Nem tudom szavakkal leírni, milyen tragédiát okozna Kerekegyházán, ha megjelenne a vírus – mondja Czakó István, a Bács-Kiskun megyei város polgármestere. Kerekegyháza és környéke az ország legnapfényesebb és vízben legszegényebb területe, ahol növénytermesztésből nem lehet megélni. A környékbeliek kacsát, libát, pulykát, csirkét és tyúkot tartanak; itt van Magyarország legtöbb tyúkásza, akik naponta csaknem félmillió tojást visznek a piacra. Az utóbbi időben az uniós elvárásoknak megfelelően korszerűsítették a gazdák a tojástermelést, jórészt hitelből. Korszerű baromfivágóhíd épült, feldolgozó- sőt tojásfestő üzemet létesítettek. A magángazdaságokat modern eszközökkel látták el, fertőtlenítőhelyiséget, sőt az állati tetemeknek hullakamrákat is létesítettek. „Így is nyomott árakkal kell dolgozniuk a baromfitartó gazdáknak, hiszen elképesztő túlkínálat van, és a baromfihúst forgalmazó multinacionális cégek egymás alá licitálnak” – mondja a polgármester. Most mindössze annyit tehetnek az itteniek, hogy nem engednek be kívülállót a telepekre, nehogy valaki behozza a vírust.
„A megyében elég sok erdélyi vendégmunkás dolgozik, de ezúttal nagy szerencsénk, hogy ez Kerekegyházára nem jellemző” – tájékoztat a polgármester.
A madárinfluenza alapvetően a szárnyasok és nem az emberek fertőző betegsége, amelyet az influenza A vírusának különböző altípusai okoznak. A madarak egyes fajai különböző mértékben érzékenyek a kórokozóra. A vadon élő víziszárnyasok tünetmentesen hordozhatják, de bélsarukkal a környezetbe üríthetik a vírust. A háziszárnyasok érzékenyebbek a fertőzésre, mint a vadmadarak. Az ÁNTSZ közleménye szerint nagyon ritkán, különleges körülmények között ember is megfertőződhet és megbetegedhet, de ehhez a fertőzött állattal való nagyon szoros, közvetlen kontaktus szükséges; a vírus bélsárral, váladékokkal, vérrel terjedhet állatról emberre: 2003 decembere óta a világon összesen száztizenkét esetben igazolták a laboratóriumi vizsgálatok, hogy az emberi megbetegedést a szárnyasok között terjedő influenza H5N1 altípusa okozta.
Földi Péter, a Baromfi-terméktanács titkára arra hívja fel a figyelmet, hogy két évvel ezelőtt, mikor Hollandiában tombolt a madárinfluenza, a hústermelés egyharmadára esett vissza, s az állomány nagy részét kiirtották. A vírus képes volt emberre is átterjedni, de ezt megfelelő óvintézkedésekkel megakadályozták: egyetlen állatorvos halt meg, aki nem tartotta be a biztonsági előírásokat. Az azóta eltelt időszakban a holland baromfitenyésztők „ledolgozták” a veszteséget.
Akkor nem volt nemzetközi hírverés vagy pánikhangulat.
Bár harminc százalékról is szóltak hírek, Magyarországon a hét közepén még tíz–tizenöt százalékra lehetett becsülni a forgalom visszaesését. Földi szerint elsősorban nem a lakosság, hanem a felvásárlók lettek óvatosabbak a médiakampány hatására. Hazánkban országosan hatszázharmincezer tonna szárnyas található a különféle termelési ágakban. A terméktanács titkára szerint ha Magyarországon megjelenne a fertőzés, az elsősorban nem az izolált körülmények közt nevelt csirkeállományt, hanem a szabad tartású baromfit, főként a víziszárnyasokat, a libát és kacsát, illetve a háztáji baromfit veszélyeztetné. Ez az állomány zömében az ország Romániához legközelebb fekvő keleti felében, Hajdú-Bihar, illetve Szabolcs megyében található. A szabad tartású baromfi viszonylag kevés a zárt tartásban nevelt szárnyasokhoz képest, de azért több tízmillió él belőlük az Alföldön.
„Most egy hónapot kellene valahogy kibírni, és aztán fellélegezhetünk – mondja Földi Péter –, ha addig nem potyogtatják ide a járványt a vadmadarak, a szabad tartásból a hideg elől behúzódnak a szárnyasok védettebb helyre. Csak az a kérdés, nem vezet-e épp az Alföld fölött olyan vonulási útvonal, amelyen rövidesen megjelennek a fertőzött területről elköltöző madarak…”
Halmos Gergő, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület természetvédelmi osztályának igazgatója szerint a közeljövőben nem várható olyan madárvonulás a fertőzöttnek nyilvánított területekről, Közép- és Délkelet-Ázsiából, illetve Románia deltai övezetéből, amely veszélyt jelenthetne. Várhatóan csupán Észak-Európából és Oroszország felől jelennek meg nagyobb számban költöző madarak.
