Egyre kevésbé tudják ellátni feladatukat a fogyasztóvédelmi civil szervezetek, mivel a törvényben előírt támogatásokat sem kapják meg – legalábbis ezt állítja a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége (FEOSZ). Véleményük szerint a kormányzat pozitív kommunikációjával ellentétben a fogyasztóvédelem mára súlyos válságba került. Baranovszky György, a tíz kiemelten a fogyasztóvédelemmel foglalkozó civil szervezetet tömörítő FEOSZ jogi képviselője rámutatott: a forráshiány miatt egyre jobban ellehetetlenül az áthidaló vitarendezési módot biztosító békéltető testületek munkája is, így vannak már olyan megyei testületek, amelyek felfüggesztették a működést. Pedig a fogyasztói jogok érvényesítése terén a békéltető testületek létrehozása jelentős előrelépést hozott. E testületek eljárásának célja a fogyasztó és a gazdálkodó szervezet közötti vitás ügyek egyezségen alapuló rendezésének megkísérlése, ennek eredménytelensége esetén pedig az ügy eldöntése a fogyasztói jogok gyors és egyszerű érvényesítésének biztosítása érdekében. Tehát a vásárlót megkímélik a hosszú, akár évekig tartó pereskedéstől. Az eljáró békéltető testületi tanács határozata lehet ajánlás vagy kötelezést tartalmazó határozat, mely ellen nem lehet fellebbezni, annak érvénytelenítését csak a megyei bíróságoktól lehet kérni. A testületek sikerét jelzi, hogy tavaly 1806 üggyel foglalkoztak, mely az előző évhez képest 75 százalékos növekedést jelent.
Baranovszky György felhívta a figyelmet arra, hogy a kormány törvényellenesen jár el, amikor nem biztosítja a fogyasztóvédelmi törvény által előírt forrásokat a fogyasztói érdekképviseleteket ellátó civil szervezeteknek. Ezzel szemben a fogyasztóvédelmi ügyekben is illetékes Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium (ICSSZEM) állítja: a tárca a fogyasztóvédelmi törvényben előírtnak megfelelően jár el. Ennek alátámasztására Vágner Mária, a tárca kommunikációs vezetője a tavalyi második félévi pályázati pénzeket említette, melyek a fogyasztóvédelmi bírságbevételek harminc százalékából adódtak. Állítása szerint idén azért nem pályáztatták meg a bírságokból befolyó összegeket, mert azok csak a harmadik negyedévben tesznek ki akkora összeget, hogy abból érdemes legyen pályázatot kiírni.
A FEOSZ ugyanakkor arra mutatott rá, hogy bár a fogyasztóvédelmi törvény valóban rendelkezik arról, hogy az állam a mindenkori éves költségvetésben köteles gondoskodni a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek támogatásáról, idén ez az összeg nulla forint volt. – Így továbbra is úgy látjuk, hogy az állam nem tesz eleget törvényi kötelezettségének, amikor a költségvetésben nem biztosít forrást a civil szervezetek támogatására – mondta Baranovszky. – Ezért a nehéz helyzetben lévő szervezetek maguk kénytelenek teljes egészében finanszírozni az idei második félévi tevékenységüket, miközben pályázati kiírás hiányában arról sincs információjuk, hogy a fogyasztóvédelemért felelős minisztérium milyen projekteket részesít majd előnyben – tette hozzá.
Ellentmondásba került a minisztérium a békéltető testületek finanszírozásával kapcsolatban is. E testületek a fogyasztóvédelmi törvényben rögzített mértékű támogatásban részesülnek. Az ICSSZEM szerint a tárca a korábbi 20 millióról 62 millió forintra emelte a testületek támogatását, melyhez további 16 millióval járul hozzá a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelet. Ezzel szemben Baranovszky, aki a budapesti békéltető testületek elnöke is, úgy tudja, hogy nem 62, hanem 52 millió forint áll rendelkezésükre, amelyhez a kormány további 16 milliót biztosíthat. Ez az összeg állítása szerint azonban nem elegendő az év végig a működés fenntartásához, mivel az előző évekhez képest óriási mértékben megnövekedett az ügyek száma.
