Zsidó közösségi dilemmák

Mivel július–augusztus fordulóján egy szakszerűen dagasztott pártpolitikai vitatéma uralta el a médiaterepet (antiszemita-e az, aki szerint a hazai baloldal már többször rárontott a saját nemzetére), elsikkadt annak a hírnek a jelentősége, hogy „soron kívül” lett új elnöke a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének. A szervezet Síp utcai székházán belüli történések hátterében kirajzolódik az egész – a vallási irányzatokhoz tartozókat és a vallástalanokat egyaránt magában foglaló – honi zsidó diaszpóra útkeresése.

Utólag könnyű meglátni, hogy ha a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke alig kap szónoklati lehetőséget a holokauszt lezárulásával kapcsolatos jubileumi mártír-istentiszteleteken, akkor az elnök pozíciója legalábbis ingatag. S ha a Mazsihisz első emberét valamely kisebb rituális kérdésben kritikával illeti a rabbikar a felekezet hivatalos lapján, az Új Életen keresztül, az szintén jelzésértékű lehet…
A négyéves elnöki mandátumának csak a felét kitöltő Heisler András június 10-én, egy rendkívüli közgyűlésen mondott le. Még aznap azt nyilatkozta, Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató személye volt leköszönésének oka. A lemondás közvetlen előzménye Heisler szerint – Zoltai ugyanis örök némasági fogadalmat tett az ügyben – az volt, hogy az elnök négyszemközt az javasolta alkalmazottjának, az ügyvezető igazgatónak, fontolja meg nyugdíjba vonulását. A Mazsihisz ügyvezető igazgatója pár óra múlva azt közölte az elnökkel, rendkívüli közgyűlést kíván összehívni. Ezzel Zoltai kikerülte a vezetői ülés lehetőségét, ami azért fegyvertény, mert csak az elnökség közös előterjesztése nyomán válhatott volna kérdésessé a jövője.
Heisler András Zoltai Gusztávval kapcsolatos elképzelése tehát közvetlenül a közgyűlés elé került, röpke három nap múltán. A volt elnök azóta is vitatja, hogy szabályszerűen hívták össze a közgyűlést. Azt is sűrűn hangoztatta, hogy az említett négyszemközti beszélgetés után Zoltai és hívei forgatókönyve szerint zajlottak a bukásához vezető történések. Sőt, szerinte Feldmájer Péter – aki július 31-én az elnöki tisztet elnyerte – Zoltai szövetségeseként működött a háttérben. Annyi bizonyos: azon a pénteken a képviselők nyílt szavazására került sor, hogy megerősítsék Zoltai Gusztávot az – 1990-től folyamatosan birtokolt – ügyvezető igazgatói székében, vagy sem. A rabbi képviselők többsége Zoltai maradása mellett voksolt. Ezt látva döntött úgy Heisler, hogy távozik posztjáról.
Bár visszakereshető, hogy Zoltai Gusztávval nehezen jött ki a két korábbi elnök – Feldmájer Péter (1991–1999), Tordai Péter (1999–2003) – is, Heisler volt az első, aki megelégelte az ügyvezető igazgató sokak által emlegetett, állítólagos „teljhatalmát”. Különösen az zavarta, hogy nem tud eléggé belelátni a Mazsihisz pénzügyeibe, hogy e téren csak Zoltai és szűk köre a bennfentes. Jellemző, hogy egy százmillió forintos adományról, majd egy hetvenmilliós nem tervezett bevételről csak azután értesült az elnökség, miután azt Zoltaiék már fel is használták. „Feldmájer úr! – írta valaki a Szombat című zsidó kulturális folyóirat on-line vitafórumán, a felekezet júliusi elnökválasztási kampánya idején, az akkor még csak alelnök, illetve elnökjelölt Feldmájer Péter ügyvédnek. – A Mazsihisz vezetőségének többségét nem érdekli, hogy mit gondol róla a zsidóság. A lényeg, hogy az állami csapból folyjon a pénz. Egyetért-e Ön velem abban, hogy az a jelenség, miszerint elterjedt az a képtelen hír, hogy a Kozma utcai temetőt Zoltai parancsára rongálták meg, annak tünete, hogy a Mazsihisz felső vezetése átláthatatlan motivációjú, az emberek szemében maffiaszerű szerveződéssé vált? Gondoljon csak arra, hogy a zárt diktatúrákban szoktak ilyen sületlenségeket mesélgetni az emberek egymásnak… Kívánja-e Ön keresztülvinni azt, hogy készüljön részletes pénzügyi átvilágítás a Zoltai-évek gazdálkodásáról? Ha nem, akkor miért akar Ön elnök lenni?” Ugyanezt a kérdést egyébként a másik esélyes elnökjelöltnek, Tordai Péter ruha kis- és nagykereskedőnek is feltette a kérdező.