Egyébként még közvetlen bizonyíték sincs arra, hogy a Közép-Európában tartózkodó vadmadarak a H5N1 vírust hordozzák. Az igazgató tudomása szerint viszonylag csekély számban fertőződtek meg vadon élő madarak e kórokozóval, és az is Belső-Mongóliában történt. Azt, hogy a Duna-deltában megkezdték a vadmadarak tömeges kipusztítását, szomorúnak és értelmetlennek tartja az igazgató. Elmondta: a vírus hordozása szempontjából elsősorban víziszárnyasok, vadlibák és vadkacsák jöhetnek szóba. Az ornitológus több más szakemberrel együtt túlzottnak tartja a járvány körüli pánikot. Ahogy fogalmazott: nem lehet kizárni, de egyáltalán nem valószínű, hogy Magyarországon emberi megbetegedésekkel járó madárinfluenza-járvány fog kitörni.
Ángyán József, a gödöllői Szent István Egyetem tanára hasonló véleményen van. „Anélkül, hogy a veszélyt egy pillanatra is alábecsülnénk, érdemes elgondolkozni azon, hogy tipikus globalizációs jelenségek is állhatnak a baromfiügy hátterében. A hasonló esetek ismeretében könnyen feltételezhető például, hogy a környezet fokozott vegyszeres terhelése, például a szárnyasok különféle vakcinákkal történő kezelése – ami nélkül viszont elképzelhetetlen a természetidegen, zárt, mesterséges körülmények között működő baromfigyárak létezése – újabb és újabb mutációk, vírustörzsek kialakulásához vezethet. Ez a versenyfutás emberre is veszélyes változatokat is eredményezhet, amelyek aztán képesek világszerte elterjedni.”
A professzor szerint szintén kézenfekvő feltételezés, hogy gazdasági érdekcsoportok is kihasználják a járványt. A madárinfluenza körül keltett hisztéria óriási hasznot jelenthet az oltóanyagokat gyártó cégeknek, és fontos kiindulópontjává válhat az e cégek részvényei körüli tőzsdei spekulációnak. A spekulációs tőke akár érdekelt is lehet a további hisztériakeltésben.
Az említett lehetőségeken kívül az is tény, hogy az unióban az utóbbi időben egyre inkább teret hódít a szabad tartású, ökologikus gazdálkodási modell, amely jóval környezetkímélőbb és humánusabb, ráadásul jobb minőségű termékeket állít elő. Mivel pedig növekszik a kereslet a szabad tartásból származó állati termékek iránt, ez szűkíti a zárt, nagyüzemi tartás termékeinek piacát. Az ökologikus irányzat felszámolása kétségtelenül kedvezne a nagyüzemi, zárt, iparszerű állattartási rendszereknek és az ezekbe eszközöket, technológiát befektető iparágaknak. Az ökologikus baromfitartási rendszerek iránti bizalom megrendítése az ilyen agráripari komplexumok és az ezekbe befektető tőkés társaságok érdekeit szolgálhatja, és ehhez kapóra jön a madárinfluenza miatt kialakult helyzet dramatizálása.
Nemcsak a bulvársajtó, hanem az egyébként mérsékelt médiumok közül is többen élnek hazánkban a direkt pánikkeltés eszközével. Kirívó példa erre a National Geographic legutóbbi magyarországi száma (amely meglepő módon ingyenes mellékletként az MSZP kampány-CD-jét tartalmazza). Címlapján vérvörös betűkkel hirdeti: Madárinfluenza – gyilkos kór. A rangos ismeretterjesztő folyóirat harminc oldalon keresztül foglalkozik a témával, ilyen címekkel: Előbb-utóbb madarakról emberekre terjedni képes halálos vírus söpör majd végig a földgolyón, Múltunk és jövőnk pestise, A kis Gnoant néhány hete temették el, sőt: Most 180–360 millióan halhatnak meg. A hírblokk után a kiadvány rátér a magyar vakcináról szóló cikkre, amely „hetek alatt félmillió embernek készülhet el”. A Madártani Intézet vezetője sajnálatosnak nevezte az ismert folyóirat hozzáállását. A madárinfluenza jellemző tünete, hogy a madár gubbaszt, nem eszik, s a megbetegedés után rövid idő múlva elpusztul. Az ÁNTSZ szerint a fertőzést túlélő madarak váladékaikkal, illetve székletükkel legalább tíz napig ürítik a vírust. A fertőzés megelőzése érdekében kerülni kell az állatvásárokat, a baromfitenyésztő gazdaságokat, a közvetlen kapcsolatot élő baromfival, élő vagy elhullott vadmadárral. Kerülni kell továbbá a közvetlen kapcsolatot állati ürülékkel szennyezett felületekkel. Nem szabad nyers vagy nem kellően átsütött, megfőzött baromfit, illetve tojást fogyasztani; érdemes kerülni az ellenőrizetlen – például utcán árult – ételek fogyasztását.
A nemzeti kincsként számon tartott, őshonos baromfifajták – például az erdélyi kopasz nyakú tyúk, illetve a fodros tollú magyar lúd – génjeit a gödöllői Kisállat-tenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézetben őrzik, nagymértékű elhullás esetén innen pótolható az állomány. Jelenleg mintegy háromezer egyed örökítőanyagát őrzi a génbank, többek közt hét tyúkfajta, őshonos kacsák, pulykák, gyöngytyúkok találhatók itt. E szárnyasok igen ellenállók a betegségekkel szemben, viszont ma már nagyon ritkán fordulnak elő. A húsuk kitűnő ízű és minőségű. Az Index információi szerint a génbank fenntartása nehézségekbe ütközik, az évi harmincmillió forintos költség fedezése állami feladat lenne, a források viszont akadoznak.