A legnagyobb fogyasztóvédelmi civil szervezeteket tömörítő FEOSZ a finanszírozási problémáknál is súlyosabb gondnak tartja a tárca új fogyasztóvédelmi koncepcióját. Véleményük szerint ha az abban megfogalmazott célok valóra válnak, akkor teljesen ellehetetlenülnek a fogyasztóvédelmi civil szervezetek. A legnagyobb veszélyt abban látják, hogy be akarják vonni a szakszervezeteket a fogyasztóvédelmi feladatok ellátásába. Megfogalmazásuk szerint ez csak a támogatások elaprózódásához vezetne, és felpuhítaná a komoly szakmai tudást igénylő fogyasztói védelmet. Ezenkívül rámutattak: késik a döntés az állami, az önkormányzati és a civil szektor feladatainak tisztázásáról, és nem esik szó arról, hogy az állami intézményrendszer szervezeti hibákkal terhelt. Baranovszky félelmetesnek nevezte, hogy a koncepció szerint a jövőben a pályázatokat feladatorientáltan kívánják kiírni. Ez a rendszerváltozás előtti időszakhoz vezetné vissza a fogyasztóvédelmet, hiszen ilyen formában az állam mondaná meg, hogy mit csinálhat, milyen ügyekben szólalhat fel egy alulról szerveződött civil szervezet. A finanszírozási problémákon kívül – mutatott rá Baranovszky – a szakmaiságot teljesen nélkülöző, új koncepció is rámutat, hogy rossz döntés volt áthelyezni a fogyasztóvédelmet a gazdasági minisztériumtól az ICSSZEM-hez. A kritikáktól függetlenül a tárca ragaszkodik azon elképzeléséhez, hogy bevonja a szakszervezeteket a fogyasztóvédelmi feladatok ellátásába. A tárca koncepciójában azonban egy igen pozitív, senki által nem vitatott cél is megjelenik: a jövőben az eljárás alá vont vállalkozót törvényi szabályozással fogják kényszeríteni az együttműködésre.
Aktatologatás felsőfokon. Súlyos baleset- és életveszély okozására alkalmas hiányosságra hívta fel egy jogtanácsos a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség figyelmét egy benzines robbanómotorral üzemelő áramfejlesztővel kapcsolatban. A panaszos bejelentése után mintegy száz nap csak az ügy különböző fogyasztóvédelmi szervek közötti utaztatásával telt el. A Tescóban vásárolt termék magyar nyelvű használati útmutatója az angol nyelvűben szereplő ábrákra hivatkozik, ám azok már első ránézésre sem voltak egymással összhangban. A vásárló a használati utasítás ellentmondásossága és hiányosságai miatt fordult a fogyasztóvédőkhöz április elsején. A főfelügyelőség negyedikén kapta meg a levelet, melyet hivatkozva a vállalkozó telephelye szerinti illetékességre, május 3-án továbbítottak a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőségéhez. Ide május 11-én érkezett, ahol „megállapították”, hogy a cég telephelye szerint mégiscsak a fővárosi felügyelőség az illetékes. Így az „ügyet” postán viszszaküldték június 10-én a fővárosi felügyelőségnek, mely 13-án vette kézhez. A fővárosi felügyelőség július elején hozott határozatában végül felszólította a gépet importáló céget, hogy küldjön a vásárlónak egy helyes használati útmutatót. De az ügy mégsem ért véget, mert a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség – miközben a cég már felvette a vásárlóval a kapcsolatot – hatáskör hiányára hivatkozva július 15-én hatályon kívül helyezte a fővárosiak döntését, és újabb eljárásra visszaküldte az ügyet a Pest megyei felügyelőséghez. Ők augusztus negyedikén kelt határozatukban már nem az importőrt, hanem a Tescót kötelezték arra, hogy adjon új használati útmutatót, ám a jogtanácsos tájékoztatása szerint ezt a mai napig nem tette meg. Mint mondta, az eset nemcsak hosszadalmassága miatt felháborító, hanem azért is, mert a törvény rendelkezése szerint az államigazgatási szerv hatáskörét hivatalból köteles vizsgálni, s ha nem illetékes, úgy azt „haladéktalanul” köteles áttenni a hatáskörrel rendelkező szervhez.
