Selmecbánya Budapesten

Nem először jön el hozzánk ez a varázslatos szépségű város, még a budapesti Szlovák Intézetben sem első alkalommal mutatkozik be. Persze nem idegenbe jön, és nem is kell túl hosszú utat megtennie, hogy a Szitnya alól megérkezzék a pesti Rákóczi út 15.-be. A távolság nagyjából 140 kilométer. Tessék ránézni a térképre: Pozsonyba vagy Kassára jóval körülményesebb eljutni Selmecbányáról, mint Budapestre. Lehet, hogy manapság Magyarországon számosan csak a történelmi emlékezet részeként tartják számon ezt a különös fekvésű bányavárost, ahol Petőfi és Mikszáth iskolába járt, ám az európai erdészeti-bányászati felsőoktatás úttörő selmeci akadémiájának magyarországi utódintézményei Soprontól Miskolcig és Dunaújvárosig ápolják a régi diákhagyományokat és kapcsolatokat, rendszeresen fölkeresik az ősi alma mater városát. Csak zárójelben jegyzem meg: mai diákfolklórunk tetemes része selmecbányai eredetű.
Ma délután fél hatkor nyitja meg a Szlovák Intézetben A természet és a kulturális örökség védelme című szlovák karikatúrakiállítást a tárlat rendezője, Anna Duricová, fél órával később kezdődik a Szitnya folklóregyüttes műsora. Este fél nyolckor pedig bemutatkozik Selmecbánya városának gasztronómiája.
A hegyoldalt persze nem tudják magukkal hozni, ahonnan Csontváry megfestette a város panorámáját, sem a Kálváriát, sem az Óvárat, a Leányvárt és a többi látnivalót, a múzeumokat, a templomokat. Talán sikerül mégis valamit érzékeltetni Selmecbánya utánozhatatlan atmoszférájából, abból a kivételesen gazdag kulturális örökségből, melyben összefonódott a helyi német, szlovák és magyar hagyomány. Egyedülálló városi folklór is született ott a görbe városban. Például Náckónak, az együgyű bányászlegénynek (Mikszáth említi néhányszor) a tréfái, amelyekből e sorok írója készül magyarra fordítani egy csokorra valót. Mindez persze csipetnyi ízelítő csupán, kedvcsináló az utazáshoz. Mert Selmecbányára el kell menni, ha már Budapest a vonzáskörzetéhez tartozik.