„Hogy ki hova vágyik, hol szeret lenni és hogyan, elárulja majdnem egész személyiségét. Vannak pénzzel ellátott emberek, akik körbelihegik, körbecsipegetik a földet, de arról fogalmuk sincs, mi a nekik való hely. Hol szikráztak össze a természettel úgy, hogy ott akartak meghalni helyben. […] Mivel megtehetik, hova mennének máshova, mint ahol még nem voltak. […] Kérdés, nem természetes következménye-e ez a tömeges útra kelés annak az életnek, ahol a lét évszázadok sora óta valójában nem más, mint »kényszermunka«?” Az emberi lét alapkérdéseire, a köz valódi értékeire és érdekeire figyelő érzékeny és művelt ember írásait olvashatjuk ebben a kötetben, amelybe a költő Tóth Erzsébet válogatott könyvrecenzióit gyűjtötte össze a kiadó. Tanúsítva, hogy az emberre az is nagyon jellemző, mit olvas. Még akkor is, ha ez a munkájához tartozik, ha a lapszerkesztő ad a kezébe egy-egy újonnan megjelent kötetet, és nem mindig ő maga választ.
A recenzió-, a kritikaírás Tóth Erzsébet számára soha nem válik letudandó penzummá. A megértés vágya vezeti, hogy új világokat – egy-egy író belső világát – ismerjen meg, hányavetin használt fogalmakat tisztázzon, s a maga helyeit is megtalálja. Közben újra meg újra felidézi, végiggondolja azoknak az íróknak a sorait, akiknek életműve mindennél fontosabb számára: József Attila és Albert Camus írásait. Kötetét a világirodalom e két rosszul értett és/vagy szándékosan félremagyarázott nagy személyiségéről írott szép tanulmánya foglalja keretbe. A kettő között ott sorakoznak többek között T. S. Eliot, Márai, Tar Sándor, Szentkuthy Miklós, Németh László, Nemes Nagy Ágnes, Jékely Zoltán, Ágh István, Csoóri Sándor, Czeslaw Milosz, Rozewicz, Kolakowski, Umberto Eco, Doderer, Borges, Saramago, Frazier, Cioran, Ulickaja, Virginia Woolf, Thomas Mann, Naipul, Konrad Lorenz, Chaim Potok, Szervác József, Zalán Tibor, Alexa Károly, Fehér Béla, Ferdinandy György utóbbi években megjelent köteteiről, valamint a Nap Kiadó íróportréiról és Vincent van Gogh válogatott leveleiről szóló tömör recenziók. (Egyetlen filológiai megjegyzés: a Világkönyvtár című sorozatot a Magvető adta ki.)
Jó volt olvasni a lapokban (Magyar Nemzet, Forrás, Hitel, Új Könyvpiac) ezeket az írásokat egyenként is, de így együtt az egész megemelkedik, távlatot kap. Öröm a kötet megjelenése, mert írójának élményeit átadva olvasásra ösztönöz, és reményt ad. Bizonyítja, hogy kisszerű világunkban mégis létezik emberség és kulturáltság. Csak a csatazajban nehéz meghallani azoknak a hangját, akik minden rezdülésükkel ezt közvetítik.
(Tóth Erzsébet: Camus napsütése. Felső-Magyarország Kiadó, Miskolc, 2005. Ára: 2000 forint)

Több embert dolgoztatott és tartott fogva egy testvérpár nógrádban