban nem volt jellemző a direkt benyomulás az emberek magánszférájába akár telefonon, akár a különböző, névre szóló postai küldemények útján. A jelenség viszonylag új, de arra gondolva, hogy a posta és a vezetékes telefon mellett most már a mobil és az e-mail is rendelkezésre áll, úgy gondolom, sürgető a politikai marketing szabályozása.
– Érdekes a telekommunikációs társaságok szerepe is – akár technikai lebonyolítói a politikai kampányoknak, akár nem. A magánszemélyek ugyanis részben üzleti partnerei, előfizetői ezeknek a cégeknek, de egyúttal a megkeresések célpontjai is.
– Az előfizetők a törvény szerint most csak a közvetlen üzletszerző hívásokat tilthatják le. A letiltástól különbözik a titkosítás. A titkos telefonszám mindenki elől elzárt, de ehhez is eljuthatnak azok, akik szisztematikusan hívnak vagy generálnak telefonszámokat, esetleg véletlenszerűen tárcsáznak. Mindenki azért titkosítja a számát, hogy csak az hívhassa fel, akinek megadta a titkos számot. A jognak egyértelmű szabályt kellene tartalmaznia a szisztematikus vagy véletlenszerű hívások esetére is. A visszásságok megszüntetéséhez a politika önmérséklete szükséges, ám kérdés, ez milyen könnyen érhető el. Fontos, hogy az állampolgárok részt vegyenek a demokratikus közéletben, de ez elérhető a személyes adatok gyűjtése nélkül is. Az lenne a kívánatos, hogy csupán azoknak az adatait kezeljék, akik maguk adták át azokat, netán maguk keresik a kapcsolatot a politikával – például aláírásgyűjtéskor. Érdekes egyébként, hogy a kormány sms-kampányában az volt az egyik kérdés, egyetértenek-e az emberek azzal, hogy a postaládájukból kitilthassák a kereskedelmi reklámot. Miért csak a kereskedelmit, a politikait miért nem?
– Az európai parlamenti választás előtt egyes szolgáltatók közölték, hogy kampánycsend idején nem továbbítanak politikai jellegű magánüzeneteket. Ha valaki az ismerősével azt akarta tudatni, mikor találkozzanak a szavazófülke előtt, az üzenetet csak a választás napja után kapta meg a címzett. Cenzúrázhat ilyen módon a távközlés?
– A szolgáltatónak ehhez nincs joga. Súlyos bűncselekményt követ el, adott esetben több bűncselekményt is, aki akár a kampánycsendre, akár más okra hivatkozva megtagadja az elektronikus üzenet továbbítását.