Vegyes vágott

Egy szótáríróról
Két és fél hónapja múlt, hogy kétszázötven évvel ezelőtt Samuel Johnson megjelentette az első angol szótárat, és ezzel forradalmasította az angol nyelvet. Nagyon szeretem az ilyen kerek évfordulókat.
Bár az egész emberiséget szerette, kivéve az amerikaiakat, mégis sokat adott az éppen függetlenségéért harcoló államszövetségnek. George Washington az első oldalon jegyezte föl a nevét egy példányra, Thomas Jeffersonnak is megvolt már 1771-ben. Benjamin Franklin 1760-ban találkozott a szótáríróval Londonban. A Függetlenségi nyilatkozat, az alkotmány és a többi Johnson nyelvén íródott, hiába támogatta szegény szótáríró III. György királyt.
A munka, melyet kilenc év alatt, szinte egyedül írt meg ez a megszállott ember, két kötetben, negyvenkétezer címszóval, 1755-ben jelent meg. Johnson azt mondta, hogy egy szótárnak a nyelv nagy íróinak művein kell alapulnia. Olvasott épp eleget. Az amerikaiak első szótárírója, Noah Webster is Johnson munkájára vetette tekintetét, amikor patrióta szótárát 1828-ban kiadta. Johnson addigra már több javított kiadást is megjelentetett az övéből.
Dr. Johnson híres volt különcségeiről, babonáiról. Az én füleimnek mégis ötvenhat éves korában elmondott imája kedves, amelyet 1764-ben jegyzett föl az ő Eckermannja, James Boswell:
„Ötvenöt évet töltöttem, folyton tervezgetve: nagyon régóta, mióta csak az eszemet tudom, egy jobb élet terveit formálgattam magamban. De semmit sem cselekedtem. A cselekvés szüksége azonban nyomasztóan hatott rám, mióta a cselekvés lehetőségének ideje megrövidült. Ó Istenem, engedd meg, hogy helyesen határozzak, és hogy elhatározásaimat betarthassam. Jézus Krisztus nevében, Ámen!”
Mondta ezt az imát tizenegy évvel azután, hogy élete nagy munkájának első kiadása napvilágot látott. Az Úr meghallgatta imáját: még kerek húsz évet adott neki.
Nagy fordítók
Nagyobbak sokszor, mint a nagy hódítók. Íme néhány példa:
Egy skandináv porszívógyár, az Electrolux így reklámozta termékét az amerikai piacon: Semmi se szop úgy, mint az Electrolux. Mi ez, ha nem a két nyelv közeli rokonságának bizonyítéka? A Coca-Colának rengeteg baja volt Kínában. Nem a termékkel, a fordítással. Először a kiejtésben „Ke-kou-ke-la” megoldással próbálkoztak. Harapj a viasz ebihalba. Más nyelvjárás szerint: Kanca lócitrom viasszal. A Coke végre szakértőkhöz fordult. Azok átnéztek egy közepesnél nagyobb kínai szótárt (mondjuk az ötvenezer címszót számláló Oxfordot), és egy fonetikailag az eredetire hasonlító, mégis kellemes dolgot jelentő változatra leltek: „Ko-kou-ko-le”. Ami annyit tesz: Boldogság a szájban. A Pepsi tajvani nyomulása is emlékezetes maradt: az „Elevenedjetek meg a Pepsi-generációval!” szlogen így jött le kínaiul: A Pepsi vissza fogja hozni az ősöket a halálból! A Salem cigarettának a japán nyelvbe tört bele a bicskája. A „Salem – a szabadság érzése” úgy jött át a japán piacra: Ha ön Salemet szív, olyan friss lesz, hogy az agya szabad és üres lesz. A General Motors Dél-Amerikában fürdött be Chevy Nova-val. A no va azt jelenti, „nem megy”. Miután rájöttek, miért nem veszik a terméket, újra nevezték az autót a spanyol ajkú piacon. Caribe lett a neve a kocsinak. A szlengben ez durva, kegyetlen embert is jelent. Semmi sem tökéletes. A Ford Brazíliában szívta meg a Pintóval. A Pinto ugyanis az ottani szlengben férfiak golyóit jelenti. Gyorsan átkeresztelték a kocsit Corcelre, ami lovat jelent. Egy amcsi trikógyártó a pápa látogatásakor olyan spanyol feliratú pólókat nyomott, amelyek azt jelentették: Én láttam a krumplit. A „papa” azt is jelenti, hogy pápa, de bizalmas nyelvhasználatban krumplit is jegyez. A Colgate Franciaországban „Cue”-ként reklámozta a fogpasztát, amely egy ott hírhedt pornómagazin neve. A Kinki Nippon Tourist japán utazási ügynökség is gyorsan megváltoztatta a nevét, amikor dőltek hozzá a szexutak ajánlatai. Kinky = perverz az angol szlengben.