Aki nyomon követte az internetes Szombat-vitát, tudja, hogy a fenti idézet híven érzékelteti a hozzászólások általános hangvételét és azt, mire voltak igazán kíváncsiak a zsidó felekezetű-származású emberek a Mazsihisszal kapcsolatban. Egyetlen olyan típusú kérdés sem akadt, hogy mondjuk miért nem tesznek a felekezet irányítói többet az antiszemitizmus terjedésének megállításáért. Legsűrűbben az az igény bukkant fel, hogy átláthatóságot kell teremteni a Mazsihisz gazdálkodásában, amelynek kétes híre már-már a hazai zsidóság külső presztízsét veszélyezteti, illetve nehezíti a nem vallásos zsidók közeledését a hitközséghez.
Heisler Andrásnak nem sikerült diadalra juttatnia a „transzparencia” jelszót. Korábban Olti Ferenc akkori alelnök szintén nem tudta keresztülvinni reformjavaslatát, hogy nemzetközileg elismert auditáló céggel világíttassák át a vallásszervezet rendszerváltozás utáni működését. Hogy miért? Konkrét válasz helyett elégedjünk meg azzal a képtelennek tűnő ténnyel, hogy a Mazsihisz-közgyűlés több mint egynegyede a pénzcsapot kézben tartó ügyvezető igazgató beosztottja…
Nem kelhetett életre Heisler stratégiájának „közösségépítés” című fejezete sem. Itt elengedhetetlen tudni, hogy a Mazsihisz döntő részben a neológ izraelita hitközségeket tömöríti, holott vannak hazánkban szintén régtől honos ortodox és status quo ante irányzathoz tartozó, sőt újabban lubavicsi (hászid) zsidók is. Az utóbbi két irányzat ötvözetével azonosítható be az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH), amelyet a Izraelben és az Egyesült Államokban huzamos időt eltöltött Köves Slomó huszonéves rabbi alapított bő egy éve. Az EMIH tükrözi az új zsidó nemzedék egy öntudatos részének törekvését: túllépni a holokauszt okozta fájdalmon, de komolyan venni a Tóra (Mózes öt könyve) értékrendjét, és ösztönözni a közösségi ébredést.
Szintén egyfajta új öntudat jellemzi a szekuláris zsidók egyik-másik rétegét is. A zsinagóga küszöbét ritkán lépik át, de kulturálisan nagy érdeklődést tanúsítanak a hagyományok iránt. Idesorolható például a Magyarországi Zsidó Kulturális Egyesület folyóirata, a Szombat fiatal liberális értelmiségiekből álló műhelye. A Szombat rendszeresen tálalja a Mazsihisz-beli vélt vagy valós visszásságokat. Szerkesztői némelyike szemében „vörös posztó” Zoltai Gusztáv, a Kádár-kori Mikroszkóp Színpad hajdani művészeti titkára.
A nem vallásos zsidóság említésével eljutottunk ahhoz, ami Heisler Andrást élénken foglalkoztatta: kifejezhetné-e jobban a Mazsihisz az egész honi zsidó diaszpórát? Hiszen az utóbbi tekintetében a Mazsihisz az állam egyetlen tárgyalópartnere, miközben a hitüket gyakorlók a nem neológokat is beleszámítva sincsenek többen öt-tízezernél, a százezres honi diaszpórán belül. A Mazsihisz „osztja le” a külső támogatásokat a hitközségek, illetve – kis részben – a szövetségen kívüli zsidó szervezetek között. Heisler az új alapszabályban a szövetséghez nem tartozó zsidó szervezeteket is figyelembe vette. A gyakorlati együttműködésre vonatkozó erőfeszítései azonban, állítólag az apparátus ellenállása miatt, csődöt mondtak. Amúgy a Heisler-féle koncepciót bizonyos Mazsihiszen kívüli, vallási és civil szervezetek keveslik. Ezek azt a Nyugaton általános szisztémát szeretnék meghonosítani, hogy az ország zsidóságát a legkülönfélébb zsidó szervezetek egyfajta koordinációs tanácsa képviselje hivatalosan.
Ám egyelőre az a kérdés időszerűbb, hogy elbuktak-e a reformtörekvések Feldmájer Péter 1999 utáni visszatérésével? Erre nézve eligazíthat minket, hogy Feldmájer ígér ugyan megújulást, gazdálkodási átláthatóságot, de még inkább hangoztatja a belső nyugalom, valamint a tizenöt év során szervezői érdemeket szerzett Zoltaival való együttműködés fontosságát, továbbá azt, hogy a hitközségeknek főként a vallási életre kell összpontosítaniuk, a még létező közösségi kárpótlási igények érvényesítése mellett.
Feldmájer pragmatikus hírében áll; valószínűtlen, hogy visszatáncolna Heisler abbéli törekvésétől, hogy a zsinagóga ne legyen „a reklám helye” a pártok számára. A ma koalíciót alkotó erők számára se, amelyekkel a nem zsidó társadalom egy része hajlamos azonosítani a Mazsihiszt. Ráadásul Síp utcai nem hivatalos forrásokból úgy tudjuk, hogy a „kulisszák mögött” Feldmájer rosszallotta Orbán Viktor Fidesz-pártelnök nyári leantiszemitázását. Abból pedig az egész közélet érthetett, hogy szeptember 5-én Feldmájer, Zoltai egyaránt elkísérte a Fidesz elnökéhez látogató Pierre Besnaiout-t, az Európai Zsidó Kongresszus új elnökét.