Az igazi sportirodalom
Évek óta gyűjtöm a sportközvetítők, kommentátorok, hírmagyarázók, szpíkerek mondásait az egész világon. A leggazdagabb termés természetesen az olimpiákon, világbajnokságokon van. Most csak szemezgetünk.
Végre túl vagyunk a formaságokon, jöhetnek a himnuszok. … Agassi ismét újjászületett. De mikor nő már végre fel? Csak úgy tudnák megverni, ha gyomormérgezése volna. De nincs neki. Nekem azt mondta az orvosom, hogy egy negyvenes éveit taposó férfi ne játszszék teniszt. Megfogadtam a tanácsát. Alig várom, hogy ötven legyek. … Ez igazán szép ló. Személyes tapasztalatból beszélek, mert az anyjára egyszer felhágtam. … A kalapácsvető azt mondta, sokat köszönhet a szüleinek, különösen az anyjának és az apjának. … Biztos, hogy vannak sérülések, sőt halálesetek is a bokszban, de egyik sem komoly. … Ha a történelem ismétli önmagát, azt hiszem, ugyanazt várhatjuk megint. … Sokat cselez, és ez a védőknek nem tetszik. Látszik az arcukon. … Megkérdeztem tőle, játszott-e az én kisvárosomban. Azt mondta, bizonyára. Emlékszem a kocsmára a pálya mellett. … Ronaldinho mindenütt ott van. Mintha tizenegy Ronaldinho játszana a brazil válogatottban. … Már megvolt a győztes gól, és csak három perc volt hátra, amikor az ellenfél kiegyenlített. … Sosem volt komolyabb térdsérülése más testrészein. … Pontosan ugyanaz a helyzet, mint a meccs elején, csak pont fordítva. … A vezető Forma–1-es kocsi teljesen egyedülálló, kivéve a másodikat, ami ugyanolyan. … Ha veszítünk, attól még boldogok lehetünk. A sörfesztivál ma nyit. … Nem mondom, hogy ő a legjobb balszélső a bajnokságban, de nincs jobb nála. … Sose szoktam a bírók vezetését kommentálni, és ezt a szokásomat nem adom fel ezért a patkányért. … Az alkoholista csatárral sok üveg piát meg kellett itatni, míg beismerte, hogy az. … Hogy az argentin válogatottban játssz, argentinnak kell lenned. … Bármelyik fél nyerhet, vagy döntetlen lesz. … A lassításban látszik, hogy a labda még hosszabb ideig volt a levegőben. … Szeretnék egy olasz klubban játszani. Mondjuk a Barcelonában. Ezt mondta ez a nagyszerű hátvéd. … Figyeljék az időt, ez megmutatja, milyen gyorsan is futnak. … Én semmiért is kiállok a címvédővel, ha a pénz rendben van, mondta a kihívó. … Nem tudom megmondani, melyik hajó vezet. Vagy az Oxford, vagy a Cambridge. … Nem néztük le őket. Csak jobbak voltak, mint gondoltuk, mondta az edző.
Egy újabb populista
Ez nem vicc. Én vónék az. Azt jelenti néppárti, a nép érdekeinek képviselője. A múlt szombati számban Bayer Zsolt A populizmusról írt cikket a lapba. Azt mondja, szinte szó szerint, amit én már másfél évtizede (hiába). Az elkerülhetetlen betelepítéstől nekünk van a legkisebb félnivalónk, mert a saját népünkkel vagyunk körbevéve. Nem igaz, hogy a magyarok szállásterületének széleit is meg kell tartani, amint a szemforgató bőszmagyarok hirdetik. Megvenni az épületeket, földeket – igen. A szórványban élők beolvadásra vannak ítélve. A Székelyföldre, vagyis a tömbmagyarságba való betelepítés, mint egyik lehetséges megoldás, nem jutott az eszembe. De a többi igen. Csaba királyfi, az én egyik székely cimborám nemsokára megkapja a magyar állampolgárságot. Ő mesélte, hogy egy, a Hargita lábánál fekvő kis magyar faluban is készítettek riportot a nemzetközi román televízió emberei. Lekeverték a hangot, és románul szinkronizálták. És csak mint hargitaiakról – értsd románokról – beszéltek róluk. Pedig ők a tömbhöz tartoznak. Hát mit tesznek azzal, aki szórványmagyar?! Tudni kell, hogy a román televízióban minden külföldi filmet feliratoznak.
Szóval mi populisták tudjuk: eljön az idő, hogy újra összekapjuk magunkat, és kiderül, hogy a magyar a legnagyobb közép-európai nép.
Játék a Google-on
A keresőprogram játékában most két dolognak néztem utána:
Orbán 827 000, Gyurcsány 591 000
Fidesz 1 990 000, MSZP 1 530 000
Még semmi sincs lejátszva, ne dőljünk hátra, mint négy éve. Most az agyonbeszéléssel vannak elfoglalva piroskáék. A minimálnök furcsán(y) vette a levegőt hetvenöt perces beszéde alatt. Az ellenzéknek (ha a Madöföt is odaszámítjuk) összesen tizenhat perc jutott. A rendkívüli arc-, de annál kisebb agykoponyával rendelkező mágnásproletár hadart, keménykedett; felemelte és ott felejtette a hangját – piros is lett a feje. Mint egy iskolaigazgató, maga elé akarta állítani az ellenzék vezérét. A gonosz farkast. Hogy mindent szemtől szembe. Hát az aszúm nem kéne?
Angie
Ha nem is nagyon, de Angela Merkel alulmaradt a tv-vitában Gerhard Schröderrel szemben. Bibircsókos égnézőhal legyek, ha értem. A Google párviadalprogramja sem ezt mutatja: Angela Merkelé 1 890 000, ellenfeléé csupán szerény 114 000 találat. Bizony. De azt azért elmondanám Merkel piárosainak, hogy ne az „Angie”-re vonuljon be mindenhova jelöltjük. A ravasz Rolling Stones ebben a számban nem egy nő, hanem egy adag angel dust, vagyis angyalpor után áhítozik, ami nem más, mint phencyclidine (PCP). Kőkemény kábítószer. Condi Rice se a „Brown Sugar”-re nyomul, mert az meg heroint jelent. Ismerni kell a szlenget, ezt már a nagy kereskedelmi fordítók is megtanulták.
Özönvízcseppek
Mivel a délvidéki, erdélyi katasztrófákról rendesen beszámoltak a magyar tévék és rádiók (még a kereskedők is: hiába, a negatív hír a hír csak igazán), néhány apróságot megemlítenék a New Orleans-i tébolyból.
Mondták, hogy helikopterre lőttek emberek. Igen, mert már napok óta elrepültek fölöttük, tudomást se véve róluk. Főleg az elővárosok lakóira vonatkozott mindez. A francia negyed, Algiers, a St. Charles sugárút által határolt területen lévő igazán nagy házak megmaradtak. Egy fiatalember és testvére saját csónakjukon mentettek. Egy, a kígyók által körülvett területen idős pár állt nyakig a vízben. Ha az öregasszony nem nyújtja föl a karját, elmentek volna mellettük. De a legkevésbé valószínű mentésük akkor volt, mikor leállt a motor. Akkor meghallottak egy közeli tető felől egy kopogó hangot. Egy öregasszony volt a tető alatt, kezében egy bárddal és hóna alatt a kutyájával. Másvalaki, mint egy húszéves fiatalember, úgy vesztették el az anyjukat, hogy a mama azt mondta, ő már túlélte az összes eddigi hurrikánt. Csakhogy a Katrina nem volt olyan, mint az összes eddigi hurrikán. Mások épp kiúsztak a házból, amikor a szüleikre szakadt a tető. Az apa öklével át tudta ütni, és megmaradt. Az anya nem. Hihetetlen, de volt, aki a víziszonya miatt nem vágott neki a vízzel borított útnak. Soha többé nem látták. Voltak, akik mentőbuszokra vártak, melyek sosem érkeztek meg. Volt, ahol a nagyapa egy pillanat alatt parancsnokká vált, tizenöt percet adott a csomagolásra, és egy megadott ponton találkozott a család. Mindenki megmaradt, néhány csomag odaveszett. Egy másik férfi, mikor a házába ért a víz, lekapta az ajtót, rátette a családját, és megmaradt. Persze szerelem is szövődött a mentésben. Pont ott ne? Azokat a Baton Rouge-i zsarukat nem irigylem, akikre minden papír, eligazítás nélkül ráöntötték a New Orleans-i szemetet, a sitteseket, akinek így nem sikerült a fosztogatók és erőszaktevők közé állniok. (Szeptember 14-én Bús elnök elismerte a szövetségi kormány és a saját felelősségét.)
A megmaradás ösztönének legszebb példája mégis egy székely volt számomra, aki meglovagolta a saját, elsodort házát, onnan egy körtefára ugrott, míg végül egy barackfán kötött ki. A szerencsét üstökön kell ragadni. Különben: műveljük kertjeinket.